Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-167
A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. évi augusztus hó 3-án, pénteken, 391 és irodai felszerelési tárgyak beszerzésére az állami és vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak nem kötelezhetők. 4 6000/1923. sz. ministerelnöki rendelet ennek megfelelően móPositandó.« Nagyon kérem a t. pénzügy minister urat, hogy ezt a rendelkezését okvetlenül méltóztassék elejteni, mert ez azok közé a rendelkezések közé tartozik, amelyek sokkal nagyobb elkeseredést szülnek, mint amennyi anyagi kárt okoznak. Már pedig arra is kell gondolnia a t, pénzügyminister urnák, hogy az elkeseredett hangulatot végre-valahára megszüntesse, és nem szabad, hogy ujabb anyagot dobjon oda az elkeseredésnek. Ahányszor tárgyaltunk együtt a t. kormány tagjaival a közalkalmazottak fizetése tekintetében, minduntalan bukkantunk olyan példákra, ahol egy-egy fizetésemelés, illetőleg egyegy segélyemelés künn a perifériákon egy és más közalkalmazottnál vagy nyugdíjasnál végeredményben ugy csattant, r hogy fizetésemelés helyett a fizetése csökkent. En félek attól, hogy ez a 35 nyomtatott hasábnyi rendelet, bármilyen gondosan van is összeállítva, a maga nagy terjedelménél fogva esetleg olyan hibát is tartalmaz, hogy egy vagy más közalkalmazott fizetése a végrehajtásnál ahelyett, hogy emeltetnék, talán csökkentetni fog. Épen azért óvatosságból egy kiegészítést javaslok a 15. §-hoz, mint uj negyedik bekezdést, amely szintén nem áll ellentétben az eredeti szöveggel, s kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék hozzájárulni a következő indítványomhoz (olvassa) : »Ezen fizetésrendezés folytán egyetlenegy közalkalmazottnak sem csökkenhet az eddig élvezett összjárandósága. Felhatalmaztatik a kormány, hogy oly rendkívüli esetekben, ahol ez mégis bekövetkeznék, külön pótlék engedélyezésével küszöbölje ki az esetleges sérelmeket.« T. Nemzetgyűlés! A családi pótlékot szintén ebben a szakaszban tárgyalja le a kormány nagyon röviden, egy mondatban végez vele. Látszik, hogy a családi pótlékot a kormánynem akarja felemelni. Kérleltük ebben a tekintetben a kormányt, de minden törekvésünk kárbaveszett. így tehát a módosító indítványt ebben a tekintetben nem teszek, mert megint az az álláspontom, hogy nem akarom, hogy legyen egy nemzetgyűlési határozat, amely jóváhagyja azt, hogy a családi pótlékok olyan összegekben maradjanak meg, amint azt 1921ben megállapították. Mert ismétlem, hogy épen szerzett tapasztalataimnál fogva, amelyeknek során azt kellett látnom, hogy a pénzügyminister ur hónapról-hónapra engedékenyebb lett mégis a jogos kívánságokkal szemben, nekem reményem van arra, hogy merevségébői ebben a tekintetben is engedni fog. S hozzáteszem megint, hogy ha nem a t. pénzügyminister ur, akkor talán az igen t. utódja (Mozgás a jobboldalon.) ebben a tekintetben el fogja fogadni azt az indítványunkat, hogy a családi pótléknak készpénzben kifejezett részét is előbb-utóbb emelni kell. F. Szabó Géza: Mi lesz a fedezettel? Szilágyi Lajos: Mindenesetre azonban t. Nemzetgyűlés, ha már a családi pótléknak ujabb törvénybeiktatásáról van szó, felhasználom az alkalmat és indítványt teszek és számon kérem a többségi párttól, hogy megtagadja-e ettől az indítványtól a szavazatot. De ugy érzem, hogy lehetetlen azon állapotokat fentartani, hogy a családi pótlék odaítélése, vagy elvonása tekintetében az államkincstár különbséget tesz. Az én demokratikus felfogásommal ez teljesen ellenkezik. (Helyeslés balfelöl.) Én ilyen eljárást szavazatommal jóvá nem hagyhatok, én altisztnek, vagy pedig tisztviselőnek gyermekei között a nevelésnél különbséget nem vagyok hajlandó tenni, éppen azért azt kérem a mélyen t. minister úrtól, méltóztassék hozzájárulni egy ilyen irányú indítványhoz. A 15. § negyedik bekezdése e szerint kiegészítendő volna ezzel a szöveggel : »Családi pótlék oclaitélése, vagy elvonása tekintetében tisztviselő vagy egyéb alkalmazott gyermeke között különbség nem tehető.« A t. pénzügyminister ur nagyon jól tudja, hogy mire célozok én ezzel. Arra, ami már tárgyalásunknak ismételten anyaga volt, hogy a kezelők, díjnokok, segédtisztek, szolgák, egyéb állandó alkalmazottak és az állandó munkások gyermekeinek neveltetésénél, illetőleg a korhatárnál a családi pótlék odaítélése tekintetében mostoha intézkedések ne történhessenek. Elnök (csenget) : Félnyolc óra elmulván 5 kérnem kell a képviselő urat, szíveskedjék beszédét rövidesen befejezni. (Egy hang a középen. Sikerült kibeszélni az ülést !) Drozdy GyŐZŐ : Nem azon múlt ! Szilágyi Lajos : Végtelenül csodálkozom, hogy a t. képviselő ur ilyen meggondolatlan kijelentésre ragadtatja magát, hogy sikerült kibeszélnem az ülést. Ha a t. képviselő ur látná azt az óriási anyagot, amelyet feldolgoztunk, nem használta volna ezt a meggondolatlan kijelentést. (Zaj.) A 15. § utolsó bekezdésében a hadipótlékról van szó. Ebben a tekintetben a t. pénzügyminister úrral nagy harcot vívtunk. A helyzet az volt, hogy az 1922 : VI. te. már hiányosan ugyan, de mégis intézkedett a, hadviseltek érdekeinek némi jutalmazásáról és hiányosan ugyan, de mégis egy átmeneti, hadi személyi pótlékot rendszeresített, amely annyi évig lett volna érvényben, ahányat az illető hadviselt a fronton töltött. A pénzügyminister ur eleinte mereven elzárkózott az elől, hogy a hadviseltek jutalmazására valamely külön pótlékot elfogadjon. Később elfogadta elvileg a dolgot, és mikor mi ezért legnagyobb elismerésünket hangoztattuk vele szemben ugy itt a nemzetgyűlésen, mint a sajtóban, és mikor publikáltuk az egész országban, hogy a pénzügyminister ur immár feladta régi álláspontját, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy hadipótlé54*
