Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

92 A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi Julius hó 25-én, szerdán. ebből — mondhatnám — a jogtalanságok egész sorozata támadt. Az addigi hagyatéki eljárás ugy szólott, hogy a bíróság az átadó végzés meghozatala után a végzést átküldötte az adóhivatalhoz azzal, hogy 30 nap alatt közöljék az illetéket, mert ha nem közlik, arravaló tekintet nélkül fogják majd a telekkönyvben keresztülvinni. Az 1920. évi XXXIV. te. azonban ezt a régi gyakorlatot megszüntette, még pedig egészen indokolatlanul. Egyenesen parancsban adja ki, hogy a hagyatékot addig átíratni nem szabad, amig az örökösödési illeték lerovása nincs igazolva. Most a biróságok megállanak; megvan a hagyatékátadó végzés, az már régen jogerős, ott hever évről-évre s várják az illetékkiszabást, mert addig nem szabad átirni a hagyatékot, amig az örökösödési illeték kiróva, kifizetve, illetőleg biztosítva nincs. Horváth Zoltán : Eddig bekebelezték ! Rákóczi Ferenc : En tudom, t. pénzügyminist er ur és t. igazságügyminister ur, hogy egy biróságnál másfél esztendő óta egy hagyatékot sem bírtunk áttenni a telekkönyvhöz, mert az adóhivatal nem közölte az illetéket. Ez oly anomália, amelyet meg kell szüntetni. Hiszen azok az ügyfelek, azok az örökösök a birtokkal rendelkezni is akarnak, arra kölcsönt akarnak venni, azt adnivenni, változtatni, osztani akarják, szóval, sok mindent akarnak azzal cselekedni, de meggátolja őket ebben ez a lehetetlen rendelkezés. Ha az az adóhivatal ugy működnék, hogy kiszabná az illetéket 15 vagy 30 nap alatt, talán szavunk sem lehetne, azonban nem igy működik. Nincs annyi ember ott, mint amennyi szükséges volna ; ahol öt ember volt azelőtt, ott most hat ember van s még sem győzik a dolgot, mert olyan különböző irányú dolgaik vannak, hogy képtelenek azokat elvégezni. Igen kérem tehát a t. igazságügyminister urat, méltóztassék erre figyelmét fordítani s méltóztassék ezt az anomáliát valamikép javítani. A létszámapasztásról lévén szó, ezt a létszámapasztást én ugy látom keresztül vihetőnek, hogy gondoskodunk arról, hogy kevesebb munka is maradjon, vagyis minél kisebb copffal menjen ,az a dolog. Én mint gyakorlati ember, tudom, hogy határozottan olyan copfok vannak, amelyek el is maradhatnak. Felhozom például a telekkönyvet, ahol kiadják a beadványt, széljegyzik, az átmegy a telekkönyvvezető kezén, megy a bíróhoz, aki elintézi, az visszaadja a telekkönyvvezetőnek, aki bevezeti a telekkönyvbe, az visszaadja a kiadónak, a leirónak, az expediálónak, szóval, átmegy ezen a torturán. Legtöbb dolgot ad a végzés fogalmazványa, mely 90%-ban blanketta-munka és a végzés leírása. Meg lehetne a dolgot egyszerűen oldani azzal, hogy a feleket arra kötelezik, hogy a telekkönyvi beadványokat annyi példányban adják be, ahány érdekelt fél van, s az első példányra irja rá a biró, hogy »a bekebelezést elrendelem«, a többi példányra pedig, hogy »bekebeleztetett«. Ilyen, a gyakorlati élet által követelt szükség volna a hagyatéki eljárási törvény módosítása. Nagy Szilágyi Dezsőnk érája alatt készült ez a törvény. Nem tudom, hogy abból a nagy emberből hogyan pattanhatott ki ilyen piciny egér. A íróságnak nincs is dolga ezzel. Nagy Emil igazságügyminister : Nem is birói, hanem közjegyzői funkció. Rákóczi Ferenc : Ugy van, a bírákat tehermentesíteni kell. A felek a közjegyző előtt nagy szerződéseket kötnek, miért ne köthetnének hagyatéki ügyben is? Nagy Emil igazságügyminister : En is így gondolkozom szóról-szóra ! Rákóczi Ferenc: El kell törölni tehát a törvényt és kössenek királyi közjegyző előtt egyezséget, ha pedig nincs egyezség, tessék perre menni. Nagy Emil igazságügyminister : Meg is lesz ! Rákóczi Ferenc : Nagy a bizalmam az igazságügyminister ur iránt, ismerem őt a gyakorlati életből és elvárom tőle, hogy ezt keresztülviszi. Nagy Emil igazságügyminister : A végrehajtás sem birói funkció ! RákÓCZI Ferenc : Ebben is igaza van az igazságügyminister umak ; az egész közvélemény elvárja tőle, hogy ezeket a javaslatokat mielőbb a Ház elé terjessze. Legyen szaBad szólnom a büntetőtörvénykönyvről is. A büntetőtörvén}^könyv hibás alkotás, részben elavult, részben pedig gyenge volt már születésénél. Amikor a Btkv. a csalók egész sorozatát engedte futni, amikor egy lelkiismeretlen társadalmi osztály ezt a hézagot észrevéve, milliárdokat szerzett magának és felgazdagodott, azt kell mondani, hogy ez a törvény vagy céltudatosan volt csinálva, vagy pedig oly nagyfokú gondatlansággal, hogy annak javítása elsőrendű követelésünk és az ország elsőrendű szükséglete. Javítottak már egyszer rajta, ez azonban még nem elég. Lehet a Btkv. szakaszait kiszélesíteni a tisztességes kereskedelem határáig, lehet a csaláson kívül más bűncselekményeket is statuálni, amelyek mindennaposak, amelyekre most nem látunk büntetést. (Felkiáltások halj elől : Például?) Például a kosztpénz. Nem uzsora, tehát hiányos a Btkv. Gaal Gaston : Hiszen a törvényesnél magasabb kamatot szednek ! (Felkiáltások balfelől : De nincsen szorult helyzet !) Nagy Emil igazságügyminister : Az van megszorulva, aki a pénzt adja, nem az, aki kapja. Rákóczi Ferenc : T. igazságügyminister ur, ha én büntetőtörvénykönyvet csinálnék, nem definiálnám, hegy mi a bűncselekmény, hanem a bíróságra bíznám annak megállapít ásat. (Derültség és felkiáltások balfelől : Nagyszerű !) Rassay Károly : Isten mentsen ! Vargha Gábor : Még csak ez hiányzik ! Rupert ReZSŐ : Még csak ez kellene ! RákÓCZI Ferenc : Azt mondanám : büntetendő a lopás, a rablás, az uzsora . . . Horváth Zoltán : És mi a lopás? Rákóczi Ferenc : Majd megmondja a biró.