Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

 nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden. 35 ártatlan gyermekemnek, akik még nem vétettek az életben senkinek, holnap már nem tudnék egy falat kenyeret sem adni. (Igaz! Ugy van! jobbfélől és a középen.) Hiszen, t. Nemzetgyűlés, a birtokpolitika, a földnek helyesebb megoszlása csak hazánk felvirágzását fogja előidézni; egy óriási nemzetmentő kérdés ez, amelyet tehát megoldásra kell juttatnunk. Igen t. előttem szólott képviselőtársam azt mondotta, hogy öt hold föld egy család megélhetését nem biztosit hatja. Aláírom, hogy igy van, de mégis azt kell mondanom, hogy azzal szemben, akinek egy hold földje sincs, előnyösebb helyzetben van, akinek legalább egy holdja van, mert az már sokkal könnyebben átküzdi magát az élet bajain, az az egy hold föld is nagyot segit rajta. Ezért ha egy, két vagy három hold földet tudunk is adni, adjuk azt a legsürgősebben, addig, amig nem késő. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Nem akarom hosszasabban igénybevenni a t. Nemzetgyűlés idejét, (Halljuk! Halljuk!) s mivel a kormánnyal szemben bizalommal viseltetem, az indemnitási javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfélől és a középen. ) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző : Hebelt Ede ! Hebelt Ede: T. Nemzetgyűlés! Magam is azt tartom, amit az igazságügyminister ur tart, hogy t. i a házszabályok reformra szorulnak. Ez a reform azonban szerintem nem azt jelenti, hogy a szólásszabadságot »gúzsba kell kötni, hanem ellenkezőleg azt, hogy a szólásszabadságot megfelelően kell szabályozni és megfelelően lehetővé tenni, mint ahogy eddig történt. Mert ugyebár, mégis csak lehetetlen állapot pl. az, hogy azért, mert a házszabályokban ugy van körülírva, hogy a szónoknak aznap be kell fejeznie a beszédét, ennek következtében ha valamelyik szónok hosszabö beszédre készül, akkor az ülés vége felé e miatt az ok miatt eltávozik az ülésről, ugy hogy a vitába másnak kell hirtelen beugrania, hogy ne fejeződhessék az be idő előtt. Most például azért vállaltam csak a felszólalást, hogy azoknak a szónokoknak, akik hosszabban akarnak beszélni lehetővé tegyem, hogy azokat, amiket el akarnak mondani, a holnapi napon tényleg el is mondhassák. Ebben a tekintetben azt tartom, hogy a házszabályokat igenis lehetne módosítani. Egyébként egészen kétségtelen, — ezt az indemnitási vita is, de különben az egy esztendő óta tartó parlamenti küzdelem is mutatja — hogy a parlament és a kormány között az a harc folyik itten, amely külföldön például Angliában több mint 200 évvel ezelőtt, a XVII. században lefolyt már. Amikor arról van szó például, hogy a parlamentet milyen jogok illetik, hogy a parlament bírálhat ja-e a bíróságokat, birálhatja-e a bíróságok elsőfokú Ítéleteit, birálhatja-e a kormányzat tevékenységét és mindenféle más hasonló kérdést, akkor voltaképen arról van szó, hogy a parlament-e a szuverén, amely tehát ennélfogva minden jogot gyakorolhat, amely a szuverenitás fogalmában benne van, vagy pedig a parlamentnek ezt a szuverenitását el lehet-e nyomni azoknak, akiknek a kezében van a kormányzat. Ez a harc folyik itt ma Magyarországon. E harc kimenetele nem kétséges. Egészen kétségtelen, hogy a parlament akarata, amely parlament a nemzet akaratát képviseli, — ha ez a mai nem is képviseli azt, de a parlament általában a nemzet akaratát kell hogy képviselje — fog győzni és hogy a kormányzat kénytelen lesz alkalmazkodni a parlament akaratához, a nép akaratához és hogy a nép akarata szerint lesz köteles kormányozni, és hogy nem a kormányzat fogja diktálni azt, hogy a parlamentnek hogyan kell viselkednie. Mégis csak abszurdum például az, — hogy egypár esetet hozzak fel erre nézve — hogy amikor bírálati jogot gyakorolhat a parlament, ami szótöbbséggel bizalmatlanságot is eredményezhet, hogy akkor az egyes képviselők elé nehézségeket gördítenek, hogy tudomást szerezhessenek arról, milyen esetek fordulnak elő. Az igen t. kormány tagjai ismételten kijelentették, hogy akármilyen eset fordul elő, az illető képviselő csak forduljon a kormányhoz, illetőleg a kormány hivatalnokaihoz és megkapja a megfelelő felvilágosításokat Ezeket a megfelelő felvilágosításokat azonban igen sok esetben nem lehet megkapni. Kis, jelentéktelen esetekben igen. Mikor azonban az ellenőrzési jog gyakorlása fontos volna, akkor ellenállással találkozik az ember azoknál a közegeknél, illetőleg hatóságoknál, akihez fordul. Horváth Zoltán : Sóhivatal ! Hebelt Ede: Például a rezervált iktatókönyvben meg akarnánk nézni egy esetet azért, mert az az információnk, — lehet ez az információ teljesen alaptalan, de mi ugy vagyunk informálva — hogy valami denunciáló beadvány adatott be, amely teljes hazugságot tartalmaz. Ennek a denunciáiő beadványnak alapján a kormánynak valamilyen véleménye keletkezik, a kormány valamit cselekszik is esetleg, ugy hogy közszempontból fontos lehet megtudnunk, hogy ez az információnk tényleg helyes volt-e, vagy sem. Propper Sándor: A kormány készpénznek fogad el mindent! Hebelt Ede : Ilyenkor a legtermészetesebb dolog, hogy az ember elmegy az illető ministerhez és azt mondja : Minister ur, tessék a rezervált iktatókönyvet felhozatni, majd akkor megmondom a számot és megnézzük együtt a dolgot, tényleg igy van-e vagy sem. A minister ur azonban megtagadja ilyenkor a felvilágosítást és azt mondja, bízzuk rá, majd ő azután megnézi. De kérem, hiszen épen ez a kérdés : 5*