Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

À nemzetgyűlés 161. niese 1923. évi július hó 25-én, szerdán. 93 BarthOS Andor : Sine lege nulla poena ! Rupert Rezső : Látjuk ezt a társadalmi rend védelméről szóló törvénynél ! Nincs definiálva a bűncselekmény és önkényesen Ítélkeznek. RákÓCZi Ferenc : Mindenkinek erkölcsi érzésében benne van, hogy mi a bűncselekmény, és a biró meg fogja találni, vájjon abban az emberben, aki a bűncselekményt elkövette, benne volt-e a bűnös szándék. (Derültség és ellenmondások.) Rupert Rezső : Ez lehetetlen, amióta a cárizmus megdőlt ! Györki Imre : Még csak ez hiányzik ennek az országnak ! Rákóczi Ferenc : Nem határoznám meg azt sem, hogy ez a bűncselekmény ilyen büntetéssel, amaz pedig olyan büntetéssel büntetendő, hanem a bíróságra bíznám. (Ellenmondások.) Előfordulhat az, hogy a biró csekély jelentőségű cselekménynél a 92. § alapján egy napi fogházat kénytelen kiszabni és az a nyomorult ember, aki például tisztviselő, aki a társadalomban olyan helyzetet foglalt el, hogy ez a büntetés is tönkreteszi, világgá megy. . . Rupert Rezső : Rumbold gyilkolt, még sem csukták be. Erre nem kell példa, erre van elég példa. Rákóczi Ferenc : . . . viszont lehet olyan ember, akinek az nem árt, ha elitélik, mert azt mondja »Pistát kontyon ütöttem, ültem hét napot.« Nem lehet tehát szerintem a büntetési tételt eleve kiszabni, tessék a biróságra bizni, hogy milyen büntetést akar kiszabni. Rassay Károly : Minden j ó biró tiltakoznék ellene ! Szabó JÓZSef : Nem is vállalkoznának rá ! RákÓCZi Ferenc : Én biró vagyok, nekem a biróban hitem van, én nem hiszem, hogy biró megtévedjen, hiszen ha előfordult, hogy megtévedt, a többi börtönbe juttatta. Rupert Rezső: Legjobb volna talán a fellebbezési fórumokat is eltörölni, ha minden biró ilyen nagyszerű ! (Zaj.) Gaal Gaston : A fiskálisokat kellene eltörölni ! (Derültség.) Rupert Rezső : De előbb a nagybirtokosokra kerül a sor ! (Derültség.) Gaal Gaston : Már rajtunk van a sor. Elnök : Kérem a képviselő urat, folytassa beszédét. RákÓCZi Ferenc : Szólnom kell még a pénzügyekről, amelyekhez ugyan keveset értek, azonban egy-két életrevaló gondolatot adhatnék a minister urnák, akinek nagy szüksége van jövedelmi forrásokra. Megszivelhetné. (Halljuk ! Halljuk !) Csak példaképen hozom fel, hogy valamikor egy közönséges meghatalmazás után egy korona bélyegilletéket róttak le. A mai valuta szerint ez körülbelül megfelelne 2000 koronának, de ehelyett lerónak ma 5 koronát. Valamikor végrehajtási, vagy pere nkivüli kérvény után 2—5 koronát róttak le, ma 10-—20 koronát. Ha a t. pénzügyminister ur jövedelmekre akar szert tenni, akkor elsőrendű szükségnek tarthatná, hogy felemelje ezeket az illetékeket, amelyek ma nevetségesen csekélyek, amelyek ma számításba sem jönnek, mint szemetet dobja ki az ember azt az egy-két koronás bélyeget, ugyannyira, hogy felragasztani sem érdemes. Ezen múlik a bélyegilleték behozata? Nem lehetne ezt egy rendelettel, vagy, ha törvény intézkedik róla, egy póttörvénnyel odamódositani, hogy a pénzügyminister felhatalmaztatik arra, hogy ezeket az illetékeket mindenkor a viszonyoknak megfelelően megváltoztathassa ? BarthOS Andor : Ne oktasd ! Ne biztasd ! RákÓCZi Ferenc : Sokkal kevesebb per lenne, ha életbe léptetnék a százszoros illetéket, mert ma sokszor semmiért pörölnek, ma sokszor azért folyik a pör, mert úgysem kerül sokba. Ha tudnák, hogy százakat kell leróni törvénykezési illetékben, akkor sok esetben nem kerülne pörre a dolog. (Zaj.) ElnÖk : Csendet kérek, képviselő urak. Rupert képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Rákóczi Ferenc : Látom a sok mindenféle adózást — ilyen adó van, olyan adó van, amolyan adó van — hol az egyiket emelik fel, hol a másikat szállítják le, vagy változtatják meg gabonára. Eszembe jut az a puritán, egyszerű gondolat, hogy mire való mindez a komédia, mire való az az istentelen sok tisztviselő, akik ezzel foglalkoznak ? A minister urnák már kezében van mindenkiről minden adat — hiszen a finánc már szinte az ember zsebében van — hozza be azt az általános jövedelmi adót. Ma könnyebben meg lehet ezt csinálni, mint bármikor. Ezt azután progresszívvé lehet tenni, meg lehet állapítani a létminimumot. Miért kerülik ezt az igazságos adót ? A mai viszonyokhoz is lehetne ezt alkalmazni, lehetne valutában, gabonaértékben vagy más egyéb olyan értékben kiszabni, amely állandó, (Felkiáltások balfelől : Aranykoronában I) ugy hogy az ország jövedelmei biztosak volnának. így azonban talán minden hónapban kátyúba jut az ország szekere és a pénzügyminister ur nem tud hozzájutni a szükséges pénzhez, legfeljebb, ha bankókat nyomat. Pedig a bankónyomatás nagyon veszedelmes dolog, amikor nem produktiv célokra használják fel. Én helyesnek tartottam volna a bankónyomatást annak idején abból a célból, hogy házakat építsünk — nem is lenne ma lakásnyomoruság — de nem helyeselhetem az olyan bankónyomatást, amely csak a bankoknak és a tőzsdének használ, hogy ott a siberek milliárdokat szerezzenek, a nép kezébe pedig tulaj donképen nem jut a legkisebb hitel sem. Bátor voltam felszólalni és a 48-as kisgazdapárt nevében ezeket előterjeszteni. Csak annyit mondok még, hogy ez a 48-as párt az egységespárttól többet várt 48-as, demokratikus irányban ; azt várta, hogy Kossuth Lajos szellemében fog haladni. Sajnos azonban azt kellett tapasztalnom, hogy ettől az iránytól, amelyet pedig programmjába fel is vett, s amellyel azonosítottam magamat messze eltávolodott. Nem szólok az egyes emberek