Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

A nemzetgyűlés 168. ülése 1923 számításánál hat hónapnál hosszabb tartamú csonka év mutatkozik, ez a hat hónapnál hoszszabb idő egész évnek számittassék. Csodálatos ismét, hogy ez az összes közalkalmazottaknál megvan, ha az évek kiszámításánál a hat hónapnál csak egyetlen egy nappal hosszabb idő marad is fenn, ez már egy egész esztendőnek számíttatik, a tanítóknál azonban ez sem áll fenn, ugy hogy most külön kell kérnem, hogy a 17. § nyolcadik bekezdéséhez pótlásként felvétessék a következő szöveg (olvassa) : »A szolgálati idő a hivatali eskü letétele napjától számitandó, hat hónapnál hosszabb tartamú csonka év egész évnek számitandó.« Egészen uj bekezdést is javasolok a nyugdíjasok számára, megint csak rámutatván a katonai nyugdíjtörvényre. Megint bizonyos aggodalommal és félelemmel teszem ezt, hogy nem ártok-e ezzel a katonáknak? A katonák számára ugyanis az 1921 : XXXII. t. c. 75. §ában biztosítottuk azt, hogy ellátási illetményeik 10 évi összegét egyszerre előre felvehetik abban az esetben, ha ezzel gazdasági önállóságukat akarják megalapozni, ha valamilyen pályán akarnak elhelyezkedni. Ezt annak idején 1921-ben nagy örömmel szavaztuk meg a katonáknak. Sajnos később a katonák ennek csak részben vették hasznát, mert ugy a pénzügyi mint honvédelmi minister hosszabb időn keresztül arra az álláspontra helyezkedtek, hogy csak a törzsfizetós tartozik ez alá a pont alá és a mellékjárandóságok és segélyek nem számithatók be, amikor a 10 évi járandóság előzetes felvételéről van szó. Hive lévén annak az álláspontnak, hogy a polgári és katonai nyugdíjasok között különbséget ne tegyünk, különösen olyan időpontban nem, amikor a maguk exisztenciáját akarják nyugállományban megalapozni, mikor őket kitaszítjuk a tényleges szolgálatból, akár tetszik nekik, akár nem és mikor olyan törvényeket hozunk, amelyek őket megfosztják attól, hogy pályájukon tovább dolgozzanak, bár szeretnének ottmaradni, tudnának tovább dolgozni és meg van az egészségük ahhoz, hogy tovább dolgozzanak, kijelentem, hogy igenis az az erkölcsi kötelessége a kormánynak, nemzetgyűlésnek egyaránt, hogy segitő karját felajánlja ezeknek, akár polgári, akár katonai nyugdíjasokról van szó. Épen azért azt javaslom, hogy a 17. §-hoz, mint uj és pedig utolsó bekezdés vétessék fel a következő szöveg (olvassa) : »Az állami, vármegyei és államvasuti nyugdíjasok részére gazdasági önállóságuk előmozdítása céljából ugyanúgy mint az 1921 : XXXII. te. 75. §-ában a nyugállományú katonai személyek részére elrendeltetett, rendelet utján megállapítandó bizonyos feltótelek mellett az ellátási illetmény, nyugdíj, lakáspénz, tiz évi összegéig terjedhető előleget lehessen előlegezni. Az előleget telekkönyvi biztosítás ellenében földvásárlásra, kertgazdaság céljára és lakóház építésére alkalmas telek vételéin augusztus hó 7-én, kedden. 42S árának törlesztésére, ilyen telkek tehermentesítésére vagy ilyen telkekre fordítandó beruházásokra valamint más kereskedelmi vagy ipari foglalkozást elősegítő beruházásokra kell fordítani. Ezeket az előlegeket a megállapított ellátási illetmény havi összegének felét kitevő havi egyenlő részletekben kell vissafizetni.« Ez a szöveg nem az enyém, ez a szó szerinti szövege annak a határozmányak, amely a nyugállományú katonatisztekre vonatkozik. Ez az egész indítvány egy mondatban kifejezve semmi más, mint az, hogy a polgári nyugdíjasokra kiterjesszük azt a kedvezményt, amelyet eddig csak a nyugállományú katonatisztek élveztek. A t. belügyminister urat érdeklőén — örülök, hogy jelen van — szintén van egy határozati javaslatom, amely a nyugállományú, főleg menekült jegyzőkre vonatkozik, amennyiben a t. belügyminister ur az 1923. évi III. tc-re vonatkozó végrehajtási utasítást a mai napig sem adta ki. Xem azért hozunk mi itt törvényeket, hogy azok a valóságba ne menjenek át. A törvényt nyomban kell követnie a végrehajtási utasításnak, a lehető leggyorsabban, mert különben illuzóriussá válik a mi egész munkánk. Azáltal, hogy az 1923. évi III. te. végrehajtási utasítását a belügyminister ur a mai napig sem adta ki, (Zaj a jobboldalon.) — sajnálom, hogy ilyenkor zavarják a szakminister urat, mert még egyszer sem tudom ezt elmondani — az a tényleges helyzet áll elő, hogy a nyugdíjas, főleg menekült jegyzők súlyos nyomort szenvednek, mert ilyenformán a rendkívüli segélyt s egyéb pótlékokat nem kapják meg abban az arányban, amelyben megillette volna őket. Ezzel előterjesztettem azokat a módosításokat, amelyeket a 17. §-hoz előterjeszteni kötelességemnek éreztem. Lehetetlen azonban befejezni beszédemet a nélkül, hogy ha már a nyugdíjazás kérdéséről van szó, rá ne mutassak bizonyos igazságtalanságokra, amelyeket egy izben már ismertettem a nemzetgyűlés színe előtt annak idején, amikor indítványunkat megindokoltam. Mindazonáltal ugy tudom, hogy ezekben a kérdésekben a mai napig sem történt intézkedés. Itt kell megemlítenem a nyugdíjas lelkészek sorsát. Sem ebben a szakaszban, sem kormányrendeletben semminemű intézkedés nem történik ebben a tekintetben, ugy hogy itt a nemzetgyűlés szine előtt meg kell ismételnem annak a szégyenteljes állapotnak megismétlését, hogy Magyarországon, ahol oly nagy javak vannak különösen a római katolikus egyházfők és káptalanok használatában, itt nyomorgó nyugdíjas római katolikus lelkészek és nyomorgó nyugdíjas római katholikus káplánok vannak. (Zaj.) Ha egyszerű felszólításra nem mozdulnak meg az arra hivatottak, ha nem mozdulnak meg a római katolikus egyházfők és káptalanok, hogy nyugdíjbabelyezett kollegáik nyomorán segítse-