Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-168
430 À nemzetgyűlés 168. ülése 1923. évi augusztus hó 7-én, hedden. Forgács Miklós jegyző (olvassa az indítványt). Elnök : Szilágyi Lajos képviselő ur kivan szólani. Szilágyi Lajos ; Ezt az indítványomat a pénzügy minister ur nyilatkozata folytán visszavonom. Elnök". Szilágyi Lajos képviselő ur ezt az indítványát visszavonván, határozathozatal szükségessége nem forog fenn. Következik a határozathozatal az ugyancsak Szilágyi Lajos képviselő ur által a nyolcadik bekezdéshez indítványozott harmadik számú pótlás tárgyában, Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa az indítványt). Elnök : Kérem azokat a képviselő urakat, akik Szilágyi Lajos képviselő urnák imént felolvasott indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az indítványt elfogadja. Következik a határozathozatal Szilágyi Lajos képviselő urnák az utolsó bekezdés után uj bekezdés felvételére vonatkozó indítvány felett. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az indítványt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa az indítványt). Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik az imént felolvasott indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés az indítványt nem fogadta el. Yégül következik a határozathozatal Szilágyi Lajos képviselő ur határozati javaslata felett. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ezt is felolvasni, Forgács Miklós jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök : Szilágyi Lajos képviselő ur kíván szólani. Szilágyi Lajos: A belügyininister ur kielégítő nyilatkozata folytán határozati javaslatomat visszavonom. Elnök : A képviselő ur határozati javaslatát visszavonván, határozathozatal szükségessége nem forog fenn. Következik a 18. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 18. §-t). Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Már a múlt nemzetgyűlés idejében is úgyszólván egyetlenegy jajszó hangzott el ebben az ülésteremben : a köztisztviselők jajszava. A.köztisztviselőkért hangzott el az elsikoltott jajszó. Más nyomorult exisztenciákról alig esett szó, legalább is kellő pártfogásra a hasonló nyomorban sínylődök nem igen találtak. Egyidőben már szóvá tettem interpellációmban a magánalkalmazott-nyugdíjasok ügyét, szóvátettem a magánalkalmazottak özvegyei és árvái nyugdíj- és egyéb ellátási ügyét és reámutattam arra a kétségbeeső helyzetre, arra a vérlázító nyomorra, amelyben ezek szenvednek és senyvednek. Reámutattam azokra a kiáltó igazságtalanságokra és kegyetlenségekre, amelyeket ezekkel a szegény nyomorultakkal szemben az ő munkaadóik általában elkövetnek. (Zaj a haloldalon.) Hiába tettem azonban szóvá ezt a kiáltó nagy nyomort, ezt a nagy igazságtalanságot, választ nem kaptam. Nem kaptam választ abban az értelemben sem, hogy a kormány valamikép gondoskodás tárgyává tette volna ezeknek az ügyét. Ezért bátorkodom a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat keretében a köztisztviselői ellátás rendezésével kapcsolatban ezeknek az érdekében is szót emelni és kérni, hogy ezekre vonatkozólag is tétessék meg az a szociális intézkedés, amely reájuk nézve úgyszólván az élet megmentését jelenti. (Ugy van! balfelöl.) Ha mi jogosultnak tartjuk a tisztviselők jajsikoltását, ha jogosultnak tartjuk annak a sok panasznak az ecsetelését, amelyet a tisztviselői nyomorra vonatkozólag itt egyes képviselőtársaink szükségesnek tartanak felhozni, akkor százszorosan jogosult ezeknek a szegény, nyomorult kifacsart citromoknak az ügyét szóvá tenni. (Helyeslés a baloldalon.) Mert hiszen legrosszabb esetben is a köztisztviselők ha nyomorognak is, nyomorognak százezer koronás javadalmazások, sőt most már milliós javadalmazás mellett. Mit szóljunk azonban azokról, akik az állam szempontjából szintén fontos foglalatoskodásban eltöltvén egy egész életet, odáig jutottak csak, hogy ma még mindig ezer korona egy esztendőre a nyugdíjuk ? Igen sok nyugdíjas kasznár, ispán, tiszttartó van, gazdaságokban az úgynevezett altiszti személyzet, udvari emberek, az erdészetnél erdészeti tisztek és altisztek, továbbá bányavállalalatoknál, pénzintézeteknél, gyáraknál és más nagy üzemeknél rengeteg nyugdíjas tisztviselő, akik, vagy akiknek özvegyei és árvái ma még mindig csak ezer-kétezer korona nyugdíjat kapnak. Amikor mi jogosnak ismerjük el, hogy a köztisztviselők feljajdulnak, követelőznek, és megértjük, meghallgatjuk a követeléseiket és megszánjuk őket, úgyhogy most már közepes állásban lévő tisztviselő is százezreket kap az államtól, akkor a legprimitívebb kötelességünk az, hogy ezekkel is törődjünk. (Ugy van! a baloldalon.) Ezeknek a nyugdíjas magánalkalmazottaknak ügye idetartozik. (Ugy van! a baloldalon.) Yérlázitó mulasztása eddig is a kormányzatnak, — hogy ismételjem ezt a súlyos kifejezést — hogy e tekintetben nem gondoskodott. Ezeknek az ügye idetartozik, mert ha jól megnézem ezt a törvényjavaslatot, annak az imént letárgyalt szakaszait, azt látom, hogy azok tulajdonképen nem a köztisztviselői kérdéssel foglalkoznak, hanem a nyomorba, válságba jutott magyar intelligencia megmentésének az ügyével. Ha csak arról van szó, hogy tisztviselői javadalmazásokat emeljünk, ha csak arról
