Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

402 À nemzetgyűlés 168. ülése 1923, pedig a kabinetirodát illeti, ez szintén olyan intézmény volt, amely nem tartozott hozzá az udvartartáshoz; annak idején ez állami hivatal volt, amelynek költségei fele-felerészben fedeztettek a monarchiának két állama által. Mondom tehát, az összehasonlítást azon a jelzett alapon, ahogy azt Várnai t. képviselő ur tette, eszközölni nem lehet. De ha összehasonlítást akarunk tenni, ugy az akkori és a mai kabinetirodának költségeit kell egymással szembeállítani s azokat a létszámokat, amelyek ott és itt szerepelnek. Ha pedig igy járunk el, akkor azt látjuk, hogy annak idején a költségvetés szerint a kabinetirodának egész létszáma 32 főben volt felvéve, ma pedig ez a létszáma, szolgákat is beleértve, húszat tesz ki. Ennélfogva lényeges csökkenés állott be már a személyzetnél is, megjegyezvén, hogy természetszerűleg minden bárminő kis hivatalnak működéséhez bizonyos állandó személyzeti stock feltétlenül szükséges és ennélfogva ilyen kis hivatalnál a legtakarékosabb beosztás és megállapítás mellett is bizonyos számú személyzetre elkerülhetetlenül szükség van, hogy a hivatal működhessék. (Ugy van! a középen.) Ezenkívül meg kell jegyeznem, hogy — ha a költségeket hasonlítjuk itt össze egymással — mig a régi monarchiában abban az esetben is, ha csak a Magyarországra eső költségeket vesszük figyelembe, a költségvetés szerint 84 millió koronát tett ki az előirányzat aranykoronában, a kabinetirodára viszont ezidőszerint mintegy 4 millió koronával szerepelnek ennek költségei ; igy tehát a monarchiát összehasonlítva a mai állapotokkal, a költségek tulajdon képen csak a 20-ad részét teszik ki, és még akkor is, ha a mai Magyarországot a régi Magyarországnak egyharmadában számítjuk, Vo-ára jövünk le azoknak a költségeknek, amelyek ezidőszerint ennek az intézménynek működéséből kifolyólag fenállanak. Ami már most Rothenstein t. képviselő ur felszólalását illeti, megjegyezni kívánom, hogy ő a maga részéről a képviselőház, főrendiház, általában a törvényhozás szervezetével hasonlította össze a kormányzóságnak hivatalait és illetőleg azoknak költségeit és létszámát. Erre vonatkozólag azt kell megjegyeznem, hogy egyrészt itt igazán alig tudnék összehasonlítási bázist találni, másrészt pedig, hogy az a személyzet, amely a kormányzó ur körül van, tulajdonképen csak a kabinetirodának, a katonai kabinetinetirodának ós a gazdasági irodának személyzetéből alakul, amelyeknek összlét száma 42-t tesz ki és amelyek olyan hivatalok, melyekre bármely államforma mellett elkerülhetetlenül szükség van, mint állami hivatalokra. A többi személyzet, amely alkalmazva van, részint állami javaknak kezelésével foglalkozik, — a gödöllői, visegrádi és a tarcali szőlőbeli állami javak kezelésével — részben pedig olyan katonai kiadásokat okoz, nevezeévi augusztus hó 7-én, "kedden. tesen a palotaőrség kiadásai, amelyek nem hasonlíthatók össze és nem vonhatók egy nevezőre azokkal a tételekkel, amelyeket a t. képviselő ur felemlített Ki kellett térnem ennek megállapítására azok után, amik épen a nevezett képviselő urak részéről elhangzottak. Befejezésül csak azt kívánom hangoztatni, hogy a kormányzó ur általában a maga igényeinek megállapításánál és az ország pénzügyi viszonyainak figyelembevételénél, minden olyan intézkedésnél, amelyre befolyással van, annyi megértéssel és olyan szerénységgel jár el, hogy amennyiben minden hatóság és minden tényező részéről ugyanezt a szerénységet és megértést tapasztalnók Magyarország nehéz pénzügyi viszonyai iránt, valóban mondhatom, hogy egész passzió volna pénzügyministernek lenni, amit ezidőszerint — próbálja meg bárki — nem lehet erről a helyről elmondani. Áttérve a 15. § ellen felmerült egyes észrevételekre, tisztelettel megjegyzem, hogy nem fogadhatom el Homonnay t. képviselő urnák azt a javaslatát, hogy a számvevőségi tisztviselők részére működési, illetve képesítési pótlék rendszeresittessék. Az uj illetmények megállapítása alkalmával arra törekedtünk, hogy lehetőleg elimináljuk mindazokat a külön mellékilletményeket, amelyek eddig fennállottak és lehetőleg egységes fizetést állapítsunk meg. Igy jártunk el ebben az esetben is, nevezetesen a különféle képesítési pótlékokkal. Azt hiszem, hogy ezek visszaállítása és lendszeresitése már azért sem volna helyénvaló, mert hiszen azoknak az alkalmazottaknak jórésze, akik ilyen képesítési pótlék élvezetében állottak, időközben átment azokra az állásokra, amelyekben erre a képzettségre előírás szerint szükség van, másrészt pedig, ha tényleg vannak magasabb képzettségű alkalmazottak azokon az állásokon, amelyek ilyen magasabb képzettséget előírás szerint nem igényelnek, ez kétségkívül előny és haszon ugyanarra az igazgatásra, de épen mivel erre feltétlen szükség nincs és ez az előírásban nem szerepel, külön illetményekkel nézetem szerint nem honorálható. Épigy nem fogadhatom el Homonnay t. képviselő urnák azt a másik indítványát sem, hogy a családi pótlók fölemeltessék és a jelenleg pénzben megállapított családi pótlók olyan öszszegben állapíttassák meg, amilyen összeg kijönne abban az esetben, ha ugyanolyan elbánást alkalmaznánk ezekkel a családi pótlékokkal szemben, aminőt alkalmaztunk a fizetések tekintetében azok felemelése alkalmával. A családi pótlékok ezidőszerint túlnyomó részben természetbeni ellátásban állanak. Az a pénzösszeg, amely családi pótlékként engedélyeztetik, mindenesetre csak jelentéktelen, alárendelt részét teszi ki az egész családi pótléknak, amely mondom, főleg természetbeni illetményekből áll és ezen a réven olyan értéket reprezentál, amelynek növelése, fel-