Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

f34 A tièmzetggillés 168. ülése 1923. kérdés, amelyet Bupért t. képviselőit' rsara fe]-' J vetett, szintén ebbe a mateiiába tartóiik. Rupert Rezső : Addig éhenhalnak, minis- J ter ur ! - ; Walko Lajos kereskedelemügyi minister: En j magam is abban a véleményben vagyok, bogy ez a i kérdés rendezést igényel, mert a korona értékében előállott eltolódás folytán tényleg igen sok esetben vannak visszás állapotok. A magam részéről kérném itt a javaslat mellőzését, de másrészt gondoskodni fogok arról, hogy a törvényjavaslatban majd ez a kérdés is tisztáztassék. (Helyeslés jobb felől.) Rupert Rezső : Két hónapig nem lesz ülés ! (Zaj balfelől.) ' • Elnök : Szilágyi Lajos képviselő nr kivan szólni. Szilágyi LajOS : T. Nemzetgyűlés ! A 19. §. a maga eredeti formájában a lelkűnkhöz, szivünkhöz legközelebb álló magy. kir. honvédség, csendőrség, vámőrség, folyamőrség és államrendőrség anyagi helyzetét, szóval a fegyveres szervezetek anyagi helyzetét tárgyalja. Erre csak egy lehet a mi álláspontunk itt az ellenzéki oldalon : az, hogy mi mindent, amit az állam teherbiróképessége megbir, ezeknek a szervezeteknek személyzete számára a legnagyobb készséggel megszavazunk Mikor azonban ezt kijelentjük, ugyanakkor rámutatunk arra is, hogy részint, itt-a nemzetgyűlés üléstetmében, részint más alkalmakkor ezeknek a fegyveres szervezeteknek fegyelme ellen, belső értéke efleíf az a vád hangzott el, hog}* léteznek bizonyos titkos társaságok, amelyeknek szálai ezekbe a fegyveres szervezetekbe is belenyúlnak, és vannak olyan tagjai ezeknek a fegyveres szervezeteknek, akik az előirt hivatali eskün kivül bizonyos titkos társaságoknak is engedelmességi fogadalmat tettek. ' T. Nemzetgyűlés ! Fagy igaz ez a vád. vagy nem. Az én értesüléseim szerint —sajnos — igaz. Mivel pedig ez* igaz, sürgős intézkedéseket kérünk, mert, mindaddig, mig titkos társaságok fogadalmakat tétethetnek fegyveres szervezeteink tagjaival, nem" tulaj donitok ezen fegyveres szervezeteknek olyaiv értéket, amilyen értéket tulajdonítanék egyébként,, és mindaddig habozással szavazok meg a számukra olyan járandóságokat, amelyeket a legnagyobb lelkesedéssel szavaznék meg-,> Amikor tehát ezek a szervezetek itt szóba jönnek, újból, most már nem először, és az ellenzéki oldalról figyelmeztetjük a kormányt, hogy gondolja meg, miről van szó. Teljesen lehetetlen dolog, hogy égy aktiv katonatiszt más esküt vagy fogadalmat tegyen le, mint amit az ő katonai esküje tartalmaz ; ha pedig más esküt tett le, akkor nyomban intézkedni kell, hogy vagy az a katonatiszt távolittassék el-a magyar kir. honvédség kötelékéből, (Helyeslés balfelől.) vagy pedig olyan intézkedések tétessenek, amelyek valamilyen módon kiszabadítják azt a katonatisztet a titkos társaságok karjaiból Horváth Zoltán : Ez a birákxa is vonatkozik ! Barthos Antior: A szabadkőművesség nem fáj $ évi augusztus hő 7-én

f kedden. Szilágyi Lajos : A dolog t. i, ugy áll, hogy ezek a titkos társaságok olyan esküt tétetnek le, amely alul állitólag nincs felmentés és aki ezt az esküt megszegi, az halálnak halálával hal meg. Ilyen körülmények között igenis, nem lehet csak ugy nyomtalanul átsiklani ezeken az ellenzéki felszólalásokon csak azért, mert — nem tudom — olyan képviselőtársunk tette, akinek felszólalására — mondjuk — a kormány nem szokott reflektálni. Ez igenis sokkal komolyabb dolog ; az egész fegyveres erőnknek értékére életbevágóan fontos dolog. • Ez a helyzet nem tűrhető. Az egész kormánynak, a kormány összes tagjainak — ugy vélem a lehető legsürgősebb kötelessége, hogy ebben a tekintetben mielőbb tiszta helyzetet teremtsenek, mert amig e tekintetben tiszta helyzet nem lesz, addig ki kell jelentenem, hogy bármennyire folyton-folyvást felszólalok a fegyveres erő személyzetének érdekében, a fegyveres erőnek nem tudok olyan értéket tulajdonítani, amilyent szeretnék. (Helyeslés balfelől.) À magyar kir. honvédség illetményeiről nemrégiben megj ïlent a hivatalos közlemény. Ezt még nem volt alkalmunk áttanulmányozni ; még nem tudunk arról Ítéletet mondani, de az eddig tapasztaltak alapján ugy bíráljuk meg a helyzetet, hogy a honvédség abban az előnyös helyzetben van, hogy a legfelsőbb hadúr ezideig mindig önmaga felülről szorgalmazta a járandóságaik felemelését, úgyhogy el lehet mondani, hogy a magyar kir. honvédség tagjai nem szorultak arra, hogy akár a nemzetgyűlés üléstermében, akár a sajtóban a fizetésük vagy járandóságaik érdekében valaki szót emeljen. Hisszük, hogy az a rendelet, amely legutóbb adatott ki>s amelyét megbírálni még nem tudunk, mert nem állott rendelkezésünkre elegendő idő, a régi alapelveken épült fel, úgyhogy a honvédség tagjairól ma is gondoskodva van. Sajnos, nem mondhatjuk ugyanezt a magyar kir. honvédség nyugdíjasairól. A magyar kir. honvédség nyugdíjasainak már igenis, vannak panaszai. A legnagyobb panaszuk az, hogy nem automatice emelkedett eddig a nyugdíjuk. Az a legnagyobb panaszuk, hogy folyton kérvényezniök kellett és hogy a Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetségének, a Nyukosznak folyton-folyvást mintegy készültségben kellett lennie, hogy mi történik a nemzetgyűlésen, mi történik az egyes ministeriumokban, nem ad-e ki a pénzügyministerium megint valami rendelkezést, amelyen a nyugdíjas katonatisztekről megfeledkezik. Mihelyt a készültségben levő szövetség ezt észrevette, nyomban meg kellett indulnia. Elkezdődött a kilincselés, a memorandumok szerkesztése és mindig csak hosszú hónapok múlva érték el a katonatisztek, hogy a polgári nyugdíjasoknak nyújtott kedvezmények számukra is kiutaltattak. Hogy ez a késedelem mily veszteséget jelent, azt egyetlenegy képviselőnek sem kell magyaráznom. Amint a korona zuhan fokról-fokra, ugy zuhan annak a járandóságnak értéke is, amelyet a katonai nyugdíjas később kap meg.