Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-172
102 A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. utazást számítva, 250 koronát jelent, ha pedig nem megy haza a családjához ebédre, hanem szűkösen, szegényesen megeszik egy zöldpaprikát, amely 100 koronába kerül, és megeszik hozzá egy zsemlyét, amely 80 korona, akkor annak a szegény altisztnek, aki a túlórák címén 270 kcronát hoz érdembe, a 180 koronát levonva, marad 90 koronája ; ezért dolgozott egész délután. A túlóradíjaknak méltányos alapon való reparálását és méltányos alapon való megszabását tehát felette sürgősnek és szükségesnek tartom, már csak azért is, hogy a tisztviselők bizonyc s ambícióval dolgozzanak. Ha egyáltalában arra az elvi álláspontra helyezkedürk, — mint ahogy nagyon szívesen osztom ezt az elvi álláspontot — hogy túlmunkára egyáltalában nincs szükség, akkor az én szerény véleményem az volna, hogy ezeket a hátralékos ügyiratokat adjuk ki akkordba, akkor ambicionálni fogja a tisztviselő és akkor egy félév alatt majd szépen el lehet végezni ezeket a munkákat. Második interpellációm a kiküldetési illetményekről szó és a közvetkezőképen hangzik (olvassa) : »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a hivatalos kiszállásoknál a közszolgálati alkalmazottak sajátjukból kénytelenek fedezni a költségek jórészét? Hajlandó-e a kormány ezt a visszás helyzetet megszüntetni és a közszolgálati alkalmazottak által a hivatalos kiszállások alkalmával felszámitható napidíjakat, valamint a bérkocsi díjakat és fuvarpénzeket oly mértékben megállapítani, hogy azokból az ellátással és elszállásolással járó kiadásokat, illetve az igénybevett bérkocsinak vagy fuvarnak díját a közszolgálati alkalmazottak valóságosan fedezni tudják?« A helyzet t. i. az, hogy ma egy V. fizetési osztálybeli tisztviselőnek, tehát egy ministeri tanácsosnak 4800 korona kiszállási napidíja van, a VII. fizetési osztályba tartozó tisztviselőnek 4000 koronája van, a XI. fizetési osztályba tartozó tisztviselőnek 2500, a díjnoknak 2160, a kezelőaltisztnek pedig 1680 koronája van. Méltóztassék elképzelni, t. Nemzetgyűlés, hogy valaki kimegy vidékre. 4800 koronából hamarjában egy ebédet sem tud előteremteni, meit iá kell mutatnom arra, hogy vidéken, — vidéki ember vagyok, ismerem a vidéki él-etet, — 4800 koronából azért nem tudják kiállítani az ebédet, mert a korcsmáros rendesen délben nem is főz, csak este, nem eszik ugy, mint egy nadrágos ember idefönt megszokta ; azért hamarjában vág neki egy csirkét. Az a legrosszabb eset, ha csirkét vág neki, mert ezt hatalmasan meg kell fizetnie. 4800 koronából tehát még csak egy ebédre sem telik. . A másik dolog, amire rá akartam mutatni, a fuvarpénzek kérdése. A fuvarpénzek ugy vannak megállapítva, hogy Budapesten 500 korona, illetőleg, ha 72 órán túl van kiküldetése, 1000 korona, vidéken pedig 300, illetőleg 600 korona a bérkocsi díja. Bérkocsit kénytelen igénybe venni az a tisztviselő, még pedig azért, mert podgyászát a villamosra fel sem engedik, másrészt pedig, ha vidékre megy, az az omnibusz annyira zsúfolva van, hogy fel sem fér arra, denikve mégis kénytelen a bérkocsit igénybe venni, ezért a pénzért pedig sem Budapesten, sem vidéken bérkocsit nem kap. A fuvarpénz 120 koronában van megállapítva kilcméterenkint. Mindenki nagyon jól tudja, hogy ezért a pénzért vidéken egyetlen gazda sem fog be. Nekem az volna a szerény véleményem, hogy akár utazik az a tisztviselő bérkocsin, akár nem, azt a bérkocsidíjat állapítsák meg neki, illetve térítse meg az állam azokat a tényleges kiadásokat, amelyek felmerülnek ilyen utazás alkalmával. A fuvarpénzek tekintetében az a méltányos, hogy a községi elöljáróság által igazolt tényleges fuvarpénzt megtérítsék a tisztviselőnek. Ezzel áttérek interpellációm harmadik pontjára, mely a követkeiőképen szól (olvassa) : Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a budapesti helyiérdekű vasúti részvénytársaság a kezelése alatt álló vasúti vonalakon a Budapest környékén lakó és Budapesten szolgálatot teljesítő, illetve a Budapesten lakó és Budapest környékén szolgálatot teljesítő közszolgálati díj no kok és napibéres szolgák részére kedvezményesáru havi bérletjegyeket nem ad ki ? Hajlandó-e a kormány intézkedni aziránt, hogy a súlyos anyagi megterheléssel járó hátrányos helyzet azonnal megszüntettessék ?« Erre nézve csak röviden kívánom előadni azt, hogy ezek a szegény díjnokok és napibéresek nem rendelkeznek a Máv. vonalaira érvényes vasúti igazolvánnyal, amelynek alapján megválthatnák azokat a kedvezményesáru havi bérletjegyeket, amelyeket szisztematizált a kereskedelmi kormány július 1-étől. Most ezek a szegény napibéresek abban a helyzetben vannak, hogy van ugyan arcképes igazolványuk, de a budapesti helyiérdekű vasút ezt nem respektálja. Arra kérem tehát az igent, kormányt, és különösen a kereskedelemügyi minister urat, hegy juttassa ezeket a szegény embereket, ezeket a szegény napibéreseket, díjnokokat abba a helyzetbe, hogy vagy adjon nekik a Máv. vasutvonalaira érvényes arcképes igazolványt, vagy szeritsa a budapesti helyiérdekű vasutakat arra, hogy a kiadott havi bérletjegy alapján ilyen jegyeket tudjanak maguknak váltani. Abszurdum az, hogy aki például Soroksáron vagy Sashalmon vagy egyáltalában Budapest környékén lakik, az a szegény díjnok vagy napibéres, akinek havonta 90.000 vagy 60.000 korona fizetése van, 18.000 koronát fizessen havonta a Budapesti helyiérdekű vasutakon azért, hogy az államnak szolgálatot tehessen azzal az úttal, amelyet naponta kétszer megtesz. Ez volna interpellációm alátámasztása és ezzel be is végeztem beszédemet. Elnök : Az interpelláció kiadatik a kormányelnök urnák ! Szólásra következik : Perlaki György jegyző : Bass Menyhért ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik.
