Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

90 'A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én. szerdán. Neubauer Ferenc : Azok hamar benépesítenék ! Farkas István : Kisgazdát akar belőlük csinálni Szomjas! (Derültség.) Rákóczi Ferenc : Na már most. hogy ne fájjon olyan nagyon, igen t. képviselőtársaim, nem bántom a Habsburgokat (Derültség. Egy hang a jobbközépen : Csak rajta !), hanem rátérek egyéb kérdésekre, amelyek az igen t. igazságügyminister urat fogják érdekelni a tisztviselő kérdéssel kapcsolatban. Más képviselőtársaim eléggé élénken vázolták a tisztviselők szomorú sorsát. Azt talán itt külön hangoztatni felesleges volna, de mégis jó, ha megmondom magamról: én az öröklött vagyonomat, amelyett az édesapám ősi vagyonából meghagyott a sors, mint tisztviselő, mint biró, apródonként kénytelen voltam eladni. Az anyai részt nem használhattam föl, mert az édesanyáin élt még, haszonélvezeti joga volt és nagyszámú árváit tartotta belőle. Szomjas Gusztáv : Meg kellett volna becsülni ! Rákóczi Ferenc: Megbecsültem én, de rávitt a kényszer, amikor gyermekeim cipő nélkül mentek az iskolába. En beszélhetnék tisztviselői nyomorról! Azt is mondhatom, hogy amikor a családi birtokunk utolsó maradványa elfogyott, beadtam a nyugdíjazás iránti kérelmemet, én tovább azzal a fizetéssel, ilyen nagy családdal, nem tudom becsületesen szolgálni az államot. Súlyos szavak ezek. Talán mások a nélkülözést jobban birták volna, mint én, de nem hiszem. Nélkülöztem a netovábbig s kénytelen voltam négy középiskolába járó gyermekemet kiküldeni a házamból, mert ott nincs iskola és kénytelen voltam az akkor kapott havi négy-hat-hétezer koronából 15—16.000 koronás tartásdíjat fizetni. Így bizony el kellett adni az örökölt vagyont. Mikor pedig ez elfogyott, le kellett mondanom a birói állásról. En tehát tudom, mi az a tisztviselői helyzet. Különösen felhívom az igazságügyminister ur figyelmét a birák szomorú helyzetére, (ügy van! a balközépen.) A birák az 1920. évi XX. törvénycikkel, ugylátszik, jobb helyzetbe kerültek volna, amennyiben a törzsfizetésük magasan felemeltetett más állami tisztviselőkéhez képest; a VII. fizetési osztálynak körülbelül megfelelő első csoport első fokozatában 7400 koronával kezdődött, holott a VII. fizetési osztályban 4200 korona volt. A birák tehát tetemesen jobb helyzetbe kerültek, azonban az idők folyamán csak ez a kis különbség maradt meg. 3—4000 korona különbség áll fenn. Ezt valamiképen pótolni kell. Nem tudom, hogy most a fizetési alap hogyan fog megállapittatni, vájjon a törzsfizetés után fogják-e megállapítani a további fizetéseket, mert akkor talán egy szavam sem volna, de ha e segélyezések vagy nem tudom milyen alapok után olyan összegeket hoznak ki, hogy VII. fizetési osztálynak megfelelő első csoportban lévő biró ugyanott lesz, ahol a VII. osztályú tisztviselő, akkor ezt a birákra méltánytalan helyzetnek mondhatom. Az a biró különös funkciókat teljesít, az a biró mellékfoglalkozást nem űzhet ma sem, annak a bírónak társadalmilag magasan kell állnia, szó ne férhessen hozzá, (TJgy van! balfelől.) tisztességesen kell megjelennie ruházatban, cipőben, mert sajnos, a mi magyar népünk azt, aki nem jelenik meg előtte kellő móddn, lenézi ; annak a bírónak tekintélye kell, hogy legyen. Van itt azonban egy igen nagy sérelem, t. minister ur ! Ez a sérelem az, hogy az első csoportban kilenc fokozat van felállítva és pedig ugy van szabályozva, hogy az egytől-hatig lakbér szempontjából körülbelül megfelel a VII. fizetési osztálynak, a héttői-kilencig pedig körülbelül a VI. fizetési osztálynak, rangban. Az előlépés, az automatikus előlépés hároméves. Ha most biró megmaradt volna a fizetési osztályában, ahol fokozat van ós szintén három év volt az előlépése, háromszor három : kilenc, tehát kilenc esztendő alatt jutott volna bele a VI. fizetési osztályba mint biró; emigy pedig hatszor három : tizennyolc, tehát tizennyolc esztendő alatt fog bele jutni ugyanabba a VI fizetési osztályba. Ezt a sérelmet talán már magának a törvénynek meghozatalánál észrevették, hiszen a következő szakaszban az van, hogy le lehet szállítani a várakozási időt egy esztendővel. A törvény ezt egy ministeri rendeletre bizza, amely meg is jelent 41.900/21. szám alatt s ennek 7. §-a azt mondja (olvassa): »A várakozási idő egy évvel annak rövidíthető meg, aki az átlagos mértéken messze felülemelkedett munkát teljesít Abban a kedvezményben azonban évente az első és második csoportba tartozó birák közül is 10%-nál többet nem lehet részesíteni.« Vagyis a bírónak, hogy eljusson oda, ahová egy ministeri tisztviselő, 27 esztendőt kell szolgálnia mint bírónak s ugy juthat az V. fizetési osztálynak megfelelő osztályba. Ennyit tehát, mint biró szolgál, holott már mint jegyző is bizonyára szolgált 8—10 esztendőt; vagyis az, aki a rendes szolgálati utján halad, nem fogja ezt a fokozatot soha elérni. Ennek az útnak a megrövidítése pedig olyan kivételes, hogy csak 10%-nak jut kivételképen. Ebből anomáliák származhatnak. Az egyik törvényszéki elnök talán gyengébb szívű vagy nagyobb atyai érzésű, mint a másik törvényszéki elnök s bíráinak előrejutását szivén viseli s a minősítést egy-két K betűvel javítja. A másik törvényszéki elnök nem tér el az ő régi minősítési rendszerétől : »ezt adtam meg, ezt tartom meg ! « Egyik törvényszéknek a területén tehát, ahol a bíráknak több K betűjük van, mint különösen kiválóaknak, az ilyen birák szépen rukkolnak előre kétévenként ; a másik törvényszék