Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-167
394 A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. hardt képviselő ur ezeket válaszolta (olvassa) ; »Ünnepélyesen kijelentem, hogy a Feingold nevet én Propper Sándor t. képviselő úrtól hallottam életemben legelőször. Fogalmam sincs, kicsoda ez az egyén, a képviselő ur a meglévő bécsi összeköttetései révén talán könnyebben megállapíthatja. En, az igazat megvallva, nem érdeklődtem eziránt és a jövőben sem fogok eziránt érdeklődni.« Mikor azután Eckhardt képviselő urnák Propper képviselőtársam válaszolt, akkor Eckhardt Tibor t. képviselő ur más kijelentéseket tett. Propper Sándor képviselő ur ugyanis ezt mondotta (olvassa) : »A Finanzmontag« című újságban jelent meg az a közlemény, amelynek én csak a végső passzusát olvastam fel, az esetet magát egyébként a »Vasvármegye« című újságban olvastam.« Erre én a napló szerint közbeszóltam : »A Miskolci Reggeli Hírlapban is megjelent !« Erre Eckhardt Tibor t. képviselő ur azt mondta közbeszólás alakjában : »Utána fogok nézni !« Ezek után én ma délelőtt felhívtam Eckhardt Tibor t. képviselő ur figyelmét arra, hogy neki, mint minden becsületére féltékenyen őrködő közéleti férfiúnak, kötelessége lett volna port indítani, ha olyanokat írnak róla, hogy ő sajtófőnök korában a neki rendelkezésére álló állami telefont arra használta fel, hogy üzleteket kössön egy bizonyos Feingold nevezetű zsidó bankárral, hogy a korona zürichi kurzusát nem hozták nyilvánosságra, hanem visszatartották azért, hogy még mielőtt Budapesten nyilvánosságra kerül a korona zürichi kurzusa, Feingold megcsinálhassa a maga jó üzleteit. Ezeket állították ebben a cikkben. Drozdy GyŐZŐ : Másfél év előtt interpellációban elmondtam ezt itt a Házban ! (Zaj.) Eckhardt Tibor: Melyik cikk az? (Zaj és derültség a baloldalon.) Fábián Béla : Csak nyugalom, majd elmondom. Eckhardt Tibor : Elolvastam, de ez nem volt megírva a Vasvármegyében ! Fábián Béla : Kérem képviselő űr, felolvasom nagyon hamar s az egész nemzetgyűlés játszhatja a döntőbíró szerepét. Ke méltóztassék rossz néven venni, hogy felolvasom, az egész vita eldönthető ezzel. Benne volt a Vasvármegyében és a képviselő ur meg fogja engedni nekem, hogy felolvassam. Eckhardt Tibor : Név nem volt ! Fábián Béla : Azt mondja a képviselő ur, hogy a neve nem volt benne. Ugy van az, képviselő ur, mintha rólam valahol egy cikk jelennék meg és abban az volna, . . . Drozdy Győző : A kis Fábián ! Fábián Béla : Sokkal több : az volna : hogy a a demokrata-párt fiatal, fekete, alacsony tagja. (Élénk derültség.) Ha én nem tudom ekkor, hogy rólam van szó, akkor igazán nehéz felfogású lennék. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után a cikket felolvassam. Hiteles fordítás németből, a képviselő urnák egy ismerőse fordította az 1923. évi július 2-iki számból (olvassa) : »Feingold karrierje. Egy kis banküzletről. Barátság Sztankovics úrral és fegyverbarátság Eckhardt Tibor úrral. évi augusztus hó 3-án, pénteken. Állami telefonbeszélgetések arbitrázs-célokra. Beszjátékosból hossz játékos.» Eckhardt Tibor : Mondja ezt a nyilvánosság előtt ! Fábián Béla : Elmondta már Lingauer Albin ! Drozdy GyŐZŐ : Elmondtam már másfél évvel ezelőtt, hogy bepöröljön ! Nem pörölt be ! Eckhardt Tibor : Mikor, hol ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek S Drozdy GyŐZŐ : Amikor itt a Házban elmondtam ! (Elénk derültség.) Fábián Béla (továbbolvassa) : »Néhány nap óta hir kering a bécsi tőzsdén, hogy a rettegett kontreminőr, Feingold Gyula, tevékenységének színhelyét Budapestre tette át. Ebből az alkalomból röviden vázolni szeretnénk ezen embernek anyagi szempontból egyeresen ragyogó karrierjét. Feingold Gyula már a háború előtt atyjának szerény banküzletében dolgozott. Mialatt az apa, akiról köztudomású volt, hogy rituális sapkáját állandóan a fején tartotta (Derültség.) a tőzsdeteremben dolgozott, addig a fiúnak az volt a feladata, hogy mintegy futárszolgálatot teljesítsen a tőzsde és a szemben levő Feingold-féle banküzlet között.« Szabó József : Ez zsidó ? Fábián Béla : Majd római katholikus ! (Élénk derültség.) (Továbbolvassa) : »A Feingold-üzletnek a tőzsdéhez való közelsége volt tulajdonképen a Feingoldok gazdagságának az alapja. Amikor a háború után a zsidók minden országból Bécsbe kezdtek özönleni és az osztrák korona a lejtőre jutott, ezen bevándorlók nagy tömege a valutaüzletre vetette magát. Ezen üzletág gyakorlása végett a sokaságnak, amely nem tudott bejutni a tőzsdeterembe, a tőzsde közelében kellett tartózkodnia, és miután a rendőrség miatt kellemetlen volt az ácsorgás, behúzódtak a közeli kávéházakba és egyéb helyiségekbe. Ezen utóbbiak közül elsősorban a Feingoldféle banküzlet volt az, amelyben a főhadiszállásukat tartották. Ezen emberek bankárja Feingold Gyula volt, aki mindig alacsonyabb árfolyamokat mondott nekik és ennek megfelelően a valutákat néhány ponttal alacsonyabban szerezte meg. Dacára ennek, nagyon népszerű volt keleti klienseinek körében, akik neki mindig uj üzletfeleket szállítottak. Feingold Gyula azon kevesekhez tartozott, akik nagy határozottsággal az osztrák korona esésére alapították. Az infláció első éveiben majdnem kizárólag valutakereskedéssel foglalkozott, sőt még a szabad forgalom megszűnése után is, ami annál könnyebben ment neki, mert a devizaközponttal egészen különös, szoros összeköttetésben állott, ami azt eredményezte, hogy amig az egyik oldalon a szabad valutaforgalom el volt tiltva, Feingold azon megbízást kapta, hogy a valutákat a devizaközpont számára a zugforgalomban szerezze be. Ez az összeköttetése a devizaközponttal, nagyban hozzájárult emelkedéséhez. Állandóan és a legpontosabban tájékozva volt a külföldi hitelműveletek állásáról és ennek megfelelően egészen
