Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

422 A nemzetgyűlés 168. ülése 1928. évi augusztus hó 7-én, kedden. tisztek ellátására vonatkozó törvényjavaslatban az atyátlan árvákra vonatkozólag 20 százalékos kulcsot vettünk fel. Szeretném magyarázatát hallani annak, hogy a polgári közalkalmazottak árváinál miért vesszük ennek épen a felét. De hozzáfűzöm rögtön, hogy valahányszor felszólalok, félek ilyen összehasonlítást tenni, mert már többször megjártam ezekkel az összehasonlitásokkal. Több izben, amikor rámutattam arra, hogy egy vagy más kategóriának nagyobb a járandósága, és kértem azt, hogy egyenlítsük ki, az alacsonyabbat emeljük fel, mindannyiszor kimondhatatlan kárt okoztam felszólalásommal, mert a pénzügyminister ur figyelmét arra hívtam fel, hogy létezik egy kategória, amely többet kap, és erre az az intézkedés következett, hogy a magasabb kategóriának csökkentették a járandóságát, Nagyon kérem a t. pénzügyminister urat, ne méltóztassék engemet viszont szavamon fogni, hogy elárultam ezt a különbséget a nemzetgyűlés szine előtt és elárultam a pénzügyminister urnák, hogy a katonatisztek árvái jobban vannak dotálva, hanem méltóztassék arra az álláspontra helyezkedni, hogy mivel a katonatisztek árváinak az özvegyi járandóság 20 százalékát szavaztuk meg, tehát a polgári közalkalmazottak árváinak sem lehet kevesebbet megszavazni ós méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy az atyátlan árvák nevelési járuléka az özvegyi járandóság 20 százaléka, a szülőtlen árvák nevelési járuléka pedig az özvegyi járandóság 40 százaléka legyen. Mindezekből kifolyólag azt javaslom, hogy a 17. §. hatodik bekezdésében az utolsó sorban ez a számjegy »tiz százalék« törlendő és helyette ez a számjegy »20%« írandó. A 17. § nyolcadik bekezdésében a t. kormány szabályoztatni akarja velünk, hogy a nyugdíjjogosultság hol kezdődik. Ez olyan határozmány, amely nemcsak ennél a törvényjavaslatnál, hanem az utána következő, úgynevezett létszámapasztási törvényjavaslatnál is élénk megvitatás tárgyát kell, hogy képezze. A helyzet az, hogy az idők folyamán a mindenkori kormányok, illetőleg a mindenkori törvényhozás folyton koncessziókat tett a közalkalmazottaknak, ugy hogy már léteznek olyan kategóriák, amelyek öt évi és hat hónapi szolgálati idő után is nyugdíjjogosultsággal bírnak. Most jön a t. kormány és megtámadja egyszerre két helyen ezt az álláspontot. Megtámadja ebben a törvényjavaslatban és abban a törvényjavaslatban is, amely ezt a törvényjavaslatot követni fogja,^t. i. a létszámapasztási törvényjavaslatban. Én megint csak azon az állásponton vagyok, hogy lehetséges, hogy az előző törvényhozások messzire mentek, hogy ez az öt és hat hónap és egy napi szolgálati idő még nem elegendő ahhoz, hogy valaki a nyugdíjjogosultságot valóban elérje, de mégis, ha százszor erre az álláspontra helyezkedném is, akkor is azt kell ajánlanom a t. kormánynak és a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ne menjünk ezekben a nehéz időkben egy lépéssel se hátra, ne csökkentsük senkinek a jogosultságát egy szemernyivel sem, ne vonjuk el senkinek semmi kedvezményét ezekben a nehéz időkben, mert minden ember, minden család amúgy is a megélhetésnek olyan nehézségeivel küzd, hogy ha még e közben ilyen meglepetések érik, mint a t. kormány részéről egynémely fizetést csökkentő határozmány, abban az esetben kell, hogy összeroskadjon az egyén és összeroskadjon alatta az egész ^család is. Épen azért, még ha a t. pénzügyminister ur azon a véleményen van is, hogy ez az igazságos eljárás, hogy a nyugdíjjogosultságot minden kategória számára kilenc óv, hat hónap és egy napnál kezdeti meg, akkor is arra kell kérnem az igen t. pénzügyminister urat, hogy ezekben a nehéz időkben maradjunk meg a régi határozmányoknál, a régi törvény által biztosított kedvezményeknél és azoknak a kategóriáknak, amelyeknek nyugdíjjogosultságát a fennálló törvények már öt év, hat hónap és egy napban biztosították, ezeket hagyjuk változatlannl. Mindenesetre javaslom, hogy a nyugdíjjogosultság előbb is életbe lépjen mindazon esetekben, ha az illető közalkalmazott szolgálata közben vagy szolgálata következtében vált szolgálatképtelenné ós szolgálatképtelenség következtében helyeztetett nyugállományba. Hogy ebben a tekintetben a t. Nemzetgyűlést határozathozatalra kényszerítsem, indítványt nyújtok be, amely nem áll ellentétben az eredeti nyolcadik bekezdéssel, hanem csak pótlólag kivan egy mondatot hozzáfűzni, amely igy szól (olvassa): »Kevesebb szolgálati idő is nyugdíjra jogosít akkor, ha az illető közalkalmazott szolgálata közben vagy annak következtében vált szolgálatképtelenné és szolgálatképtelensége miatt helyeztetett nyugállományba«. A 17. § nyolcadik bekezdéséhez kérem pótlólag hozzáfűzni azt, amit először néhány szóval indokolni szeretnék, t. i. a szolgálati idő igazságos kiszámítását. Ebben a tekintetben egy csodálatos régi, elavult intézkedés pl. az, hogy a tanítónak szolgálati ideje nem akkor kezdődik, amikor az esküt leteszi, sem akkor, amikor a tanterembe először belép és tanitani kezd, hanem egy csodálatos elavult régi szabály bizonyos fiatal tanítóknak szolgálatát nem veszi figyelembe 20, illetőleg 21 éves korukig, hanem azt, hogy az, ami azelőtt történt, nem számit, az a nyugdíjba nem számitható be. Az ilyen régi elavult indokolatlan határozmányt fentartani nem lehet, ezen változtatni kell és eleget kell tenni a tanítóság egyeteme ama jogos kívánságának, hogy a szolgálati idő a hivatali eskü letételének napjától számíttassák. Ugyancsak a tanítóknál előforduló szomorú és bántó igazságtalanságok miatt javaslom azt is, hogy ha egy tanitó szolgálati idejének kill.