Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-169
456 A nemzetgyűlés 169. diese 1923, zottság által átszövegezett 8. § egyáltalában nem gondolt. Hogy jobban megértessem magamat, méltóztassanak megengedni, hogy példákat soroljak fel és méltóztassanak megengedni, hogy, mivel példákról és számadatokról lesz szó, egy kissé sűrűbben használhassam jegyzeteimet, mert nem szeretnék téves számadatokat mondani. Méltóztassanak felvenni egy olyan esetet, ahol egy 100 holdas földbirtok kerül Örökség alá. Ha az örökös nagykorú és a hagyaték nem vitás, az ügy elég gyorsan lefolyhatik, mert 15 napon belül beterjesztik a hagyaték állagát, rákövetkező 15 napon belül kivetik az illetéket, és további 30 napon belül kifizetik az illetéket, itt tehát valorizációra szükség nincs. Ellenben ha kiskorúról van szó, az eljárás már nem ilyen egyszerű. Még ha el is hagyom azt a komplikációt, hogy az örökség özvegyi haszonélvezettel is lehet terhelve, felteszem, hogy az semmivel sincs terhelve, csupán kiskorúakról van szó, akiknek örökrésze árvaszéki eljárás alá kerülvén, legkevesebb két esztendőbe telik, amig azt az árvaszék tisztázza. Akinek volt már dolga árvaszékkel, az tudja, hogy átlag két esztendőbe telik, mig a hagyatékot a kiskorúnak átadják. Mondjuk, hogy annak a 100 holdas földbirtoknak a tulajdonosa meghalt 1921 július 1-én. Számitásomat akkor végeztem, amikor az említendő számok aktuálisak voltak, ma már pár héttel később vagyunk, de nem akartam átdolgozni számaimat, mert hiszen igy is kitűnik az az anomália, amelyet kimutatni akarok. Tehát 1921. július 1-énhalt meg az örökhagyó ; maradt két-három kiskorú gyermeke, akiknek ügyét az árvaszék elintézte 1923. júliusára. Akkcr állt be az a helyzet, hogy a kiskcruak nevében az árvaszék prezentálhatta a hagyatéka ta dóvégzést illetékkiszabás végett. A szóban lévő 100 holdas ingatlan 1921 júliusában, amikor a búza ára 1000 korona volt hozadéki érték alapján számit va, 20x1000, vagyis 20.000 koronát éit holdanként, vagyis az egész birtok 2 millió koronát.Méltóztatnak tudni, hogy a régi törvény alapján 1923-ban ezután az összeg után a kiskorúaknak 5%-ct kellett volna fizetni, azonkívül egy és félszázalék igatlanforgalmi illetéket, sióval összesen 6^%-ct, ami 2 millió után 130.000 koronát tesz ki. Ennyi lenne az örökség után fizetendő illeték. Kétségtelen, hegy a kincstárt ebben az esetben kárcsedás éri, mert a két év előtti érték alapján kapja meg most rcssz 130.000 koronában azt a 130.000 koronát, amelyet a törvény intenciója szerint 1921-ben, akkcii kcrónáért ékben kellett volna megkapnia. A szakasz által elrendelt változtatás alapján most a kincstár azt mondhatja, hogy a hagyaték átlagának beterjesztése napján kell megbecsülni az ingatlant. Min'h' gy ma a fcuza 50.000 korona . . . (Felkiáltások a szélsőbáloldalon : 80.000 korona !) Julius 1-éről bes;élek, ne méltóztassanak ilyenen fennakadni, nem az a lényeg, nagyon jól tudom én, hogy mennyi ma a búza ára, talán jobban, mint a közbeszólók. A búza ára július 1-én 50.000 korona volt s jóllehet ma magasabb, emiatt nem akarom évi augusztus hó 8-án, szerdán. felforgatni számadataimat, hiszen, amit kiakarok mutatni, ezen az alapon is ki tudom mutatni, sőt ha a 70—8 .000 koronás alapon számítom a búzát, annál krasszabb az ellentét. Minthogy 1923. július 1-én 50.000 korona volt a búza — ugyancsak hozadéki érték alapján húszszorosát véve a kataszteri tiszta jövedelemnek, — a vagyon 100 millió koronát ér, az az ingatlan tehát, mely az örökhagyó halálakor 2 millió koronát ért, ma 100 milliós alapon lesz illetékszabás végett bemutatva. Minthogy az eredeti törvényben az van, hogy 25 millió értéken tál a hagyaték a maximális kulcsot fizeti, ami szülőkről gyermekre eső hagyatéknál 20%, az illetőre 20xr5%-et, tehát összesen 21*5 %-ot kell kivetni, tehát 21,500.000 koronát. Ahol per nem volt és csak nagykorúak voltak érdekelve, ott ez az összeg természetesen azonnal esedékes és a 100 holdas birtok örökösei kénytelenek lesznek apjuk utáni örökségért 21,500.000 koronát kifizetni, ami annyit jelent, hogy a negyedrészét kénytelenek odaadni a vagyonuknak, holott a törvény eredeti intenciói szerint nem kellett volna többet fizetniök mint csak 1—2%-ot. (Vgy van! balfelől) Miután azonban közben ez az értékeltolódás történt, az az esett áll be a gyermekekre, hogy a hagyaték 21 5 %-át kénytelenek illetékképen kifizetni. Itt azonban még nem áll meg a kérdés. Mert hiszen tudom, hogy erre a minister ur mit fog nekem felelni ; azt fogja felelni, hogy az indemnitási törvény 7. §-ának, gondolom, d) pontja felhatalmazta a minister urat arra, hogy ezeket a skálákat a viszonyokhoz mérten kitolja. Hát, én a viszonyokhoz mérten való kitolást körülbelül az ötvenszeresének számítom e két terminus között, mert a búza 1921. évben 1000 s 1923-ban 50.000 korona volt július 1-én. Ha tehát ezt a két kitolást vizsgáljuk meg, akkcr mi lesz a helyzet? Ha a minister ur kitolja a progresszivitás skáláit, akkor a 100 millióra, miután az a 2 milliós értéknek ötvenszerese, egy 6%-cs kulcs lesz alkalmazandó, és hozzájön még természetesen a másfél percent ingatlanforgalmi illeték, amely egyszerű átírási illeték s valahányszor egy ingatlan átiratik valakire, mindenesetre lefizet er dő Akkcr tehát ki lesz vetve ezekre az örökösökre 100 millió után hét és fél százalék. E?, minister ur, ugye bár, hét és fél millió koronát jelent, szemben az 1923 : XXXIV. te. eredeti intencióival. Mér most, vagy kifizeti ezt az összeget az illető örökös, akkcr is fizet 7 és fél milliókoror át, clypnért amiért a törvény alapintenciója szerint alig fizetett volna valamit. Még jebban komplikálódik a helyzet, ha fiatal özvegyiől is lesz szó ; hiszen lehetnek ezek az örökösök két-hároméves gyermekek, akik 20—22 év múlva lesznek nagykorúak, addig pedig az özvegy haszonélvezi az egész birtekot ; és mcst bekövetkezik az, hogy a 7 és fél millió koronát rá kebelezik az örökösökre, a kiskcruak vagyonára, mint kincstári részesedést, meit hiszen természetes, hegy ezt az állam magának biztosit ja. Az örökösök csak 20—23 év múlva kerülnek az örökségük birtokába, amikorára, reméljük, hogy a korona mindenesetre