Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-167

388 A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. évi augusztus hó 3-án, pénteken. hát kétszeres meggondolatlanság és könnyelműség •volt a t. kormányelnök ur részéről ez a nyilatkozat, amelynek semmiféle magyarázatát megtalálni nem tudom. Bátor vagyok a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy a nemzetgyűlés többsége teljesen téves nézeteket táplál, ha azt hiszi, hogy a' pénzügyminister urnák ez a legutóbbi rendelete, amely nagy számjegyeket hozott a nyilvánosság elé — és amely összeg bizonyos rétegeket hatalmas méretekben segített, — egyben a kérdést véglegesen is megoldotta volna. Én már ismételten felhívtam a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy már maga ez a szó, hogy »tisztviselőkérdés« rossz, mert itt nemcsak tisztviselőkről van szó. A tisztviselők, mint ismételten kifejtettem, csak negyedrészét teszik az ország közalkalmazottainak és az állam közalkalmazottainak háromnegyed része nem tisztviselő. Ne méltóztassanak tehát ezt a kifejezést használni, mert ez csak félreértésekre ad okot. Es ha a tisztviselők a tizenegy fizetési osztályban kellően dotálva vannak, vagy az ujabb rendelkezés folytán kellően dotálva lesznek, ez még nem jelenti azt, hogy a fixfizetésü közalkalmazottaknak ügye el van intézve és nyugodt lelkiismerettel mehetünk el e kérdés mellett. Tény az, és azt itt a nyilvánosság előtt leszögezem, hogy a t. pénzügyminister ur lényeges engedményeket adott és elismerem, hogyha összehasonlítjuk a t. pénzügyminister urnák azt a merev álláspontját, amelyet nála mozgalmunk kezdetén észleltünk, azzal a rendelkezéssel, amelyet a kormány most kiadni készül, tényleg nagy- és mélyreható különbségeket látunk. Lojálisán el kell ismernünk, hogy a tizenegy fizetési osztályba besorozott tisztviselőkről, ha nem is kielégítően, de a mai viszonyodnak megfelelően méltóztatott gondoskodni. Ámde ez csak negyediésze a közalkalmazottaknak és a háromnegyedrészt illetően ma is panaszaink, követeléseink vannak. Az alsóbb fizetési rétegek nem lettek kellőképen dotálva, ugy hogy változatlanul fennáll az a helyzet, hogy a t. kormánynak nem fogunk nyugtot hagyni, hanem állandó agitációval folyton ébren fogjuk tartani a kérdést, és a t. kormányt mindaddig fogjuk ostromolni, amig ezeknek az alsóbb fizetési rétegeknek vagyis a háromnegyedrésznek, a közalkalmazottak nagy zömének fizetéséről is kellőképen nem gondoskodtunk. A t. többségi párt ma délelőtt, amikor a sztrájkról volt szó, szinte irigykedve és majdnem ugy vette a dolgot, mintha azok nagy számjegyeket jelentő pénzösszegek, amiket a kormány kilátásba helyezett, már az érdekeltek zsebében volnának Ezzel szemben a helyzet az, hogy a pénzügyminister ur kiadott rendeletet, amelyben megállapította a júliusi fizetést, ezenkívül pedig megjelent, a Magyar Távirati Iroda utján kommüniké, amelyben azt publikálták, hogy a legutóbbi éjjeli ministertanács a júliusi fizetéseket augusztusra 100%-kal felemelte. A tényleges helyzet tehát az, hogy a közalkalmazottaknak más pénzösszeg még nincs a kezükben, mint a júliusi méretekben meghatározott fizetés, és nincs más előttük, mint egy kommüniké, amelyet az újságban olvashattak, a Magyar Távirati Irodának közleménye, de maga a rendelet, amely 100°/o-os fietésemelóst jelent be, augusztus 1-étől kezdve, ez a rendelet még egyáltalában meg sem jelent. Nem értem a t. túloldalt, hogy amikor ma egyes szónokok itt milliós jövedelmekről beszéltek, oly könnyen átsiklottak a kérdés felett. Hangsúlyozom, hogy ez a rendelet még kiadva sincs, csak ministertanácsi hir jelent meg a napilapokban azok számára, akik azt olvasták, és nem tehetek róla, de nekem az a szent meggyőződésem, — és bátran beszélhetek róla, mert hiszen a sztrájkkal szemben eléggé leszögeztem álláspontomat — ^hogyha ez az éjjeli ministertanács egy héttel előbb tartatott volna meg, akkor a sztrájk sem tört volna ki. (Egy hang balfelöl : Nem tudom.) Ami a tárgyalás alatt lévő 15. §-t illeti, a kormány ebben szándékozik a törzsfizetés kérdését rendezni. Nekünk az volt a kérelmünk, hogy az eddigi fizetési tételeket méltóztassék összevonni, egységesíteni és a mai megélhetési viszonyoknak, a mai drágaságnak megfelelően felemelni. Ugyanakkor pedig, amikor a pénzügyministeriumnak illetékes osztálya ezt a nagy egységesítési műveletet csinálja, méltóztassék az alkalmat felhasználni arra, hogy mindazokat a sérelmeket és panaszokat, amelyek az egyes kategóriák részéről elhangzottak, most egy csapásra ennél az általános fizetésrendezésnél megszüntessék. Meg kell áliapitani, hogy ezt a kérelmünket nem teljesítették. Csodálatosképen mi mindig csak sürgettük az idevonatkozó intézkedéseket, de ezek nem történtek meg, az a skála, amelyet megállapítottak, a sérelmeket ós a panaszokat nem szüntette meg. Az egyes érdekeltségek részéről máris panaszok merültek fel — pedig a hir csak néhány nappal ezelőtt látott napvilágot — ugy, hogy megint csak tovább fog folytatódni a követeléseknek egész sora. Ebben a szakaszban én egészen másképen rendeztem volna a fizetéseket, mint ahogyan a t. pénzügyminister ur megemlíti. Attól a naptól kezdve, amikor a t, pénzügyminister ur részéről azt a szomorú tapasztalatot észleltem, hogy a tisztviselők létszámapasztásáról szóló törvényjavaslatában máról-holnapra minden különösebb indokolás nélkül tisztán csak az állam pénzügyi helyzetére hivatkozva akar megfosztani nyugdíjuktól nyugdíjasokat és kedvezményes ellátástól olyanokat, akik azt eddig élvezték, anélkül, hogy ezen a téren igazságot szolgáltatott volna, attól a naptól kezdve egészen máskép Ítéltem meg azt a kötelességemet, hogy miképen kodifikálja ebben a szakaszban a tisztviselők fizetésrendezését.