Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-169
458 A nemzetgyűlés 169. ülése 1923. évi augusztus hó 8-án, szerdán. hogy olyan indítványt tudjak tenni, amely ezeknek az eseteknek a legkülönbözőbb variációit az igazságtalanságból kizárja. Csak arra kérem a mélyen t. minister urat, méltóztassék ezt a szakaszt a tárgyalás alól újra visszavonni, mert megéri a dolog azt, hogy jól megrágjuk, jól meggondoljuk. De nem is veszít a t. minister ur semmit, mert egy hétig még úgyis itt vagyunk, Méltóztassék a szakaszt még egyszer a pénzügyi, az igazságügyi és minden olyan bizottságnak visszaadni, amely hivatva lesz ebből az anomáliákat kiküszöbölni, és ha találunk oly megnyugtató szövegezést, amely az ilyen eseteket kizárja, méltóztassék elénk hozni és akkor vita nélkül egyszerűen eldönthetjük az egész kérdést. Csak óva intem most a mélyen t. minister urat és a nemzetgyűlést attól, hogy tudva és előrelátva, mik következhetnek ebből a szakaszból; oly rendelkezést tegyünk, mely az államkincstárnak sem használ, mely az örökösödési bizonyos adókategóriákat egyenesen vagyonelkobzással sújtja és amellett a lehető legkomplikáltabb jogesetekre adhat alapot, ha mi ezt a szakaszt ilyen szövegezésben könnyelműen csak azért, hogy végre átcsússzunk a kéidésen, szó nélkül és meggondolás nélkül elfogadunk. Még egyszer nagyon kérem a minister urat, méltóztassék az általam elmondottakat megfontolni és azok alapján a szakaszt ujabb szövegezésre, az ilyen esetek kizárásának lehetőségével való megszövegezésre a bizottságnak visszaadni. Elnök: Kíván még valaki szólam? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát berekesztem. A pénzügyminister ur kivan szólani. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott észrevételekre reflektáljak. Itt tulajdonképen három különböző dologról van szó, ha jól értettem meg Graal Gaston t. barátomat. Az egyik a bírságolásoknak és a késedelmi kamatoknak kérdése. Itt vetette fel ő azt, hogy a törvényjavaslatban komtemplált esetben bizonyos, az illetékszabályokban máris meglévő különböző bírságolások mellett, még biztosíttatik a pénzügyi kormányzatnak, illetve a kincstárnak az is, hogy 10%-os kamatokat szedhessen. Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy a 10°/o-os kamatszedésének joga és az a kérdés, hogy e 10°/o-os kamatok mellett alkalmaztassanak-e bírságok, és ha igen, milyen területen és minő bírságok : ez a kérdés a legközelebb tárgyalás alá kerülő, az indemnitás utáni időre kitűzött javaslatban foglaltatik, tehát ott lesz majd meg a mód és alkalom arra, hogy ezt a kérdést megvitassuk és elimináljuk azokat a nehézségeket, amelyek ebben a tekintetben esetleg mutatkoznak. Azt hiszem tehát, hogy ezt a kérdést, amelylyel a későbbi törvényjavaslatban foglalkozhatunk, és amely itt tulajdonképen érintve nincs is, mert az igazságügyi bizottság a vonatkozó rendelkezést ebből épen arravaló tekintettel, hogy a következő törvényjavaslatban fogunk ezzel foglalkozni, kihagyta, mondom, errevaló tekintettel azt hiszem, ezt elintézett kérdésnek tekinthetjük. A másik kérdés, amelyet a képviselő ur felvetett, a különböző időpontokban való értékelésből eredő az a nehézség, illetve anomália volt, hogy az iiletékezési kulcsok különbözőképen alakulván és progresszió lévén megállapítva a törvényben, a különböző időpontokban való értékelés mellett a progresszió folytán különböző illetékösszegek állapittatnak meg. Erre vonatkozólag már ő maga is rámutatott arra. hogy a tárgyalás alatti javaslatban felhatalmazás foglaltatik arra nézve, hogy az adatokat az eddigi szabályzattól különbözőleg állapítsuk meg, illetve fokozatosan felemelhessük az értékeket ugy, hogy azok az élethez igazodjanak. Megjegyzem, hogy az ilyen átalakítás, az ilyen változtatás csak akkor lesz egészen megfelelő, ha a számitásnál az aranyértékre térünk át, és ha legalább is belső használatra megcsináljuk azt az aranykulcsot, illetve azt az arany lapot, amelyre vonatkozólag inindig át lehet számítani az időközi értékeket. Én még nem foglaltam e részben véglegesen állást, de ez volt az a gondolat, amelyből kiindultam, ezen az alapon csináltuk meg az előzetes számításokat és azt hiszem, hogy ez az alap be fog válni és jobb lesz, mintha mindig csak az általános megítélések, mondjuk az indexszám, vagy a gazdasági helyzet általános áttekintésének alapján próbálnánk az illetékalapok és kulcsok átváltoztatását eszközölni. A gondolatom tehát az, ós ezt akarnám majd a jövedelmi adótörvényben is kifejezésre juttatni, hogy egy aranyskála áiiapittassék meg, amelyikre mindig visszaszámíthatok lesznek az időközben beállott árak és értékek. Azt hiszem, a kérdésnek ilyen módon való megoldásával, amennyire az egyáltalában lehetséges, visszavezethető a kérdés ugyanazokra a viszonylatokra és helyzetekre, amelyek a békeidőben is fennállottá^ ugy, hogyha ezen az alapon és szemüvegen át nézzük a kérdést, azt hiszem, mindazok a nehézségek, amelyeket a t. képviselő ur felvetett, nagyban ós egészben eliminálódtak, illetve oly jelenségekre vivődnek vissza, mint aminők a békében is mutatkoztak és fennállottak. Itt még megjegyezni kívánom azt is, hogy ami különösen a haszonélvezeti és használati szorgalom egy év értékének megállapítását illeti, ezt a kérdést ugy rendezi a törvény, hogy a termelt dolog értékének egyhuszad értékével keli számítani. Tehát a haszonélvezeti és használati szorgalom értékelésénél külön szabályozás áll fenn. A legfontosabb azonban a t. képviselő urnák harmadik észrevétele, t. i. az, hogy különböző időben, különböző értékkel, különböző összeggel állapíttatván meg a vagyon értéke ós
