Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-167

390 A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. évi augusztus hó 3-án, pénteken. rendszeresített a pénzügyminister ur akkor, amikor minden könyörgésünk oda irányult, hogy egyszerűsítse a fizetési rendszert, mert különben az adminisztráció megint megöli, megsemmisíti azt a jóindulatot is, amely a legutóbbi ministertanácson megnyilvánult. Eőri-Szabó Dezső: Homonnay előbb kért egyet ! Szilágyi Lajos; T. Nemzetgyűlés! A^ pénzügyminister ur ezeket a pótdijakat ebben a törvényjavaslatban mind olyanoknak minősiti, mint amelyek a nyugdíjba nem számitandók be. Ezen eljárás ellen tisztelettel protestálok; még pedig protestálok az összes nyugdíjasok nevében. A nyugdíjasok mindennemű vágya és óhaja az, hogy nyugdíjuk mindenkor kövesse a ténylegesen szolgálatban álló közalkalmazottak mindenkori fizetését, ennek a fizetésnek minden hullámzását, emelkedését. Ezt a kívánságukat törvénybe lehet iktatni. Ámde mit ér az, ha mi ezt törvénybe iktatjuk, ugyanakkor azonban felhatalmazást adunk a pénzügyminister urnák arra, hogy pótdíjakat rendszeresítsen, mégpedig olyanokat, amelyek a nyugdíjba be nem számithatók? Ilyen módon a pénzügyminister urnák megvan a lehetősége arra, hogy különféle tényiegességi pótlékok vagy pótdíjak címén a tényleges közalkalmazottaknak, vagy a tényleges állományú katonatiszteknek fizetését rendre emelje, ugyanakkor pedig a nyugdíjasok arra vannak kárhoztatva, hogy ennek az emelésnek a hatásában nem részesülnek, hanem külön kell majd deputációzniok, külön kell küldöttséget járniok, külön kell nemzetgyűlési képviselőket felkérniök arra, hogy igazukat a nemzetgyűlés termében a nyilvánosság elé hozzák. Épen ebből kifolyólag indítványozom (olvassa) : »A 15. § harmadik bekezdésében a hetedik sorban ezen szavak : »be nem számitható« törlendők és helyettük ezen szavak írandók be : »is beszámítandó«. (Helyeslés a baloldalon.) Ez annyit jelent, hogy nem óhajtunk megszavazni olyan pótlékokat vagy pótdíjakat, és nem akarunk a pénzügyminister urnák felhatalmazást adni olyan pótdíjak rendszeresítésére, amelyeket a nyugdíjba nem akar beszámítani a pénzügyminister ur, hanem épen ellenkezőleg azt akarjuk, hogy bármilyen pótdíjat fog a pénzügyminister ur a nyert felhatalmazás alapján rend' szeresiteni, minden ilyen pótlék mindenkor a nyugdíjba is beszámittassék. Emiltettem már, hogy ezek a pótdíjak a legkülönfélébb és a leglehetetlenebb összegekben állapíttattak meg. 1000 K-tól 48.000 K-ig és ennél magasabb összegekig variálódnak ezek a legkülönfélébb pótdíjak, mind kerek számjegyek, némelyek azonban a mai viszonyokhoz mérten nevetségesen csekélyek, de kerek és olyan számjegyek, amelyek a törzsfizetéssel semminemű kapcsolatban nincsenek. Én már azt szerettem volna és azt tartottam volna ügyes megoldásnak, hogy ha már a t. pénzügyminister ur huszonháromféle pótlékot rendszeresített, akkor ezeket a pótlékokat ne ezres számjegyekben jelölte volna meg, hanem mindegyiket a törzsfizetésnek bizonyos hányadában, annak bizonyos százalékában állaptotta volna meg. Ez ugyanis lehetővé teszi azt, hogy amikor a pénzügyminister ur a törzsfizetést emeli, amikor a ministertanács havonta a törzsfizetés emelését elhatározza, ugyanakkor, ugyanazzal a ministertanácsi határozattal az összes pótlékok, tehát a huszonháromféle pótlók is automatice emelkedik. Más megoldás nincs. Ha más megoldást követ a t. pénzügyminister ur, akkor az a helyzet áll be, hogy ezek a ministertanácsi határozatok hónapról-hónapra megváltoztatják a törzsfizetést, de nem változtatják meg a pótlékokat, következéskép egyik hónapban jönnek a vizsgálóbirók és ügyészek, a másik hónapban az államrendőrség személyzete és külön fogják kérni, hogy a kormány emelje fel az ő pótlékukat is, mert különben az a különbség, amelyet a pótlékok rendszeresitése céloz, illuzóriussá válik. t Épen azért inditványozom (olvassa) : »A 15. § harmadik bekezdése kiegészítéséül ezen szöveg vétessék fel: Külön pótlékok akként állapitandók meg, hogy a törzsfizetés emelésével azok automatice emelkedjenek.« Megjegyzem, hogy ez az indítványom az eredeti szöveggel nem áll ellentétben, hanem csak annak kiegészítését célozza. Feltűnt nekem, hogy ez az uj rendelet — mint Emiltettem — némely helyen csökkentette a járandóságokat, illetve — hogy szabatosabban fejezzem ki magamat — terheket rótt a közalkalmazottakra, olyan terheket, amelyeket ők ezideig nem szenvedtek. Ilyen teher a t. pénzügyminister urnák az a rendelkezése, hogy ezentúl irodaszereket és irodai felszerelési tárgyakat a közalkalmazottaknak nem ad az államkincstár, hanem ezentúl minden egyes közalkalmazott az irodaszereket és irodai felszerelési tárgyakat a sajátjából tartozik beszerezni. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Ez látszólag, első hallásra talán nem is olyan nagyjelentőségű dolog. Ha azonban az ember jobban utánaszámol és gondolkozni kezd, akkor igenis azt kell benne látnunk, hogy ez a teher, az irodaszerek és irodai felszerelési tárgyak beszerzésének a terhe, újból csökkenteni fogja azokat az összegeket, amelyekre a tpénzügyminister ur olyan szívesen és olyan büszkén hivatkozik, és amely összegek olvasása a t többségi pártot olyan nagyon megnyugtatta a közalkalmazottak fizetésrendezése tekintetében. Épen azért, hogy a pénzügyminister urnák ez az intézkedése hatályonkivül helyeztessék, — mivel ez csak rendeletben van — én egy határozati javaslatot nyújtok be és javaslom (olvassa) : »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy irodaszerek