Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-167

A nemzet gyűlés, 167. ülése 1923. < Mivel megtörténhetett eset, hogy egy j minister egy ilyen javaslattal léphetett a nemzetgyűlés elé, én arra az álláspontra helyezkedtem, hogy immár törvénybe kell iktatni egész részletességgel azt, hogy a tisztviselők fizetése két részből áll : készpénztfizetésből és természetben való ellátásból. Azt akartam, hogy ilyen szövegezésű szakasz legyen ez a most tárgyalás alatt levő 15. § és én, mondjuk a cselédek koncessziójához hasonlóan — beiktattam volna a törvénybe, hogy hány kgr. liszt, hány kgr. cukor és hány kgr. só jár egy tisztviselőnek egy hónapra. Szándékoztam ezt tenni azért, hogy a pénzügy minister urnák megkössem a kezét és egyszersmindenkorra lehetetlenné tegyem azt, hogy ő egy létszám-apasztási törvényjavaslatot, tehát egy egészen más természetű, olyan javaslatot nyújtson be hirtelen alibinek, ahol megfoszt közalkalmazottakat ós nyugdíjasokat eddig élvezett nagyjelentőségű járandóságoktól. Sajnos, semmi reményem nincs arra, hogy egy ilyen irányú javaslatot itt a nemzetgyűlés megszavazzon ; viszont nem akarom, hogy egy ilyen irányú javaslatomra egy elutasitó házhatározat legyen a válasz, mert számitok arra, hogy a t. pénzügyminister ur, ha ma nem, akkor talán egy hónap múlva vagy két hónap múlva, vagy ha a pénzügyminister ur nem, akkor az igen t. utódja, (Mozgás jobbfelöl.) mégis előbb-utóbb arra az álláspontra fog helyezkedni, amelyen mi állunk, hogy minden különösebb ok nélkül már élvezett járandóságot közalkalmazottaktól vagy nyugdíjasoktól megvonni nem lehet. T. Nemzetgyűlés! Mi azt kértük a t. pénzügyminister úrtól, hogy egyszerűsítse az egész fizetési adminisztrációt. Ehelyett kaptunk egy 43 nyomtatott hasáb terjedelmű Budapesti Közlönyt, egy egész tanulmányt Merek fogadni, hogy képviselőtársaim legnagyobb része nem ismerik ; meg vagyok győződve arról, hogy azoknak is, akik azt majd végrehajtani hivatottak, hosszú idő kell ahhoz, amig át fogják tanulmányozni, meg fogják tanulni s még hosszabb idő fog beletelni abba, amig azt végre fogják hajtani. Mi nem ezt kértük a t. pénzügyminister úrtól. Mi egy olyan egyszerűsítést, olyan rövidséget kértünk, amely a pénzösszegeken kivül azt a jót is hozza a közalkalmazottak számára, hogy valóban az arra megjelölt napon bizonyosan kézhez is kapják a járandóságukat. Bámulatos, t. Nemzetgyűlés, hogy ez az ujabb rendelet néhány helyen csökkenti a járandóságokat, amire majd leszek bátor felhívni a nemzetgyűlés figyelmét. Bámulatos, hogy rengeteg különféle pótdíjat rendszeresít megint, holott mi egyszerűsíteni akartuk a fizetést; és bámulatos, hogy amikor végre valahára segit és amikor elmondhatjuk igazán, hogy különösen a magasabb fizetési osztályokban lényegesen segit, ugyanakkor mostohán bánik el a nagy tömegekkel, a kezelőkkel, a díjnokokkal, az altiszÍTAPLÓ xv. évi augusztus hó 3-án, pénteken. 389 ! tekkel, a napidíjasokkal, munkásokkal, szóval a leginkább elhagyatottakkal, azzal a réteggel, amely a legjobban inklinái minden izgatásra és amely legjobban érzi a nyomort már évek óta. Mi is ugy gondoltuk, hogy a pénzügyminister ur valami olyan szerkezetet állit be, hogy megállapít egy törzsfizetést és minden ahhoz a törzsfizetéshez fog alkalmazkodni és ő, mint hogyha csak egy gombot nyomna meg, havonta csak egy egyszerű távirattal módosíthatja az egész fizetési rendszert a drágaság emelkedéséhez képest és igy tudja ellensúlyozni a pénz vásárló erejének csökkenését. Ehelyett azt látjuk, hogy a t. pénzügyminister ur mellékjárandóságoknak egész tömegét rendszeresítette és ezeket mind külön-külön összegekben állapította meg, amelyek a törzsfizetéssel semminemű összhangban nem állanak és a törzsfizetésnek semminemű hányadát, részét, vagy százalékát nem képezik. Szerettem volna, ha a t. pénzügyminister ur a nemzetgyűlés szine előtt már beszámolt volna nekünk arról, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt azon követelésünknek, hogy a hátralékok fizettessenek ki és ide vonatkozólag rendeletek adassanak ki, miként tett eleget. Mert én most, amikor már a kérdés fölött csakhamar napirendre térünk és esetleg hónapokig nem lesz alkalmunk erről a kérdésről beszélni, ismét állítom a nemzetgyűlés szine előtt, hogy igenis vannak Magyarországon ma is olyan közalkalmazottak és nyugdíjasok, akik nem kapták meg a márciusi, az áprilisi, vagy a májusi rendkívüli segélyt sem. Bocsánatot kérek, minimum lett volna az, hogy a pénzügyminister ur egy kéthónapos vita közben legalább a hátralékokat elintézi s amikor idejön elibénk és a mi szavazatunkat, a mi bizalomnyilvánitásunkat kéri, ugyanakkor beszámol legalább arról, hogy : »azt a hallatlan nagy sérelmet pedig, hogy az állam hátralékban állott bizonyos közalkalmazottakkal és nyugdíjasokkal szemben, ezen és ezen rendelkezésemmel tényleg megszüntettem.« A t pénzügyminister ur most itt áll előttünk és nem tudja büszkén elmondani, hogy három hónapi sürgetés után, három hónapi állandó agitációnk után legalább ennyit elért volna, legalább ennyit cselekedett volna a tisztviselők javára. T. Nemzetgyűlés ! Azt mondottam az előbb, hogy a t. pénzügyminister ur a pótdíjak egész seregét rendszeresítette megint. Felolvasok több, mint húszat. Amikor mi a pénzügyminister úrtól egységes fizetést követeltünk, ugyanakkor a pénzügyminister ur 23-féle pótdíjat rendszeresített, és pedig : egyetemi tanári pótlékot, vizsgálóbírói s ügyészi pótlékot, bírósági fogalmazói pótlók kétféle is van, postai pótlék négyféle van

? postatakarékpénztári pótlék háromféle van, igazgatói pótlék kétféle, rendőrségi pótlék háromféle, őri pótlék kétPéle, hadi pótlék kétféle és átmeneti pótlék kétféle, összesen 23-féle pótlékot 54