Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-169
A nemzetgyűlés 169. ülése 1928. évi augusztus hó 8-án, szerdán. -161 nyiben az 1922. és 1923. évek jövedelme már annyira a múlté, hogy a jövedelem- és vagyonadónak alapja úgyszólván már teljesen kinyomozhatatlan, ha figyelembe vesszük az időközi nagymérvű valutaromlást Ezzel az ujabb kivetéssel sem érhetnők el azt a célt, hogy igazságos adóalapot állapithatnánk meg. Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy ha az uj kivetés is csak 1924. évben történnék meg, ezáltal a kincstár rendkivül nagy károkat szenvedne, amennyiben a mostani leromlott koronákban állapítanák meg az 1922. és 1923. évekre a jövedelem- és vagyonadót és az igy megállapított Összegek később talán még rosszabb koronákban folynának be az államkincstár kaszszájába. Azt hiszem, mindannyiunk előtt teljesen világos, hogy ma már az 1920. és 1921. évekre alkalmazott jövedelem- és vagyonadó-kulcsok semmiesetre sem felelhetnek meg a legutóbbi időre nézve, Mindenesetre ujabb és a mostaninál sokkal magasabb kulcsot kellene megállapítani, mert hiszen pénzünk elértéktelenedése következtében az államkincstárnak is gondoskodnia kell arról, hogy a jövedelem- és vagyonadóból legalább is oly összegek folyjanak be, amelyek az államháztartásnak kiadását fedezhetik. Ezeknek a körülményeknek figyelembevételével — azt hiszem, — helyesen járt el a pénzügyi kormány akkor, amikor az 1922. és 1923. évekre fizetendő jövedelem- és vagyonadót ugy kívánja megállapítani, hogy az 1921. évre kivetett jövedelem- és vagyonadóból kiindulva ezeknek bizonyos szorzószámmal való többszörözésével kívánja azt megállapítani. Ezzel az eljárással az egész kivetési eljárás tulajdonképen egy egyszerű számviteli eljárássá törpülne, amely számviteli eljárást az illető adókivető hatóságok a lehető legrövidebb idő alatt keresztül tudják vinni és igy az adózó polgárok is mentesülnek a bevallással járó nagy munkától és hosszadalmas utánjárástól. Ennél a szokatlan eljárásnál azonban a legfontosabb momentum az, hogy megtaláljuk azt a helyes szorzószámot, amely az esetek legnagyobb részénél legalább is megközelíti a valóságot és igy egyszersmind gondoskodnunk kell arról, hogy az esetleges igazságtalanságok ugy az adózó polgárokra, valamint az államkincstárra nézve orvosolhatók legyenek. T. Nemzetgyűlés! Fennálló törvényeink értelmében addig, mig uj adókivetés nem történik, az előző év adóját kell a következő évre befizetni, igy tehát az 1922. és 1923. évekre ugyanazon összegek volnának befizetendők, amily összegeket 1920., illetőleg 1921. évben fizettünk jövedelem- és vagyonadó címén. Ezek az adók azonban a mostani leromlott, elértéktelenedett koronában volnának csak befizethetek. Azt pedig kötelességünk elismerni, hogy ez a helyzet ma már változtatást igényel. Hiszen pénzünk értékének az 1920., illetőleg 1921, évvel szemben történt óriási csökkenése következtében az államháztartás kiadása oly mértékben növekedett, hogy ennek fedezésére elenyésző csekély Összeget képviselne az, ha mi az 1922. és 1923 évre szintén csak az 1921. évben megállapított jövedelem- és vagyonadót fizetnőkbe. Figyelembe kell tehát venni, hogy az 1920. év folyamán, amely év jövedelme alapján vetették ki az 1920., illetőleg 1921. évre szóló jövedelem- és vagyonadót, a magyar korona árfolyama 2*372 svájci centime volt. Ezzel szemben a korona jelenleg 0*035 centime körül mozog. Igy ha az államkincstár a valutaromlást teljes egészében az adózó polgárokra akarná áthárítani, abban az esetben tulajdonképen az 1921. évi adónak 67-szeresét kellene kivetni. A magyar koronának ez a végzetes leromlása azonban, ha objektive vizsgáljuk a mai helyzetet, nem áll arányban a jövedelmek számszerű szaporodásával, és igy bármilyen nehéz helyzetben is vannak állami pénzügyeink, lehetetlen oly arányban növelnünk az elmaradt évekre a jövedelem- és vagyonadó-kulcsot, amely arányban romlott a koronánk. T. Nemzetgyűlés! Ha most már az 1922. és 1923. években az előző évekhez viszonyítva koronánk értékcsökkenését vesszük alapul, akkor ez oly arányt mutatna, amely arányszámmal ha megszoroznók az 1921. évben kivetett adót, akkor ez a polgárságra nézve olyan terheket róna, amelyek teljes gazdasági összeroppanást idéznének elő. Az eredeti törvényjavaslat szerint az 1922. évre az 1921. évi jövedelem- és vagyonadó ötszörösét kívánja megállapítani a pénzügyi kormányzat, az 1923, évre pedig annak huszonötszörösét, A pénzügyi bizottság tárgyalása alkalmával azonban e tervtől a pénzügyminister ur eltért és igy az 1923, évre az 1921. évi jövedelem- és vagyonadó húszszorosát kívánja megállapítani. Ha már most figyelembe vesszük a termelő és kereső osztályok 1920. évtől kezdődő számszerű átlagjövedelmének növekedését, akkor be kell látnunk, hogy a pénzügyi kormányzatnak ezen kivánsága bizonyos mértékben alatta áll annak az aránynak, amely arányban ugy a termelő, valamint a kereső osztályok számszerű jövedelme szaporodott. Itt rá kívánok mutatni arra, hogy a búza ára az 1920. év második felében 500 korona, az 1921. évben pedig, aratáskor 1150 korona volt ; ezidőszerint pedig a valütaleromlás következtében a búza ára 72—75.000 korona körül mozog métermázsánként, tehát az 1921. évi átlagárnak ma hatvanötszöröse a búza ára Ugyanígy áll az egyes keresőosztályoknál is a számszerű jövedelemnövekedés. Ha figyelembe vesszük a legrosszabbul fizetett keresőosztályt, az állami közalkalmazottakat, akkor is láthatjuk, hogy az 1922. évi augusztus havi fizetést tekintve, ezek hat-hétszeresót tették ki 84*
