Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-160
42 A nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden. Peyer Károly: Hát mit avatkozik bele? Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj a széh'óbaloldalon.) Szabó fmre (közbeszól). Elnök : Szabó Imre képviselő urat rendreutasítom, Bogya János (közbeszól. Nagy zaj a szélsőbaloldal on). Peyer Károly: Hallgasson! Bohóc! Elnök: Peyer képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Szabó Imre : A vége az lesz, hogy kipofozzuk innen ! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ohó! Rendre! Mentelmi elé!) Elnök: Szabó Imre képviselő urat másodszor rendreutasítom. (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Mentelmi elé ! Nagy zaj és közbekiáltások a szélsobaloldalon.) Szabó Imre képviselő urat figyelmeztetem, hogy két rendreutasitás után a mentelmi bizottsághoz való utasítás következik. (Nagy zaj.) Patacsi Dénes : Csak jöjjön ide közelebb ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Hebelt Ede: T. Nemzetgyűlés! Az az ellenhatás, amelyet ez a kifejezés kiváltott, legjobban mutatja, hogy milyen hallatlanul beteg itt a közszellem. Bogya János: Osztálybiróságról beszél és csodálkozik a hatáson ! (Zaj.) Elnök : Bogya képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rothenstein Mór: Neki szabad? Barthos Andor: Neki sem szabad, senkinek sem szabad! Rothenstein Mór: De ugy látszik, hogy szabad! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hebelt Ede : Ez a tiltakozás mutatja, hogy Magyarországon mennyire betegesen fejlődött ki a közvéleményben annak a fogalma, hogy mi az izgatás. Németországban erről a kérdésről nyugodtan Írhatnak a lapok, bátran tárgyalhatják a kérdést. Miért ne lehetne nyugodtan tárgyalni arról a problémáról, hogy vájjon osztály biróság-e vagy nem osztály bíróság. Hiszen ezt a kérdést nem lehet belefojtani az emberekbe, ezt a kérdést meg kell tárgyalni. Nekem tapasztalataim vannak még jogakadémiai tanárkoromból erről. (Mozgás a jobboldalon.) Yolt ott egy kitűnő hallgatóm, aki kitüntetéssel tette le a vizsgáit, és kinevezték joggyakornoknak. (Zaj.) Ez a kitűnő hallgatóm, akinek nem voltak protektorai, családja nem volt gentry család, maradt joggyakornoknak, míg azok, akik ötször-hatszor buktak meg az államvizsgán, mert előkelő gentry famíliák leszármazói voltak, már aljegyzőkké, jegyzőkké lettek. Ekkor ez a szerencsétlen fiu, akinek nem volt összeköttetése, protekciója, hozzám fordult, akinek igazán nem volt semmiféle összeköttetésem. Erre én elmentem az illetékes tényezőhöz. Abban az időben Nádosy Imre mostani országos főkapitány volt az igazságügyministerium elnöki osztályának vezetője. Szóvátettem előtte azt a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy a bizonyos osztályhoz, dzsentri-osztályhoz tartozó fiuk, dacára annak, hogy tudatlanok és a vizsgákon megbuknak, előrehaladnak, ez a fiu pedig, bár kitüntetéssel tette le vizsgáit és rendkívül intelligens ember, nem halad előre pályáján. Sikerült elintéznem a dolgot; azonban egészen kétségtelenül Nádosy őexcellenciájának nagy bűne az, hogy akkor, amikor ő az igazságügyministerium elnöki osztályának vezetője volt, a biróságokat telerakta bizonyos osztály embereivel és azok az emberek, akik nem tartoznak ahhoz a bizonyos osztályhoz, nagyon nehezen jutottak be a bírósághoz. Ennek következménye az, hogy ma a bíróságok ellen a közvéleményben bizonyos kifogásokat hangoztatnak. (Ellenmondások jobbfelől) Herczegh Béla: Sohasem hallottuk ezt a kifogást ! Hebelt Ede : Kétségbeejtő az, hogy a nemzetgyűlésen sem szabad osztálybiróságról beszélni, és ezt a kérdést itt a nemzetgyűlésen képviselőnek sem szabad előadni. Németországban és az egész világon, könyvekben, újságcikkekben, stb. tárgyalják ezt a problémát. Méltóztassanak elgondolni, hogy ha már itt is belénk fojtják a szót, mi lenne, ha erről a kérdésről újságokban Írnánk? Hiszen erről a kérdésről irni kellene, ezt a kérdést tárgyalni kellene, de akkor micsoda izgatási pör szakadna a nyakunkba? Ez lehetetlen állapot. Ez is mutatja, hogy a legsürgősebben gondoskodni kell arról, de nem ugy, mint ahogyan az igazságügyminister ur gondol erre, nem ugy, hogy az izgatás büntetését még súlyosabbá és még könynyebben kiszabhatóvá kellene tenni, hanem ellenkezőleg, hogy az izgatás büntetését és a büntetendő tényálladékot az európai kulturállamokhoz mérten kellene megreformálni ugy, hogy itt szabadabb legyen a szó és ne lehessen öt esztendei börtönnel büntetni vagy fenyegetni azokat, akik holmi ártatlan kifejezéseket hangoztatnak. Kaposvárott egy fiatalember pártunk megbízásából beszédet tartott a munkásbiztositás kérdéséről, izgatás miatt pörbefogták és eljárnak ellene. Eljött hozzánk és megmondta, milyen kifejezések használata miatt folyik ellene eljárás. Teljesen ártatlan mondások miatt. Terrorizálni akarják izgatási perrel, el akarják riasztani attól, hogy máskor is merjen ilyen beszédet mondani, holott voltaképen ártatlan beszéd az. Hát már beszélni sem szabad ebben az országban ? Hát nemzetgyűlési képviselőnek is félnie kell attól, hogyha kimegy beszámolóbeszédet tartani, hogy akkor valami kis rendőrhatósági tisztviselő« megítélése szerint izgatási per indul ellene? Ez tűrhetetlen, lehetetlen állapot,
