Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

A nemzetgyűlés 168. ülése 1923. csupán ideiglenesen szabályozta a lakáspénzeket és amikor ez a rendelet megjelent, senki, még maga a kormány sem gondolta, hogy ez a rendelet valamikor törvényerőre fog emelkedni. Mindenki azt hitte, hogy ez átmeneti intézkedés, kiküszöbölése a momentán felmerült sérelmeknek és a közalkalmazottaknak átsegítése olyan időszakon, amelyben a megélhetés sok egyéb nehézségein kivül még a lakásbér nehézségével is meg kellett küzdeniök. A rendelet egész konstrukciója mutatja, hogy ez csak ideiglenes szabályozásnak indult. És most jön a t. kormány és azt kívánja tőlünk, hogy ezt a rendeletet törvényesítsük. Itt is hangsúlyozom azt, amit már a hadirokkantakra, hadiözvegyekre és hadiárvákra vonatkozó szakasznál megemlítettem, hogy ez az eljárás a kormány részéről, azt mondhatnám, sértő az egész nemzetgyűlésre, mert még csak azt a fáradtságot sem veszi magának, hogy azt a kormányrendeletet, amelyet törvényesíttetni akar, a nemzetgyűlés tagjainak legalább másolatban bemutassa. G-aal Gaston t. képviselőtársam már rámutatott arra, hogy kik és milyen módon juthatnak hozzá egyáltalán a Budapesti Közlönyhöz, már pedig, aki a Budapesti Közlönyt napról-napra nem olvassa, állítom, hogy a 3100. sz. kormányrendeletet sem ismeri. Törvényhozóktól azt követelni, hogy szavazatukkal szankcionáljanak valamely kormányhatósági intézkedést és szavazatukkai felmentsék a kormányt valamely ténykedésének következményei alól, nem lehet komoly dolog abban az esetben, ha a kormány nem tárja a nemzetgyűlés elé, hogy mit tartalmaz az a rendelet, amelyet törvénycikkbe foglalni kíván. A régi világban, ha a kormány ezt elmulasztotta, — hiszen nem vagyunk már ujoneképviselők — az előadó ur pótolta ezt a hiányt, és ismertette legalábis dióhéjban, ha nem is részletesen, a nemzetgyűlés tagjaival azt, hogy ebben és abban a szakaszban miről van sző. Őszinte sajnálatomra mindez nem történt meg, ugy hogy előttem olybá tűnik fel ez az egész tanácskozás, mintha teljesen hiába beszélnénk. Mert hiába beszélek a nemzetgyűlés tagjaihoz akkor, ha meg vagyok győződve, hogy a nemzetgyűlés többsége ezt a rendeletet nem ismeri, vagy legalább is csak annyiban ismeri, amennyiben a sajtó munkásainak méltóztatott helyet szorítani a sok szenzáció között ennek a közalkalmazottak életére nagyon is fontos rendeletnek is. Mindezekből kifolyólag senki és semmi nem tart engem vissza attól, hogy mindezeket pótoljam s mindazt, amit az előadó ur mulasztott, én pótolom és én megyek bele a rendelet lényegébe, annak részleteibe is, hogy legalább nyoma maradjon annak, hogy a nemzetgyűlés mi felett határoz akkor, amikor szavazatával esetleg ezt a 16. §-t törvényerőre emeli. Ha azt mondanám, t. Nemzetgyűlés, hogy NAPLÓ xv. évi augusztus hó 7-én, kedden. 409 ez a szakasz magában foglalja az uj nyugdíjtörvényt, akkor mondanám talán a legrövidebben, lakonikus rövidséggel ki azt, hogy mit jelent az, ami felett most döntenünk kell. Azelőtt a nyugdíjtörvény egy könyv volt és most jön a kormány egy szakasszal ós ezzel a nem eléggé világos szakasszal egy uj nyugdíjtörvényt teremt meg; nem is mondja azt, hogy mit helyez hatályon kivül a régi törvényekből. Nem világos, nem preciz ; fenn fog hagyni egy bizonytalanságot, amelynek természetszerűleg nem az állam, hanem mindig az érdekeltek fogják meginni a levét. Eddig lakáspénz pótlékról beszéltünk a ténylegeseknél, lakbér-nyugdíjpótlékról beszéltünk a nyugdíjasoknál; most köszönettel tudomásul vesszük, hogy ez egyszerüsittetett és ezentúl csak lakáspénz lesz, de csak a végleg kinevezett közalkalmazottaknál. Mert tovább nem mert menni az egyszerűsítésekben a pénzügyministeriumnak ebben a kérdésben dolgozó ügyosztálya. Mégis csak kellett még valamit csinálni; lehetetlen volt a lakáspénz kategóriájába mindent belevonni, muszáj volt minden kifejezést, muszáj volt a »lakbérsegélyt« megmenteni az utókor számára. Hiszen olyan egyszerű a dolog : akit az állam dolgoztat, annak kell, hogy lakást is vagy pedig lakpénzt adjon, következésképen akárki legyen a közalkalmazott, annak lakás jár vagy természetben, vagy pénzben. (Helyeslés.) Miért kell ezt cifrázni, miért kell komplikálni a dolgot ; miért méltóztatik kiragadni egyes kategóriákat és azt mondani, hogy ezeknek lakpénz nem jár, hanem lakbér-segély jár. Ez az én fülemet bántja, amikor mindig és mindig ezt hallom, és most, midőn egyszerűsítést kívántunk, a minimum az volt, hogy ilyen kérdésekben is az egyszerűséget keressük, mert az fogja értékessé tenni azt a segítséget, mely a Budapesti Közlönyben számjegyekben kifejezve megjelenik. Kétségbeesve látom, hogy a t. Nemzetgyűlés többsége abban a meggyőződésben él, hogy a közalkalmazottak fizetése rendezve van. (Ugy van! bal felöl. ) Kétségbeesve hallgattam azt a szerintem teljesen felesleges vitát, amelyet a vasutassztrájk ügyében itt a nemzetgyűlés tagjai folytattak. Láttam, hogy ennek a vitának az a következménye, hogy átmegy a nemzetgyűlés többségének köztudatába az, hogy a közalkalmazottak fizetéerendezésével pedig készen vagyunk, az rendben van, nagyon jó séma van arra és a szorzószámok majd jönnek hónaprólhónapra. Itt a lakáspénzre vonatkozó szakasznál is azt hangoztatom : ne méltóztassanak abba a hibába esni, hogy azt higyjék, hogy itt csak tisztviselőkről volt szó. Ismétlem, nem tudom, hányadszor, hogy a tisztviselők a közalkalmazottak egész táborának csak egy negyed részét képezik, és ha azt mondom én magam is, hogy a tisztviselőkről a mai viszonyoknak megfelelőleg avagy meglehetősen gondoskodott a t. kor-, 57