Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-169

462 A nemzetgyűlés 169. ülése 1923, az 1920-ban élvezett fizetésnek, az 1923. évi július havi fizetésnek pedig 35"6, illetve legtöbb esetben 45—48, sőt ennek a 79-szeresét is tették ki az 1920. évi illetmények. Dénes István ; Ezzel szemben hányszoros a drágaság ? Temesváry Imre előadó: Mindjárt rá fogok térni erre is t. képviselőtársam. Sőt, mint a legutóbb kiadott ministeri rendeletből kitűnik, a közalkalmazottak fizetése, a 79-szeres szorzószám fölé emelkedett. Ha ezen arányszámokat, illetve a jövedelem számszerű szaporulatát vizsgáljuk, meg kell állapitanunk, hogy az összes közszükségleti cikkek árai messze túlszárnyalják a jövedelemszaporulatot és talán a tulajdonképeni számszerű jövedelem végeredményéhez viszonyítva, meg mindig magasnak látszik ezen adónemnél a pénzügyi kormány által kívánt ötszörös, illetve húszszoros kivetési kulcs. De azt is be kell látnunk, hogy az államnak is óriási mértékben szaporodtak a kiadásai és ha meg nem adjuk a jövedelem- és a vagyonadó arányszámszerü sokszorosítást, akkor teljesen képtelen fedezni azokat a kiadásokat, amelyeket a közeljövőben fedeznie feltétlenül szükséges. Miután azonban a különböző jövedelmi forrásoknál beállott, előre nem látott hátrányos körülmények egyeseket, vagy egész vidékeket nagyon nehéz helyzetbe sodortak akaratukon kívül, úgyhogy jövedelmük és vagyonuk egyáltalában nem szaporodott, ez a törvényjavaslat gondoskodni kivan arról, hogy ha vagyonának és jövedelmének értéke nem szaporodott, abban az esetben a jövedelem- és vagyonadó helyesbítésének lehessen helye. Ezzel szemben azonban igazságos és méltányos, hogy a kincstárnak is meg van adva az a jog, hogy az 1921. évvel szemben

6 keletkezett uj konjunkturális vagyonokat kinyomozhassa és megadóztathassa visszamenőleg. Méltányos intézkedése ezen törvényjavaslatnak azon része, amely engedményt a pénzügyminister ur a bizottsági tárgyalások alkalmával a bortermő vidékekre és a házbirtokból eredő jövedelmekre nézve tett, amennyiben a kizárólag vagy túlnyomó részben bortermelés, illetve házbérből ered a jövedelem, tekintve a bortermelés mai rendkívül súlyos helyzetét, valamint a házbérjövedelem megkötöttségét, az adóalapnál szorzószámot nem kivan alkalmazni. És méltányos intézkedése ezen törvényjavaslatnak engedmény, amelyet a pénzügyminister ur szintén a bizottsági tárgyalások alkalmával tett, t. i. hogy a saját jegyzésű hadikölcsönkötvónyekkel megengedi a jövedelem- ós vagyonadó fizetését. A jövőre nézve ez a törvényjavaslat igen fontos intézkedéseket tartalmaz, amennyiben kimondja, hogy a létminimumot Ötszáz arany koronában kívánja megállapítani, ami — ha a mostani viszonyokat vesszük figyelembe — megfelel másfél millió koronának. Cserti József : Az nem létminimum 1 Ezer aranykorona legalább is! évi augusztus hó 8-án, szerdán. Temesváry imre előadó : Ezen összegen alóli jövedelem adómentes, és azt hiszem, ez a jelenlegi állapotnak teljesen meg is felel. Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag megemlitsem, hogy a fővárosnál megállapított jövedelmek a következőképen alakulnak. A főváros legutóbbi napjaiban kiszámított átlagos kereseti kimutatása szerint a napszámos keres évi 1,370.000 koronát, szóval ennyit tesz ki a napszámos minimális jövedelme, és a szakmunkás 1,830.000 koronát, amely a jelenlegi állapotnak megfelel. A jövőre nézve, ha a valuta romlani fog, akkor a szorzószámnál is megtaláljuk a létminimumnak megfelelő arányszámot. Cserti József : Ebből nem lehet megélni, csak vegetálni! Temesváry Imre előadó : Ebben az országban ma kevés ember dicsekedhetik kellő összegekkel. Dénes István: De a hadimilliomosok és sí berek igen. Temesváry Imre előadó : De ezekre vonatkozólag ez a törvény olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyet előbb voltam bátor megemlíteni, hogy ugyanis ezeket a pénzügyminister ur kinyomoztathatja és súlyosan megadóztathatja. (Helyeslés.) Egy súlyos intézkedése a törvényjavaslatnak az úgynevezett havonkénti adópótlék, melyet a késedelmesen fizető adózó tartozik fizetni. Erre azonban az államkincstár szempontjából a jelenlegi viszonyok mellett feltétlen szükség volt, mert ha csak az eddigi 8 százalékos késedelmi kamat, esetleg a hat, illetve árverés esetén 16 százalékos végrehajtási költség tartatnék fenn, akkor igen sok esetben a valutaromlásra számitva csali akkor fizetnék be egyesek az adót, amikor a korábban megállapított összeg esetleg csak már az eredetinek egy kicsiny hányadát teszi ki. ami pedig az államkincstárra nézve óriási hátrányt jelent. Ezen adópótlék azonban a buzaértékben fizetendő adónál elmarad, mert itt a késedelmes fizetésnél a gabona áremelkedése mind g önmagától valorizál. A törvényjavaslat első két szakaszát ezekben voltam bátor ismertetni, áttérek tehát most a törvényjavaslat többi szakaszaira, A harmadik szakasznál a pénzügyi kormány a városok és községek háztartási költségeihez kíván hozzájárulni, illetőleg azoknak terhein akar segíteni és ezen könnyítést illetve hozzájárulást azzal kívánja honorálni, hogy az ő jövedelmi forrásaik szaporításához átengedi a bor- és husfogyasztási adókat. Ezen adók a múlt század 90-es éveiben a városok és községek jövedelmeinek körülbelül 20—25°/o-át tették ki, azonaban az 1899. évi törvényhozás ezen jövedelmet az állam részére kötötte le és a városoknak és a községeknek csupán csak az adópótlék részesedés jogát engedte meg. Ez a jövedelem azonban a városokra