Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-169

A nemzetgyűlés 169. illése 1923. olyan mértékben megjavulj hogy ez a most 100 millióra becsült ingatlan akkor nem fog többet érni, mint maximum két milliót, ha t. i. megint visszaállanak a békebeli állapotok. (Egy hang jobbjelol : Kétszázezer koronát !) Az örökösöket terhelni fogja hét és fél milliós kincstári illeték, holott az egész örökség nem ér meg többet, mint legfeljebb két miihót. Azután vizsgáljuk meg azt is, hogy az özvegyi haszonélvezet tekintetében hogyan áll a helyzet. Méltóztassék elképzelni, hogy a szóbanforgó egy egészen fiatal özvegy, húsz esztendős. Ilyeneknél a törvény szerint az általuk élvezett özvegyi járulék akként szorzandó, hog}^ az egész hagyaték értékével egyezzék ; tehát feltételezi a törvény, hogy itt az özvegy még sokáig fog élni, ennélfogva ugy fog fizetni az özvegyi járulékai után, mintha az egész vagyont örökölte volna. Szóval, az özvegyre is kivetik a 6 és félmilliós illetéket. Az özvegy jövedelme azonban ebből a 100 holdas birtokból mégsem közelíti a 6 és fél milliót. Ebben az esetben hiába van meg a kincstárnak az a joga, hogy az özvegyen is behajthassa az egész életen át élvezett özvegyi járulékok után fizetendő nagy illetéket, mert hiszen az egész jövedelme sem elég arra, hogy ezt az illetéket meg tudja fizetni. Igaz, hogy erre azt mondhatja a kincstár, hogy : »majd részletekben fogom levonni az özvegytől, minden évben elveszek valamit«, és feltéve, hogy az özvegynek még további milliós jövedelmei lesznek abból a birtokból, akkor kétségtelen, hogy az állam 20—23 év múlva megkapja az illetéket ; azonban ott van a késedelmi kamat, az 120%-ot tesz ki egy esztendőben, az özvegy tehát mindig csak késedelmi kamatot fizet, a kincstár csak ahhoz jut hozzá, magához az illetékhez azonban nem. De még krasszabb az eset, hogyha nem földbirtokról van szó, hanem teszem azt, hogy az örökhagyó 300 Kereskedelmi banki részvényt hagyott hátra. Vizsgáljuk meg, mi történik ebben az esetben ? A 300 Kereskedelmi banki részvény értéke 1921 július 1-én 6700 koronás árfolyam mellett kitett 2 milliót. Ugyanez 1923 július 1-én darabonlánt 340.000 koronát érvén, a 300 részvény értéke kitesz 100 millió koronát. Az összeg tekintetében tehát ugyanaz a helyzet, mint amelyet a földbirtoknál kimutattam. Az illeték 1921-ben kitett volna a 3000 Kereskedelmi banki részvény akkori értéke után 100.000 koronát, 1923-ban a megfelelő kulcsok alkalmazásával kitesz 5 milliót. Már most. az özvegy hozzá nem nyúlhat a Kereskedelmi banki részvények állagához, őt abból özvegyi jogon kizárólag a kuponok ellenértéke illeti. A Kereskedelmi Bank 800 koronát fizetett az idén darabonként osztalékot, a 300 részvény után tehát az özvegy 240.000 koronát kapott ; ez a bevétele. Ezzel szemben áll egy örökségi illeték : 5 millió korona, amelyet késedelmi kamatokkal kell az államkincstár részére megtéríteni. Méltóztassék kiszámítani, hogyha az állam az özvegy egész járulékát el is veszi, akkor még a kamatot sem kapja meg, nem hogy az egész illetéket. évi augusztus Író 8-án, szerdán. 457 De ez még nem minden, még krasszabb példákkal szolgálhatok. Tegyük fel, hogy egy 1000holdas birtok két fiatal testvér között került felosztásra. Az egyik nős, a másik nőtlen. A nős el esik a háborúban, vagy meghal hirtelen, fiatal özvegyet hagy hátra, azonban az egész ezerholdas birtokot a testvérére hagyta, ami természetes és majdnem minden esetben ez történik, hogy a tulajdonjog a testvérre száll. Mi történik ebben az esetben ? Azt az 1000 holdas birtokot a mai forgalmi áron egy milliárdra kell becsülni, tehát egy milliárd az örökség tárgya. Az egy milliárd után a megfelelő kulcs alkalmazásával, testvérekről lévén szó, 41 és %% az örökösödési illeték ; ennélfogva kivetnek az öröklő testvérre 415 millió koronát. Miután azonban özvegy van a birtokban, a testvér majd csak 25—30 év múlva, az özvegy halála után jut tulajdonképen az örökséghez, az ő illetékfizetési kötelezettsége csak azon a napon áll be, amikor az örökséget tényleg megkapja. Az elmúlandó 25—30 év alatt azonban a korona feljavulván, ez az 1 milliárdos birtok meg fog érni mondjuk 2 milliót, akkor erre a birtokra, amely forgalmi értékben két milliót fog érni, rá lesz kebelezve késedelmi kamatokkal együtt 415 millió kincstári illeték. Azt hiszem, nem kell sokáig magyaráznom, hogy ezek a helyzetek teljesen lehetetlenek, teljesen tarthatatlanok, és ez abszolút vagyonelkobzásra vezet, ha ez a szakasz így jut érvényre, vagy. ha erre nem is vezet, a legkomplikáltabb esetek állanak elő, mert magától értetődik, hogy az akkori örökösök el fognak menni a bírósághoz, vagy a kormányhoz, és azt fogják mondani

3 hogy nem lehet, hogy 415 milliós illetéket fizessenek olyan vagyon után, amely kétmilliót ér. Olyan helyzetet tehát, amelynél előre lehet tudni és látni lehetetlen helyzetek bekövetkezését, nézetem szerint a törvényhozásnak megalkotnia nem szabad. Ezzel az egypár esettel kimutattam a szakasz teljes lehetetlenségét. Ez a szakasz ilyen alakban keresztül nem mehet. Teljesen lehetetlen, hogy ilyen helyzeteknek tegye ki a kincstár akár önmagát, akár az adózó közönséget és hogy az örökösödési illeték törvényről, amelyet akkor is nagy aggodalmak közt szavaztunk meg és csakis a kincstár különösen nehéz helyzetében egyeztünk bele azokba az enormis kulcsokba, amelyek ott statuáltattak, ahhoz én a magam részéről hozzájárulásomat semmi körülmények között nem adhatom, hogy még ez a törvény is kiforgatva a maga eredeti intencióiból egyenesen vagyonelkobzásokra vezethessen. Azért tisztelettel kérem a mélyen t. minister urat. méltóztassék konszideráciő tárgyává tenni azokat az eseteket, amelyeket felsoroltam ós amelyek minden bizonnyal százával fognak bekövetkezni. Méltóztassék jól meggondolni, micsoda káoszra, micsoda lehetetlen helyzetre vezet ennek a szakasznak ilyen alakban változatlanul való elfogadása. Indítványt tenni nem akarok, mert nem érzem magam hivatva arra,