Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-168
410 A nemzetgyűlés 168. ülése 1928, many, akkor hol van még a többi háromnegyed rész, hol van a nagy zöme, hol vannak az alsóbb fizetési kategóriák, amelyekre nézve nem engedhetem meg azt, hogy átmenjen a köztudatba, hogy a t. kormány róluk megfelelően gondoskodott. Amikor a pénzügyminister ur előbb nyilatkozott és a lakáspénzt is mint valami jó nagy összeget Emiltette, vigasztalót adott, ahol esetleg nem volna elég a közalkalmazottak fixfizetése, nagy szolgálatot tenne a köznek, ha odanyilatkoznék, hogy ő maga is érzi, hogy az alsó kategóriákban nem ment el addig a határig, ameddig kellett volna mennie. A t. pénzügyminister ur mindig az ország mostoha pénzügyi viszonyaira hivatkozik. Mi ismételten kifejtettük, hogy az idők, sajnos, elmentek felettünk, most már a pénzügymmisteri székben sem lehet hivatkozni erre; most már fordítva áll a dolog, annyira elmérgesedett a helyzet, hogy most már a pénzügyminister úrra hárul az a kötelesség, hogy az ország pénzügyi helyzetét ugy változtassa át, hogy ezeknek a követeléseknek eleget tudjon tenni. Ilyen elkeseredett hangulatú közalkalmazottak és nyugdíjasok mellett tehát az ország pénzügyi helyzete nem lehet immár érv, különösen nem lehet akkor, amikor ellenzéki oldalról ismételten felajánlottuk a segitőkezünket és a szavazatunkat abban a tekintetben, hogy a t pénzügyminister ur uj bevételi forrásokhoz nyúljon, és ebben a tekintetben csak azt kötöttük ki, azt kifogásoltuk, amiatt rendeztünk egy délelőttre szóló vitát, hogy ne olyan módon, a házszabályokkal ellenkezően méltóztassék csinálni. Ellenben a t. pénzügyminister urnák lesz módja meggyőződni arról, hogy igenis az ellenzéki padokban ülő képviselőkben is megvan az áldozatkészség és kötelességérzet abban a tekintetben, hogy a pénzügyminister urnák segítségére siessen akkor, amikor uj bevételi forrásokat akar nyitni, vagy pedig midőn a régi bevételeket valamilyen ujabb törvényes rendelkezéssel- fokozni kívánja. Természetesen, nem volnánk komoly törvényhozók, hogyha csak követelésekkel lépnénk fel, viszont nem állnánk mellette a pénzügyminister urnák szavazatunkkal akkor, midőn a pénzügyminister ur követel az állampénztár kasszája számára az állam adózó polgárainak erszényeiből. Ez a 3001. számú lakbérrendelet az én véleményem szerint abszolúte igazságtalan. A kormány annak idején teljesen törvénytelenül nyúlt ehhez a kérdésbe;/. Megállapított bizonyos alap lakáspénzt és most már csupán egyszerű számműveletről lesz szó, azáltal, hogy megállapított egy szorzandót a Különböző fizetési osztályok számára és ezt a szorzandót fogja az idők folyamán szorozni a t. kormány a lakbéremeléssel kapcsolatban. Felállítottak egy táblázatot ; kiszámították, hogy annak idején körülbelül mennyi volt a lakbére a XL, X., IX. stb. fizetésiosztálybeli tisztviselőnek és ez az összeg évi augusztus hó 7-én, kedden. képezi a szorzandót, és jött a kormány azzal, hogy amiként ő engedélyezte a lakbéremelést 30-szorosára, 40-szeresére, 50-szeresére, ugyancsak ugy fogja szorozni ezt a szorzandót most 30-szorosára, 40-szeresére és 50-szeresére. Azt kell mondanom, hogy ha ez a szorzandó jől és a való viszonyoknak megfelelőleg lenne megállapítva, a t. pénzügyminister urnák ehhez az eljárásához a kritika nem nyúlhatna hozzá. Ellenben azt állítjuk, hogy ezek az adatok nem felelnek meg a békeállapotoknak és igazságtalan számjegyek; ha pedig igazságtalanok, akkor következésképen akár hányszorosan és akármilyen szorzóval is szorozzuk meg, az igazságtalanság nem szűnik meg. Sőt ellenkezőleg, mennél inkább megszorzok egy igazságtalan helyzetet, annál inkább nagyobbítom az egyes kategóriák vagy fizetési osztályok és a való élet közötti különbséget. Azt kell tehát megállapítanom, hogy azok a szorzandó számjegyek, amelyek a 3100. számú rendeletben foglaltatnak, a való életnek, a békeéveknek vagy a későbbi háborús éveknek sem felelnek meg, következésképen, ha törvényerőre emeljük ezt a rendeletet, igazságtalan alapból indulunk ki. Másik kifogásom a 3100. számú kormányrendelettel szemben az, hogy a kormány, nem tudom, milyen tépelődések után — biztos tudomásom szerint hosszas fontolgatás után — kétféle lakáspénzt állapított meg, illetőleg a közalkalmazottakat két csoportba sorozta, olyan két csoportba, amilyenbe még soha egyetlenegy kormány sem sorolta a tisztviselőket. A t. pénzügyminister ur ugyanis elkezdte kutatni, nem tudom megint milyen szempontokból kiindulva, — azt kell mondanom teljesen önkényesen — • vett egy számjegyet, a kettest, és azt mondotta, hogy akinek családjában két, vagy ennél kevesebb családi pótlékot élvező egyén van, vagy amely közalkalmazott magányosan él, azoknak egy és ugyanazon alaplakáspénzt határoz meg, azután ezt a számjegyet határul véve, azt mondja, hogy akinek pedig két családi pótlékot élvező egyénnél több van a családjában, annak magasabb lakáspénzt ad, de azokat megint mind egy kalap alá vonja. Az ilyen elhatárolások — kettő, kettőnél kevesebb, vagy kettőnél több — a legtöbb esetben igazságtalanok szoktak lenni és különösen súlyosan érintik azokat, akik, mondjuk, a kettes számjegyhez közel, vagy azon túl vannak, szóval a határ közelében levőket. Én nem ezt kutattam volna. Ha a t. pénzügyminister ur már több lakáspénzt akart volna, fizetni annak a közalkalmazottnak, akinek nagyobb lakásra van szüksége, akkor bocsánatot kérek, nem a családi pótlékot kellett volna kutatni, hanem talán az együttlakó családtagok számát. Ez a kérdés ugyanis teljesen különbözik, mert lehet olyan családtagom, aki családi pótlékot nem kaphat, viszont azonban velem lakik. En tehát ezt a
