Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-170
À nemzetgyűlés 170. ülése 1923. évi augusztus 9-én, csütörtökön. Ennek a törvénynek megalkotását szükségessé tette az a sajnálatos körülmény, hogy a háborút követő összeomlás után ebben az országban jó hosszú időre megállott az állam gépezete. A különböző forradalmak rombolásai után igen nehezen indul meg a helyreállításnak nehéz munkája. A pénzügyi adminisztráció egyes részei is évekre visszamaradtak munkájukban, elannyira hogy az 1917., 1918. és 1919-ik évekre vonatkozó jövedelem- és vagyonadó kivetése csak az 1922-ik év folyamán, az 1920. és 1921. évre vonatkozó jövedelem- és vagyonadó kivetése csak az 1923-ik évben eszközölhető. Épen ezért nem volt jogos Dénes István képviselőtársamnak az a szemrehányó megjegyzése, amelyet a pénzügyminister úrra vonatkoztatott ezért a hátramaradásért és mulasztásért, ad personam téve felelőssé a pénzügyminister urat. Az államháztartás zavartalan fentartása megköveteli, hogy az adóbeszolgáltatás nyomon kövesse a költségvetést, vagy ennek hiányában az előirányzatot, hogy tehát az adó befizetése à jour legyen. Gaal Gaston : A kivetés legyen à jour, mert a nélkül nem lehet fizetni. Nánássy Andor: Nagyon jól tudom ezt én is, t. képviselőtársam, mert nem lehet a gyermeket megfüröszteni az előtt, mielőtt megszületett volna. Az adókivetés még mindig évekkel van visszamaradva. Ezt a rendellenességet a szabályok szigorú betartása mellett csak nagy költséggel, hosszú idő multával és a kincstár egyenes megkárosításával lehetne helyrehozni. Csak elismerés illetheti a pénzügyminister urat nzért, ha e rendellenességeknek gyors megszüntetése céljából a törvényhozástól sürgős intézkedésekre kér felhatalmazást. Kiss Menyhért: És megcsinálja? Nánássy Andor : Nagy szerencsétlenség, hogy igen t. képviselőtársam a pénzügyminister urat nem támogatja, mert igy talán előbb megcsinálhatta volna. A rendkívüli viszonyok ós körülmények megakadályozták a pénzügyminister urat abban, hogy ennek a kötelességének eleget tehessen. A törvényhozás az ország elsőrendű nagy érdekeire való tekintettel e törvényjavaslat megszavazása elől ki nem térhet. A törvényhozásnak elsősorban kötelessége az egész vonalon és igy a pénzügyi adminisztráció terén is a konszolidáció munkáját elősegíteni. Kétségtelen tehát, hogy az 1922. és 1923-ik- évi jövedelem és vagyonadó szabályszerű kivetése helyett javasolt, egyszerűsített kivetési módja pénzügyi szempontból feltétlenül szükséges. A beterjesztett törvényjavaslat kapcsán nincs más kötelességünk tehát, mint a törvényjavaslatba felvett szorzószámok elbírálása. A szorzószámok helyességét és igazságosságát ugy bírálhatja el a t. Nemzetgyűlés, hogy a többi értékeknek szorzószámaival párhuzamot von. Gaal Gaston : Nem csak szorozni, de fizetni is kell, az a baj ! Ha csak szorozni kellene nem volna semmi baj. Nánássy Andor: A beterjesztett törvényjavaslat indokolása szemléltetően és megérthetően tünteti fel a búzának szorzószámát. Ugyancsak feltünteti a korona értékének a zürichi jegyzés szerinti eltolódását, sőt még a tisztviselői javadalmazások szorzószámait is. Azt hiszem nem volnánk tárgyilagosak, ha a törvényjavaslatban megállapított 5-ös és 20-as szorzószámok lecsökkentését megkisérelnők. Nem lehet letagadni annak az aggálynak jogosságát, hogy súlyos és igazságtalan megadóztatásnak van kitéve az az adózó, akire tévesen vagy aránytalanul magasan vetették ki az 1920. évi jövedelem- és vagyonadót, avagy akinek a mostani jövedelme nem haladja túl az 1920. évben volt jövedelmét. E tekintetben teljesen megnyugtató a törvényjavaslatnak az a része, amely a kireparálásokra vonatkozik, amennyiben a törvényjavaslat módot nyújt arra, hogy az ország területén az egyes pénzügyigazgatóságok és állampénztárak területén, ahol bebizonyitólag helytelenül, aránytalanul és méltánytalanul eszközöltettek az 1920. évi jövedelem- és vagyonadó kivetések, ezekre vonatkozólag elrendelhető a revízió. Sőt, amennyiben az 1922. és 1923. évre vonatkozó jövedelem- és vagyonadó kivetést az egyes adózó polgárok magukra nézve sérelmesnek találják, szabályszerű időben benyújtott fellebbezéseikkel mód adatik nekik arra, hogy a sérelmes kivetés reparálható legyen. Ezek szerint mindazok a hibák, amelyek az 1920. évi helytelen, igazságtalan és méltánytalan kivetésben felmerültek, közmegnyugvásra mind eloszlathatok. A javaslatban a kilátásba helyezett reparáciő csak birtokon belül történhetik meg, a törvényjavaslat azonban itt is enyhítést ad, nevezetesen minden egyes adózó polgárra, aki a sérelmes kivetés ellen fellebbezéssel él, rábízza, hogy a 60°/o-on felül milyen adót fizet be és természetszerűleg a 10°/o-os adópótlék csak a felmerülő különbségekre vonatkozhatik. A jövedelem- és vagyonadó és más egyéb adó ellen benyújtott jogorvoslatnak kétségtelenül mindig van valamelyes alapja. Ennek okai egyrészről a pónzügyigazgatósági közegeknek sokszor felületes, egyoldalú és ötletszerű megállapításai, másrészt a kivető bizottságoknak, az úgynevezett adófelszólamlási bizottságoknak nem egészen megbizható működése. A pónzügyigazgatóságnak illetékes közegei a kivetés alapját képező eljárása alkalmával a legtöbb esetben a helyi viszonyokat alaposan nem ismeri, az egyes érdekeltek meghallgatása nélkül, különösen a községekben, az amúgy is agyonterhelt községi jegyző adatai alapján készítik el az összeírásokat. Hogy ebből milyen anomáliák származhatnak, erről legyen szabad megemlítenem csak annyit, hogy sok esetben azokkal az adar
