Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-170
A nemzetgyűlés 170. ülése 1923. nemcsak viszonylag nagyobb, mint a békebeli volt, hanem abszolúte véve is sokkal több embert foglalkoztat ma, mint a békebeli NagyMagyarország pénzügyi adminisztrációja. E tekintetben a mélyen t. képviselő ur adta meg nekem a legteljesebb elégtételt, amikor itt hozsannával üdvözölte azt, hogy miután az adminisztráció képtelen volt a törvényekbe belemenni, képtelen volt kötelességét teljesiteni és az adókivetéseket eszközölni, most ennek a mulasztásnak, amely nem az adókivetőknek. hanem az adminisztrációnak mulasztása, a levét — magyarul mondva — igya meg az az adózó közönség, amely ebben abszolúte nem bűnös. Mert ne csak azokat az adózókat tessék nézni, akik, nem lévén kivetés, nem fizettek, mert ilyenek is vannak. Ezeknek a törvényjavaslat, nem sokat jelent, ha most valorizált pénzben pótolják azt, amit elmulasztottak akkor, amikor adójukat, kivetés nem lóvén, egyszerűen nem rótták le. Ezek az adófizetők nem sirnak ezért. Az adófizető nem tudja, mit kell neki fizetni és az adófizetés kötelezettsége csak akkor áll be, amikor a kivetést megkapja. A " kivetés után bizonyos időn, a törvényben megállapított határidőn belül tartozom azután adómat leróni. Egy csomó adófizető tényleg élt ezzel a joggal, de itt sem a gazdák, mert a gazdákra vonatkozólag egyszerűen az volt az utasítás, hogy az előző évi adóik alapján fizessék az adót. Ezzel a joggal azok éltek, akik az adózás alól mindig kibújtak és most is^ ki fognak bújni : az ingó tőke tulajdonosai. És ahelyett, hogy megint ezeket fognák és büntetnék meg, ki lesz az, aki ennek költségeit viseli: megint a reálvagyonok tulajdonosai, tehát elsősorban a gazdaközönség, másodsorban a háztulajdonosok ; azok pedig, akik tulajdonképen a mulasztást elkövették, azok megint csak a markukba nevetnek, mert hiszen a 20/21. évi adójuknak csak egy bizonyos hányadszorosát fogják fizetni, amelynél az ő jövedelmük — én ezt a magam saját életemből tudom — összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint ahogyan növekedett a reálvagyontulajdonosnak a jövedelme. En csak egy példára hivatkozhatom, t. képviselő ur. Aki nem fizette meg az adóját, vagy azon a pénzen papirost vett, vagy kosztba adta azt a pénzt arra az időre és a kosztpénz kamatait hetenként zsebretette, vagy azzal a nem fizetett adópénzzel a börzén játszott és azt ott megkétszáz-háromszázszorozta, az nagyon könnyen fogja az adója húszszorosát kifizetni. De az a gazda, aki állandóan tovább fizette az adóját, aki tehát jó pénzben, valorizált adóban fizette azt az adót, az feltétlenül hátrányban van. Azt kérdezem, hogy az igazságosság és méltányosság alapján a t. képviselő ur hajlandó lesz-e azt a módosítást megszavazni, hogy azok az adózók, akik lefizették az adóév? augusztus 9-én, csütörtökön. 5 jukat, ugyan kulcs szerint valorizáltassék javukra, amint azt a minister ur a kincstár javára tervezi. Ha a kormány jogosan valorizál ez esetben, akkor annak az adózó félnek is joga van követelni, hogy azt az adót, amelyet pedig előre befizetett, ugyanazon valorizált kulcs szerint számítsák javára. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék erre felé fordulni, mert különben a gyorsírók nem tudják beszédét jegyezni. Rothenstein Mór : Es mert nemcsak Nánássynak szól ez ! (Derültség.) Gaal Gaston : Elsősorban Nánássynak tartozom válasszal. Amennyiben Nánássy t. képviselő ur hajlandó lesz belemenni egy olyan módositásba, hogy tényleg a kivetés nélkül befizetett adóösszegek pedig ugyanazon kulcs szerint valorizáltassanak az adózók javára, (TJgy van! halfelöl.) mint amely kulcs szerint valorizálja a minister ur a nemfizetőkét a kincstár javára, akkor a képviselő urnák igazat adok, amig azonban a képviselő úrtól erre vonatkozólag nyilatkozatot nem kapok, kénytelen vagyok konstatálni, hogy a képviselő ur nem igazságosan, nem tárgyilagos módon kezeli ezt a kérdést. (Mozgás.) Ami már most a törvényjavaslat elleni kifogásaimat illeti, nagyrészt azokból is, amiket már elmondottam, méltóztatnak látni azt a tendenciát és irányt, amelyből én a javaslatot bírálni kívánom. Ennek a törvényjavaslatnak is ugyanaz a hibája, mint az összes többi törvényjavaslatnak, (Ugy van! a szélsobalóldalon) mindig a megfogható, a reális, a kibújni nem tudó vagyont sújtja, de nem gondoskodik arról, hogy olyan jövedelmek, amelyek a reáljövedelmet messze túlhaladják, csak megközelítőleg is megadóztatva legyenek. Mert mi egyebet csinált a háború alatt a reálvagyon, mint adózott? Méltóztassék visszaemlékezni a háború idejére, amikor a maximálás és rekvirálás időszaka volt, amikor a mezőgazdaság minden terméke maximálva és lefoglalva volt, a háztulajdonosnak pedig a keze volt megkötne, mert nem emelkedhettek a házbérek a viszonyoknak megfelelően," hanem megrögzítettek a békebeli összegekben. Az egész háború alatt nem csináltunk egyebet, mint egy folytonos nagy adót fizettünk, milliárdokra és milliárdokra rugót, magából abból az egyszerű tényből kifolyólag, hogy a mezőgazdaságnak minden terméke, még a bükkmakk is maximálva és rekvirálva volt. Azután jöttek a forradalmi idők, jött a proletárdiktatúra Méltóztatnak tudni, hogy a proletárdiktatúra azon kezdte, hogy az összes mezőgazdaságokat egyszerűen lefoglalta, a tulajdonosoktól elvette, a mezőgazdaságoknak milliárdokra menő károkat okozott. (Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ezeket a károkat a mezőgazdaságnak nemcsak senki meg nem téritette,
