Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-167

À nemzetgyűlés 167. ülése 1923. gyűlés ily értelemben határoz. (Általános, élénk helyeslés.) Jelentem a t. Háznak, hogy a legutóbbi bejelentések óta a következő mentelmi ügyek érkeztek a nemzetgyűlés elnökségéhez : a budapesti kir. főügyészségtől Knaller Győző, a budapesti kir. főügyészségtől Vanczák János, a pécsi kir. főügyészségtől Hegedüs György és Lakó Imre, a budapesti kir. főügyészségtől Vanczák János, a budapesti kir. főügyészségtől Peyer Károly, a budapesti kir. főügyészségtől Vanczák János, a budapesti kir. főügyészségtől Peyer Károly, a debreceni kir. főügyészségtől Szilágyi Lajos, és a pécsi kir. főügyészségtől Lakó Imre képviselő urak ellen. A bejelentések a házszabályok 188. §-a alapján áttétettek a mentelmi bizottsághoz. Most pedig napirendi javaslatot kivánok tenni a nemzetgyűlés legközelebbi ülésének idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket f. hó 7-én, kedden, délelőtt tiz órakor tartsuk, és annak napirendjére tűzessék ki ; 1. az indemnitásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, 2. a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyes kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Természetesen ez utóbbi törvényjavaslatra nézve a házszabályok sürgősségi szakaszai már nem lesznek érvényben, hanem az a házszabályok rendes szakaszai alapján tárgyaltatik. Fábián Béla képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kért szót. (Zaj jóbbfelől. Felkiáltások : Már megint ! — Halljuk ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Eckhardt Tibor t. képviselő ur a mai délelőtt folyamán felszorított engem arra, hogy azokat a hirlapi cikkeket, amelyekre délelőtt hivatkoztam, hozzam be a Házba. Én magammal hoztam ugy a Feingoldra vonatkozó cikkeket, amelyek közül az egyik a Vasvármegye című lapban, a másik pedig a Finanz montag című bécsi lapban jelent meg, valamint azokat a képviselő úrhoz intézett leveleket, amelyekről délelőtt szóltam. Mielőtt ezeket az újságcikkeket és leveleket felolvasnám, (Nagy mozgás a jobboldalon ; felkiáltások : Hogyan jutott a levelekhez ?) kötelességem nek tartom annak megemlítését, hogy a képviselők és köztisztviselők részvényvásárlási ügyét nem mi dobtuk bele a magyar közéletbe, nem mi voltunk azok, akik kritizálták, hogy egy képviselő a magánéletben milyen részvényeket vesz és ad el, mert az a meggyőződésünk, hogy abban az esetben, ha köztisztviselő vagy képviselő nem kedvezményes áron kapja a részvényeket, akkor vásárolhat akármilyeneket. Különben is ugy tudom, az inkompatibilitási évi augusztus hó 3-án

} pénteken. 393 törvényben nincs benne az, hogy ki milyen részvényeket vehet, vagy nem vehet. Tény az, hogy már hosszú hónapok előtt először egy nagyon kis orgánumban, az Amerika című lapban jelent meg egy cikk, amelyben az volt, hogy az Ehrliehpáholy meg akarta vásárolni a magyar nemzetgyűlést, később pedig — és ezt teljes felelősségem tudatában mondom, nálam vannak a vonatkozó cikkek — véges-végig magyar vidéki városokban egymás után rágalmazták meg a magyar közélet nagyon tekintélyes, legtekintélyesebb tagjait, olyanokat, akik nem ezen az oldalon, hanem a másik oldalon ülnek, olyan vidéki magyar városokban, ahol az illető megrágalmazottaknak nincsen olyan jó összeköttetésük a vidéki sajtóval, mint a sajtófőnök urnák. E vidéki lapokban megjelent cikkek utján azt akarták belevinni a köztudatba, hogy ebben az országban bizonyos dolgok azéit történnek, mert bizonyos emberek bizonyos bankvezérekkel állanak állandó üzleti összeköttetésben. Ez volt az első etap. A második etap volt Ulain Ferenc képviselő ur ceglédi beszéde, amely bekerült ide a Házba. Akkor én a nemzetgyűlésben Kiss Menyhért képviselő ur esetével kapcsolatban bátor voltam kifejteni, hogy nincs abban semmi, ha valaki olyan banknál, melylyel állandó üzleti összeköttetésben van, részvényeket vásárol, sőt még abban sincs semmi, ha valaki egy banktól, mellyel állandó üzleti összeköttetésben van, a kibocsátások alkalmával úgynevezett szindikátusi papírokat kap, csak abban van talán valami, ha képviselő vagy köztisztviselő, aki nem áll az illető bankkal állandó üzleti összeköttetésben, a kibocsátások alkalmával szindikátusi papírokat kér az illető banktól. Arról lehetne vitatkozni, van-e ez utóbbiban valami kivetni való. Az én szerény véleményem szerint ebben mindenesetre van valami. Azonban abban egészen biztosan van valami, ha olyasvalaki, aki állandóan cikkeket ir és nyilatkozik különféle lapokban, hogy a bankok hatalmának ebben az országban egyszer már végét kell vetni, hogy a tőzsdét már be kell zárni, mert ebben az országban ugyanakkor, amikor a nép kínlódik, szenved és nyomorog, mások munkanélküli tőzsdejövedelmekből élnek, mondom, ilyesvalaki, aki a Grál-lovag köntösében lép fel a közéletben, más elbírálás alá tartozik, ha részvényeket vásárol. Ezek a szabályok az ilyen emberekre azt teszik kötelezővé, hogyha már játszanak a tőzsdén, akkor azoknál a bankoknál játszanak, amelyeket lapjaikban állandóan favorizálnak, nem pedig azoknál a bankoknál, amelyekről azt hirdetik, hogy delendam esse censeo. (Ugy van ! a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy ezek előrebocsátása után én a cikkeket és leveleket minden kommentár nélkül egész egyszerűen felolvastam. (Halljuk !) A nemzetgyűlés 157. ülésén 1923. július hó 18-án, szerdai napon Propper Sándor t. képviselőtársam Eckhardt Tibor t. képviselő úrra vonatkozólag bizonyos Feingold nevezetű bécsi bankárral kapcsolatosan kijelentéseket tett, amelyekre Eck-