Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-167
392 A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. kot fog fizettetni állandóan a hadviselt közszolgálati alkalmazottaknak, akkor legnagyobb meglepetésünkre láttuk azt, hogy a t. pénzügyminister ur kreál egy olyan pótdíjat, amilyen a vizsgálóbírói, az ügyészi vagy a rendőri pótdíj és ilyennel néhány ezer korona havi különbséggel akarja jutalmazni a hadviselteket, akiket egy előző törvénycikk, illetőleg egy előző országos határozat már oly nagyméretű megkülönböztetésben részesített, hogy minden hadviselt közszolgálati alkalmazott eggyel magasabb fizetési osztálynak összjárandóságait élvezte. Mi változatlanul azon az állásponton állunk, hogy méltóztassék olyan hadipótlékot engedélyezni, mint amilyen az 1922 : VI. te.-ben volt, vagyis méltóztassék a hadviselt közszolgálati alkalmazottaknak ugyanolyan pótlékot adni, amilyen összeget tesz ki a legközelebbi magasabb fizetési osztály összjárandósága és az illető hadviselt fizetési osztályának összjárandósága között lévő különbség. Tisztelettel kérjük a pénzügyminister urat arra is, méltóztassék kiterjeszteni ennek a hadipótléknak kedvezményeit a kezelőkre és díjnokokra is, mint olyan kategóriákra, amelyek épen ugy megérdemlik a hadipótlékot, mint a tisztviselők, a gyakornokok, a segédtisztek vagy altisztek, továbbá kérjük azt is, hogy katonai szempontból visszagondolva, necsak azok kapják a hadipótlékot, akik sebesülésük folytán nem maradhattak kint 12 hónapig a fronton, hanem azok is, akik súlyos megbetegedésük következtében kerültek haza a frontról, mielőtt még 12 hónapi frontszolgálatukat elvégezhették volna, mert lehetetlen nekünk arra az álláspontra helyezkednünk, hogy aki sebesülés folytán került haza 12 hónap letelte előtt, azt honoráljuk a hadipótlékkal, azt azonban, aki egy súlyos tífusz vagy súlyos tüdőbaj következtében volt kénytelen eljönni a frontról, nem honoráljuk, azért, mert meg van állapítva róla, hogy nem volt kint 12 hónapig a froonton. Elnök (csenget) : Másodszor kell kérnem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét rövidesen befejezni, mert a tárgyalásra szánt idő már elmúlt. Szilágyi Lajos : Két perc alatt befejezem. Végül kimaradt azon volt katonák csoportja, akik saját hibájukon kivül hadifogságba estek. Aki ilyen körülmények között jutott hadifogságba és ezt igazolni tudja, aki bebizonyítja, hogy azért nem tölthetett 12 hónapot a fronton, mert, mondják, a harmadik hónapban saját hibáján kivül elfogták és esetleg öt vagy hat esztendeig hadifogságban szenvedett, attól nem lehet megtagadni a közalkalmazottaknak járó ezt a hadipótlékot. Mindezekből kifolyólag, t. Nemzetgyűlés, a 15. § ötödik bekezdését törölni kérem, s helyette a következő szöveg beiktatását kérem (olvassa) : »Az 1922. évi VI. te. 6. §-a 1923 június 30-ával hatályát veszti. 1923 július hó 1-től kezdve a világháborúban részt vett olyan állami, államvasuti és vármegyei tisztviselőknek, gyakornokoknak, segédtiszteknek, kezelőknek, díjnokoknak és alitisztekévi augusztus hó 3-án, pénteken. nek, akik legalább tizenkét hónapot töltöttek el arcvonalbeli szolgálatban, vagy akik teljes tizenkét hónapot csak azért nem tölthettek el az arcvonalban, mert sebesülésük vagy megbetegedésük folytán arcvonalbeli szolgálatra alkalmatlanokká váltak, vagy saját hibájukon kivül hadi fogságba estek, nyugdíjba is beszámítandó hadipótlék engedélyezendő, melynek összege az illető hadviselt közalkalmazott törzsfizetésének és a legközelebbi magasabb fizetési osztályba tartozó közalkalmazott törzsfizetésének különbségével legyen egyenlő. A hadipótlék a tényleges szolgálat egész tartama alatt jár és a törzsfizetéssel együttesen minden hó elsején fizetendő.» T. Nemzetgyűlés 1 Ezekben voltam bátor azon indítványokat megtenni, amelyekre az érdekeltek felkértek. Indítványaim közül az utolsó, amelyet a hadviseltekre vonatkozólag előterjesztettem, a hadviseltek összes társadalmi egyesületeinek közös kívánsága s ezt, mint ilyent, ajánlom a nemzetgyűlés nagybecsű figyelmébe. (Helyeslés balfelöl.) Elnök (csenget) : A tanácskozási idő letelt, a vitát megszakitom s megteszem elnöki előterjesztéseimet, T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Világszerte mély részvétet és megilletődést kelt a gyászhír, mely az Északamerikai Egyesült-Államok fejének, Harding elnöknek váratlan elhunytát tudatja ; de alig van nemzet, amelynek több oka volna a gyászhír hatása alatt a benső részvét érzésével emlékezni meg Amerika népének súlyos veszteségéről, mint a magyar nemzetnek, amelyet a rokonszenvnek olyan szoros kötelékei fűztek már a múltban is a szabadság nagy nemzetéhez. Az Eg3 r esült-Áílamok társadalmában talált legtöbb megértésre és segitő készségre minden szenvedésünk, amelyet a háború borzalmai és következményei, utóbb pedig a kegyetlen béke igazságtalanságai zúdítottak reá, s az emberiség történetének e legválságosabb időszakában a hatalmas köztársaság felé fordult elsősorban bizalommal az elnyomott nemzetek reménye egy jobb és boldogabb jövő elkövetkezése iránt. Ennek a bizalomnak tényezője volt az elhunyt elnök egyénisége is, mely azon a magas polcon kezdettől fogva a komoly és tartós béke művének érdekében a nemzetek közti testvéries érzés kimélyítésére irányuló törekvésben érvényesült. A gyász, amelybe elhunyta az Egyesült-Államok népét borítja, gyásza az egész emberiségnek, a civilizációnak s főként a világ minden, méltatlanul szenvedő nemzetének is. Azért meg vagyok győződve, hogy a t. Nemzetgyűlés minden tagjának és minden magyar embernek érzését tolmácsolom, midőn e gyászeset alkalmából az Egyesült-Államok súbyos veszteségében való legbensőbb részvétünknek adok kifejezést, és a t. Nemzetgyűléstől felhatalmazást kérek arra, hogy ezen együttérzésünk nyilvánítását az Egyesült-Államok kongresszusával táviratilag közölhessem. (Általános, élénk helyeslés.) Azt hiszem kimondhatom, hogy a t. Nemzet»
