Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-172
A nemzetgyűlés 172. ülése 1923, évi augusztus hé 11-én, szombaton* 101 urat »izgatni, csak azt akartam tudni, hogy miért mondotta azt, liogy úgynevezett hazafiság? Reisinger Ferenc : Ezek után a következő interpellációt intézem a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz (olvassa) : »Tud-e a vallás- és közoktatásügyi minister ur arról, hogy a miskolci kir. katholikus főgimnázium igazgatójáról birósági tárgyaláson, Villányi-Vasita Ander igazgató ur saját bevallása szerint is beigazolódott, hogy Villányi-Vasita Andor ur a tanácsköztársaság idej e alatt a növendékek előtt a kommunizmust dicsőitő előadásokat tartott, és a Villányi előadásainak hatása alatt kommunista szellemben megnyilatkozott diákokat — számszerint 13-at — a tanácsköztársaság bukása után épen a Villányi-Vasita vádaskodása alapján az ország összes intézeteiből kicsapták? Tud-e a minister ur arról, hogy Villányi Vasita igazgató úrról a szóban forgó tárgyaláson az is szóba jött, hogy nevezett igazgató ur az intézet padlásán lévő tölgyfapadlókat elvitette és azokból saját magának bútort és sertésólat csináltatott ? Hir szerint minden tanárt, aki a VillányiSzékely tárgyaláson Villányi igazgató ellen vallott, a kultuszministeriumban B. listára helyeznek, illetve Miskolcról elhelyeznek. Hajlandó-e a minister ur ezen ügyben a vizsgálatot sürgősen megindítani és amennyiben az elhangzott vádak beigazolódnak, Villányi igazgatót az intézet éléről eltávolítani, azon tanárokat pedig, kik törvényes kötelességüknek és jogaiknak eleget téve a bíróság előtt lelkiismeretüknek és az igazságnak megfelelőleg vallottak, állásukban meghagyni ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök ; Az interpelláció kiadatik a vallás- és közoktatásügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló ? Perlaki György jegyző : Láng János ! Láng János : T. Nemzetgyűlés ! Az állami tisztviselőket, köztisztviselőket és egyéb alkalmazottakat melegen érdeklő háimas ügyben kivánok interpellációt intézni az összkormányhoz, nevezetesen a túlóradíjak felemelése, a kiküldetési illetmények felemelése, illetőjeg jobb szabályozása érdekében, valamint a nap. díj ásóknak és napibéreseknek, akik Budapest környékén laknak és Budapesten teljesítenek szolgálatot, vagy megforditva, az utazási kedvezménye tárgyában. Anélkül, hogy hosszasabban bevezetném beszédemet, az idő előrehaladott voltára való tekintettel bátor vagyok mindjárt az interpelláció szövegét felolvasni, hogy azután a magam kommentárjait hozzáfűzzem. Interpellációim elsője igy szól (olvassa) : »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy igen sok közhivatalban az alkalmazottak a megállapitott hivatalos időn túl is dolgozni kénytelenek és ezért a munkálkodásért oly díjazásban részesülnek, mely készkiadásaikat sem fedezi ? Hajlandó-e ezért a kormány a megállapitott hivatalos időn túl végzett munkáéit járó díjakat kizárólag a fizetési osztályok avagy a betöltött állás után és a gazdasági helyzetnek megfelelő összegekben sürgősen megállapítani ?« Bátor vagyok interpellációmhoz hozzáfűzni, hogy a túlóra díjakat eddig a legújabb rendelet inkább az iskolai minősítés alapján szisztematizált fizetési osztályok, illetőleg fizetési fokozatok szerint állapította meg, bár olyan szerencsétlenül, hogy egyes fizetési osztályokban, illetőleg 2—3 fizetési osztályban ugyanaz a túlóradíj. Valahogy igen természetesnek találam, hogyha az illetmények, az évi fizetések vagy egyéb fizetések fizetési osztályonként tagozódnak és fizetési osztályonként különbözők, akkor az annak megfelelő túlóradíj is aszerint állapittassék meg, nevezetesen azért, mert a túlóradíjat is ugyanabban a munkakörben hozzák a tisztviselők érdembe, mint amely munkakört egyébként hivatalos idejük alatt ellátni kénytelenek. Ma t. i. az a helyzet, hogy egy 21 éve szolgáló irodafőtiszt kevesebb túlóradíjat kap csak azért, mert neki négy középiskolai minősítése van, mint egy számvevőségi gyakornok, mert nyolc gimnáziuma és érettségije van. Pedig azt hiszem, hogy az egyiknek a munkája 21 év után van olyan értékes, mint azé a számvevőségi gyakornoké, akinek semmiféle gyakorlata nincs. Magában véve az, hogy az iskolai előképesités szerint disztingválunk tisztviselők és tisztviselők, valamint tisztviselők és nem tisztviselők, altisztek között, magában véve helyes, el is fogadom. De hiszen a tisztviselőnek jobb dotálása már akkor jelentkezik, amikor a főiskolai képesítéssel bíró tisztviselő egy fél év vagy egy év alatt megkapja kinevezését a X. fizetési osztályba, a középiskolával és érettségivel biró pedig a XI. fizetési osztályba csak 3, illetőleg 6 évi várakozás után jut, majd ujabb 3 és 6 év. vagyis 6 és 12 év után a X. fizetési osztályba, a középiskolának négy osztályát végzett pedig csak valamikor 20—21 évi szolgálat után jut a X. fizetési osztályba, ahol ugyanazt a fizetést kapja, mint a fél év alatt kinevezett főiskolát végzett tisztviselő. Már itt az első illetményeknél jelentkezik a különbség, amelyet 21 évig élvez a, főiskolát végzett tisztviselő, mi g a másik csak 21 év után jut abba a helyzetbe, hogy ezt a fizetést élvezhesse. Ilyen nagy megkülönböztetés helyénvaló ott, ahol elfogadjuk azt az elvet, hogy a magasabb iskolai képesítést jobban honoráljuk, a további munkánál azonban, ahol délutáni munkájukat szentelik az államnak, nem tartom helyesnek, hogy különbséget tegyünk a túlóradíjban. A túlóradíjak megállapítását sem tartom egészen szerencsésnek, amennyiben egy kezelőaltisztnek 96 koronája, a IX. fizetési osztályba besorozott irodafőtisztnek 120 koronája, egy számvevőségi főtanácsosnak pedig 160 koronája van egy órára. Már most, ha általában 3 órát számítunk egy délután túlmunkaidőre, akkor az altiszt 288 koronát, az irodafőtiszt 360 koronát, a számvevőségi főtanácsos pedig 460 koronát hoz érdembe. Méltóztassék elképzelni, ha neki haza kell mennie ebédre, akker egy másedik villamcsjegyet kell váltania, amely naponként két oda-vissza lé*
