Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-167
396 A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. Fábián Béla : Név nélkül ? Hát, a nemzetgyűlés majd megmondja. Kuna P. András : Mire való ezt annyi ideig hallgatnunk ? Fábián Béla : Ejnye Kuna bácsi, mégis csak érdekes ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Pikler Emil : A Jardin-be ráér később is elmenni ! Hazautazni ugy sem tud ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Fábián Béla (olvassa) : Egy bécsi pénzügyi lap cikket irt egy hirtelen felgazdagodott zsidó tőzsdeügynökről. Elmesélte, hogy ez gazdaságát es a börzén szerzett roppant hatalmát főkép annak köszönheti, hogy Budapestről a keresztény kurzus egyik ismert szélső politikusának az üzletbarátsága és mindennapos információja állott a háta mögött A cikk a neveket és az összeköttetés módjait is felsorolja. Elmondja, hogy mig más földi halandók számára a tőzsdei órák alatt hozzáférhetetlen volt a becs—budapesti telefon, addig a félelmes bécsi zsidó börziánert a budapesti keresztény hatalmasság megbízásából a tőzsdeidő alatt állami beszélgetés formájában állitólag három-négy izben is felhívták, hogy vele arbitrázs-információkat és üzleti megbízásokat cseréljenek. Erre már volt telefon. Sőt állitólag kiváltságos, mindenkit megelőző hivatalos telefon. Ha ez igaz, akkor a hozzáértők szerint az ekként versenyen felül operáló és mindig biztosra menő üzlettársak megszámlálhatatlan milliókat kaszálhattak. Természetesen a kevésbé jó összeköttetésüek hátrányára. Nem tudhatjuk, mennyiben igazak és bizonyíthatók ezek az adatok. De az illető újság elég komoly ahhoz, hogy cikkét sem az érdekeltek, sem az érdeklődők hallatlanná ne tegyék. Nem holmi köpködésben utazó emigráns-újságról van szó, hanem egy tekintélyes bécsi polgári lapról. Már egy hete, hogy ez a szenzációs cikk megjelent és mégis eddig semmi visszhangja nincsen a magyar közéletben. Ez az a jelenség, amely ebben az ügyben figyelemreméltó. Ha egy politikust régente ilyesmivel vádoltak volna, az érdekelt 24 órán belül a parlament előtt kért volna vizsgálatot, vagy tiltakozott volna az állitások ellen. Most azonban rá sem hederít. Sem a vádra, sem a parlamentre. Ugy látszik, oly magasan állónak és a felelősség elől megvédettnek érzi magát, hogy nem kell törődnie sem a ^közvélemény, sem a parlament véleményével. Jelenség ez azért, mert lám, igy fest mostanság a parlament tekintélye és a közéleti felelősség komolyan vétele. A háború előtt micsoda lármát csinált volna a magyar sajtó, ha egy sokat szereplő képviselőről, állami intézményeknek és hivatalos telefonoknak börzespekulációkra való felhasználásáról egy bécsi lap ilyeneket irt volna. Most azonban hallgat a magyar sajtó. Nem mer az üggyel foglalkozni. Pedig sajtószabadság van. Megírhatná, de fázik tőle. A magyar sajtó egy idő óta ijedős és babonás lett. Kabalái vannak, mint évt augusztus hó 3-án, pénte%en. a kártyásnak. Jól elhelyezkedett politikusok pénz" ügyi furcsaságainak bolygatásaitól fél, mint a kísértettől. Azóta van ez igy, mióta az Athenaeum nyomdájában szétverték és felrobbantották Az Est gépeit. Az időtáj t Az Est csiklandós riportokban firtatgatta egy ilyen szélső politikus egyik barátnőjének balul végződött pénzügyi kirándulását.« Pikler Emil : Ez csak vüágos, hogy kire vonatkozik ! Eckhardt Tibor : Én nem veszem magamra ! (Derültség a baloldalon.) Mondja rám, akkor bíróság elé állítom. (Zaj.)^ Drozdy Győző : Én azt hittem, hogy engem gyanúsítanak szabad szerelemmel. (Élénk derültség a baloldalon.) Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Folytonos zaj.) Méltóztassék csendben maradni ! Vázsonyi Vilmos : Beszéljünk Krausz Simonról ! (Zaj.) Fábián Béla : Van egy nagyon kiváló, tehetséges és nagyszerű bankember, aki ellen azon orgánumok, amelyeknek ön nem főmunkatársa, a politikai vezére, állandóan a legrettenetesebb petárdákat helyezik el. A képviselő urat igen sokszor látni ennek a bankvezérnek az előszobájában. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Eckhardt Tibor : Életemben egyszer voltam ! Vázsonyi Vilmos : A bankban többször volt 1 Eckhardt Tibor : Életemben egyszer ! (Zaj.) Nagyon téved ! Fábián Béla : Ilyesmi reám nézve nem dehonesztáló és a többi képviselő urakra sem, de ha azt irom róla a lapomban, hogy delendam esse censeo, akkor privátim nem kötök vele üzletet. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos : Nagyon derék, kiváló ember, csak Simon ! (Élénk derültség.) Fábián Béla (továbbolvassa) : »A véletlen úgy hozta magával, hogy kevéssel utóbb rászakadt Az Estre a sorsharag. A destrukció szigorú ellenségei névtelenül, de zárt sorokban egy mérnök ur vezetése alatt felvonultak és kézigránátokkal felrobbantották Az Est értékes gépeit.« Hogy felvilágosítsam, mint jogász, a képviselő urat, itt az van mondva ebben a cikkben és ezt minden biró meg fogja állapítani, hogy a képviselő ur bujtotta fel azokat, akik Az Estet felrobbantották. Eckhardt Tibor : Ugyan ! Ugyan ! Mondja ezt ön rólam ! Fábián Béla: Ezt mondja Lingauer Albin, mit mondjam én. Szabó Sándor : Ne csináljunk itt vesszőfuttatást, legyen egyszer már vége. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobbfelől.) Nagy Ernő : Nem úgy van az ! Pikler Emil : Nem mellékes, hogy milyen karakterű embereknemzetgyülési képviselők .(Zaj.) Drozdy GyŐZŐ : Meg kell tisztítani a nemzetgyűlést ! (Zaj.)
