Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-169

A nemzetgyűlés 169. ülése 1923. és községekre nézve naa már olyan végtelenül csekély, amiket adópótlékból szed be, bogy azoknak kivetési és beszedési költségei igazán sokkal több összeget reprezentálnak, mint amennyit ők ezekből az adópótlékokból be tudnak szedni. Ez az adónem pedig az állami adók szempontjából, illetve azok kiépítése az állami adók szempontjából egyáltalán nem helyes, és így ez elsősorban szolgálja azt a célt, amit most a községeknek való átengedésével kivan a pénzügyi kormány szolgálni. Ezenkívül miután az 1899 : VT. te. megengedi, hogy a községek és városok szeszfogyasztási adópótlékokat szedhetnek, de mivel ezek az adópótlékok rendkívül alacsonyak, ennélfogva ez a törvényjavaslat a községek és városok háztartása érdekében azok felemelését is megengedi, valamint megengedi, hogy sörfogyasztási adópótlékokat is szedhessenek. A javaslat 4. §-a a vármegyék, községek és városok pótadó kivetéséről kivan intézkedni. Ugyanis az egyenes adóknak a múlt év folyamán keresztülvitt reformja a vármegyék, községek és városok háztartásának hitelében zavarokat okozott amiatt, hogy a helyhatósági adóztatás reformja ezekkel egyidejűleg nem történhetett meg. Ezeket a zavarokat átmenetileg ez a törvényjavaslat meg akarja szüntetni azáltal, hogy lehetővé teszi a vármegyéknek, valamint községeknek és városoknak, hogy addig is, amig a már tárgyalás alatt álló javaslatok törvényerőre emelkednek, hogy az eddig érvényben levő szabályok szerint kivethessék a pótadókat. Minthogy azonban az 1923. évre az állami adókat már az uj törvények alapján kell kivetni, amelyek a vármegyei és községi pótadóztatásra különféle okokból nem alkalmasak, fel kell hatalmazni a vármegyéket, községeket és városokat arra, hogy az átmeneti idő alatt, ami lehetőleg a folyó év végéig fog tartani, a pótadókat a legutolsó kivetés alkalmával a pótadóknál alapul vett összegek után illetve a legutóbbi kivetés alkalmával fennállott adóalap szerint vethessék ki. A törvényjavaslat 5. §-a a mezőgazdasági hitelekről akar intézkedni. Ugyanis a gazdasági körök részéről egészben megnyilvánul az a panasz, hogy a mezőgazdaság nem képes jogos forgótőkeszükséglelét kielégíteni. Az Országos Központi Hitelszövetkezet eddig is igyekezett bizonyos mértékben a mezőgazdaságnak, különösen a kisgazdáknak szolgálatában állani bizonyos forgótőkével, azonban az Országos Központi Hitelszövetkezet 140 millió koronás alaptőkéje nagyobb arányú hitel nyújtására a mai viszonyok között nem elegendő, ennélfogva most az Országos Központi Hitelszövetkezet az állam részéről bizonyos hozzájárulást kivan ujabb üzletrészekkel, és így a mindenkori valutaleromlást követve, ezen üzletrészekbe való állami hozzájárulás mindenesetre olyan helyzetbe fogja hozni a Központi Hitelszövetkezetet, hogy sokkal jobevi augusztus hó 8-án, szerdâti. 46S ban tudja kielégíteni a mezőgazdasági üzemeket, mint a mai viszonyok között kielégítheti. A törvényjavaslat 6. §-a ugyanilyen formában a Hangya Szövetkezetet akarja bizonyos mértékig nagyobb forgótőkével szolgálni, és miután pedig a Hangya Szövetkezet közvetlen váltóleszámolásban nem részesülhet a jegyintézettel szemben, valamint a pénzintézetek sem igen sietnek a Hangya részére hitelt nyújtani, ennélfogva, hogy a megfelelő összeghez hozzájuthasson a Hangya Szövetkezet, ő is szintén ugyanazt a formát választotta, mint a Központi Hitelszövetkezet, és igy ujabb üzletrészek áthelyezésével járul a Hangya Szövetkezetnél is az alaptőke emeléséhez a kincstár. Tgy a forgótőke szükséglet mindenesetre nagyobb mértékben fog kielégítést nyerni, mint az eddigi volt. Miután pedig az államkincstár, ma már nagyobb összeggel járul hozzá üzletrészjegyzés utján a Hangya alaptőkéjéhez, ennélfogva az államnak meg kellett adni azt a jogot, hogy a szövetkezetet ellenőrizze és irányításába nagyobb befolyást nyerjen. Ezt a célt szolgálja a javaslat második bekezdésében körülirt tag-delegálás, a minísterium részéről. A törvényjavaslat 7 §-a a mezőgazdasági kamara illeték felemeléséről szól. Hogy a mezőgazdasági kamarák céljaik megvalósításához szükséges anyagi erővel rendelkezzenek, az 1920 : XVIII. 47. és 48. § aiban körvonalazott módon bizonyos adóztatási joggal ruháztattak föl, Az idézett törvényszakaszok értelmében fizetendő kamarai illeték földbirtokosokra és más haszonélvezőkre az állami földadónak, haszonbérlőkre pedig a kereseti adónak legfeljebb 4%-ában volt kivethető. Ezt a rendelkezést az 1920 : XXI. te. 2 §-a oda módosította, hogy az állami földadó helyett, amelyet a most idézett törvény tudvalevőleg a búza valuta alapjára helyezett, a kétszeresen számított kataszteri tiszta jövedelmet tette meg a földbirtokosok és más haszonélvezők által fizetendő mezőgazdasági kamarai illeték alapjául. Az a jövedelem, amelyet a mezőgazdasági kamarák ezen az alapon élveznek s amely össze" sen mintegy évi 15 millió koronára rug, a múlt év nyarán a mezőgazdasági kamarák szükségleteire szűkösen talán még elég volt, ma már azonban még arra sem elegendő, hogy abból az öt mezőgazdasági kamara és az országos meződazdasági kamara legnélkülözhetetlenebb adminisztratív költségeit fedezhesse, az anyagi gondoktól való mentesítés nélkül pedig a mezőgazdasági kamaráktól érdemleges tevékenységet kívánni egyáltalán nem lehet. Ezért más mód nem kínálkozik, mint az, hogy a kataszteri tiszta jövedelem helyett a buzavaluta alapján kivetendő földadót tesszük meg a földbirtokosok és más haszonélvezők által fizetendő mezőgazdasági kamarai illeték alapjául. Uj szabályozást kivan a haszonbérlők által fizetendő mezőgazdasági kamarai illeték kérdése is már az 1922. évi