Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-167

A nemzet gyűlés, 167. ülése 1923. < Mivel megtörténhetett eset, hogy egy j minister egy ilyen javaslattal léphetett a nem­zetgyűlés elé, én arra az álláspontra helyezked­tem, hogy immár törvénybe kell iktatni egész részletességgel azt, hogy a tisztviselők fizetése két részből áll : készpénztfizetésből és természet­ben való ellátásból. Azt akartam, hogy ilyen szövegezésű szakasz legyen ez a most tárgyalás alatt levő 15. § és én, mondjuk a cselédek koncessziójához hasonlóan — beiktattam volna a törvénybe, hogy hány kgr. liszt, hány kgr. cukor és hány kgr. só jár egy tisztviselőnek egy hónapra. Szándékoztam ezt tenni azért, hogy a pénzügy minister urnák megkössem a kezét és egyszersmindenkorra lehetetlenné te­gyem azt, hogy ő egy létszám-apasztási tör­vényjavaslatot, tehát egy egészen más termé­szetű, olyan javaslatot nyújtson be hirtelen alibinek, ahol megfoszt közalkalmazottakat ós nyugdíjasokat eddig élvezett nagyjelentőségű járandóságoktól. Sajnos, semmi reményem nincs arra, hogy egy ilyen irányú javaslatot itt a nemzetgyűlés megszavazzon ; viszont nem aka­rom, hogy egy ilyen irányú javaslatomra egy elutasitó házhatározat legyen a válasz, mert számitok arra, hogy a t. pénzügyminister ur, ha ma nem, akkor talán egy hónap múlva vagy két hónap múlva, vagy ha a pénzügy­minister ur nem, akkor az igen t. utódja, (Mozgás jobbfelöl.) mégis előbb-utóbb arra az álláspontra fog helyezkedni, amelyen mi állunk, hogy minden különösebb ok nélkül már élvezett járandóságot közalkalmazottaktól vagy nyugdí­jasoktól megvonni nem lehet. T. Nemzetgyűlés! Mi azt kértük a t. pénz­ügyminister úrtól, hogy egyszerűsítse az egész fizetési adminisztrációt. Ehelyett kaptunk egy 43 nyomtatott hasáb terjedelmű Budapesti Köz­lönyt, egy egész tanulmányt Merek fogadni, hogy képviselőtársaim legnagyobb része nem ismerik ; meg vagyok győződve arról, hogy azok­nak is, akik azt majd végrehajtani hivatottak, hosszú idő kell ahhoz, amig át fogják tanulmá­nyozni, meg fogják tanulni s még hosszabb idő fog beletelni abba, amig azt végre fogják haj­tani. Mi nem ezt kértük a t. pénzügyminister úrtól. Mi egy olyan egyszerűsítést, olyan rövid­séget kértünk, amely a pénzösszegeken kivül azt a jót is hozza a közalkalmazottak számára, hogy valóban az arra megjelölt napon bizonyosan kéz­hez is kapják a járandóságukat. Bámulatos, t. Nemzetgyűlés, hogy ez az ujabb rendelet néhány helyen csökkenti a járan­dóságokat, amire majd leszek bátor felhívni a nemzetgyűlés figyelmét. Bámulatos, hogy renge­teg különféle pótdíjat rendszeresít megint, holott mi egyszerűsíteni akartuk a fizetést; és bámu­latos, hogy amikor végre valahára segit és ami­kor elmondhatjuk igazán, hogy különösen a magasabb fizetési osztályokban lényegesen segit, ugyanakkor mostohán bánik el a nagy töme­gekkel, a kezelőkkel, a díjnokokkal, az altisz­ÍTAPLÓ xv. évi augusztus hó 3-án, pénteken. 389 ! tekkel, a napidíjasokkal, munkásokkal, szóval a leginkább elhagyatottakkal, azzal a réteggel, amely a legjobban inklinái minden izgatásra és amely legjobban érzi a nyomort már évek óta. Mi is ugy gondoltuk, hogy a pénzügy­minister ur valami olyan szerkezetet állit be, hogy megállapít egy törzsfizetést és minden ahhoz a törzsfizetéshez fog alkalmazkodni és ő, mint hogyha csak egy gombot nyomna meg, havonta csak egy egyszerű távirattal módosíthatja az egész fizetési rendszert a drágaság emelkedésé­hez képest és igy tudja ellensúlyozni a pénz vásárló erejének csökkenését. Ehelyett azt lát­juk, hogy a t. pénzügyminister ur mellékjáran­dóságoknak egész tömegét rendszeresítette és ezeket mind külön-külön összegekben állapította meg, amelyek a törzsfizetéssel semminemű össz­hangban nem állanak és a törzsfizetésnek semmi­nemű hányadát, részét, vagy százalékát nem képezik. Szerettem volna, ha a t. pénzügyminister ur a nemzetgyűlés szine előtt már beszámolt volna nekünk arról, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt azon követelésünknek, hogy a hátralékok fizettessenek ki és ide vonatkozó­lag rendeletek adassanak ki, miként tett eleget. Mert én most, amikor már a kérdés fölött csakhamar napirendre térünk és esetleg hóna­pokig nem lesz alkalmunk erről a kérdésről beszélni, ismét állítom a nemzetgyűlés szine előtt, hogy igenis vannak Magyarországon ma is olyan közalkalmazottak és nyugdíjasok, akik nem kapták meg a márciusi, az áprilisi, vagy a májusi rendkívüli segélyt sem. Bocsánatot kérek, minimum lett volna az, hogy a pénzügyminister ur egy kéthónapos vita közben legalább a hátralékokat elintézi s ami­kor idejön elibénk és a mi szavazatunkat, a mi bizalomnyilvánitásunkat kéri, ugyanakkor beszá­mol legalább arról, hogy : »azt a hallatlan nagy sérelmet pedig, hogy az állam hátralékban állott bizonyos közalkalmazottakkal és nyugdíjasokkal szemben, ezen és ezen rendelkezésemmel tényleg megszüntettem.« A t pénzügyminister ur most itt áll előttünk és nem tudja büszkén elmon­dani, hogy három hónapi sürgetés után, három hónapi állandó agitációnk után legalább ennyit elért volna, legalább ennyit cselekedett volna a tisztviselők javára. T. Nemzetgyűlés ! Azt mondottam az előbb, hogy a t. pénzügyminister ur a pótdíjak egész seregét rendszeresítette megint. Felolvasok több, mint húszat. Amikor mi a pénzügyminister úr­tól egységes fizetést követeltünk, ugyanakkor a pénzügyminister ur 23-féle pótdíjat rendszeresí­tett, és pedig : egyetemi tanári pótlékot, vizs­gálóbírói s ügyészi pótlékot, bírósági fogalmazói pótlók kétféle is van, postai pótlék négyféle van ? postatakarékpénztári pótlék háromféle van, igaz­gatói pótlék kétféle, rendőrségi pótlék három­féle, őri pótlék kétPéle, hadi pótlék kétféle és átmeneti pótlék kétféle, összesen 23-féle pótlékot 54

Next

/
Thumbnails
Contents