Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-167

A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. évi augusztus hó 3-án, pénteken. 387 bányászati, vagy erdészeti főiskolai) képzettséggel rendelkeznek, mely képzettségnek munkakörükben különös jelentősége van, megfelelő összegű és az általános illetmények emelkedésével emelkedő, vagyis a mindenkori és a közvetlen magasabb fizetési osztályban járó fizetések közti különbözet öszszegéhez igazodó mértékben járó és nyugdíjba be nem számitható külön pótlékot állapitson meg.» Ezt a módosítást kérem a 15. § 3. bekezdése után beiktatni. Indítványozom továbbá, hogy a 15. § utolsóelőtti bekezdése elhagyassék és helyébe a következő rendelkezések vétessék fel (olvassa): »Felhatalmaztatik a kormány, hogy az állami és államvasuti tisztviselőknek ós egyéb alkalmazottaknak családi pótlékait 4-gyel osztható és pedig az általános illetmények mindenkori emeléséhez igazodó évi összegekre felemelhesse.« Indokolom ezt az indítványomat azzal, hogy a családi pótlék évi összege napibéres szolgáknál 640 korona, altiszteknél 800 korona, díjnokoknál és kezelőknél pedig 960 korona volt, ugy hogy ma már a családi pótlékot kizárólag csak a természetbeni ellátás adja meg. Szerény nézetem szerint, minthogy a kormányzat a tisztviselői fizetéseket elismerésre méltóan, helyes rendelkezéssel megfelelően felemelte, a családi pótléknak is igazodnia kelleme a felemelt fizetéshez, mert hiszen, ismétlem, ma már tulajdonképen csak a természetbeni ellátás képezi Hí CSEL™ ládi pótlékot. Elnök : Szólásra következik ? Héjj imre jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt beszédemhez hozzáfognék, indíttatva érzem magamat, mint azon mozgalom vezetője, mely a fixfizetésü közalkalmazottak anyagi viszonyait rendezni kivánta, hogy nyilatkozatot tegyek a mozdonyvezetők és mozdonyfűtők sztrájkjáról. Mindenekelőtt kijelentem, hogy azon okból kifolyólag, hogy a magyar állam mozdonyvezetői és mozdonyfűtői, általam eléggé el nem Ítélhető módon, sztrájkba léptek, beszédemnek azt a részét, amely az ő érdekükben elhangzott volna, elhagyom és az ő érdekükben egyetlenegy szót sem szólok. (Helyeslés a jobboldalon.) Mivel a t. ministerelnök ur ma délelőtt nem egészen határozottan nyilatkozott, amikor a mozdonyvezetők sztrájkjáról beszélt, szükségét látom, hogy a nemzetgyűlés szives figyelmébe idézzem, hogy június hó 7-én, amikor indítványunkat a fixfizetésüek érdekében megindokoltam, a sztrájkról szó szerint a következőket mondtam (olvassa) : »Ami a sztrájk emlegetését illeti, azon az állásponton vagyok, hogy akik az államhatalom szervei, és mint ilyenek az állami élet közvetlen részesei és a végrehajtó hatalom közegei, azoknak ehhez a fegyverhez még az éhenhalás veszélye esetén sem szabad nyulniok. Kijelentem, hogy olyan kategória érdekében, amely a sztrájkot csak egy szóval is egyetlen gyűlésen emliti, sohasem volnék hajlandó a nemzetgyűlés üléstermében szót emelni.« (Helyeslés.) Ebből kifolyólag foglaltam el azt az álláspontot, hogy a mozdonyvezetők és mozdonyfűtők érdekében szót nem emelek, hogy ebből is lássék, hogy az, akiben egyik legfőbb pártfogójukat látták, sztrájkjuk folytán immár elfordult tőlük. Ezek után reflektálnom kell még a t. ministerelnök urnák azon tegnapi kijelentésére, amelyben junktimot állított fel az adótörvényjavaslatok megszavazása és a tisztviselők fizetésének folyósítása között. En már tegnap, a pártközi konferencián felkértem a t. ministerelnök urat és a pénzügyminister urat, hogy méltóztassanak a nagy nyilvánosság előtt nyilatkozni, hogy mit jelent ez a Junktim? A t. kormány ugyanis kiadott egy rendeletet, amelyre büszkén hivatkozik, amely a többségi párt soraiban lévő képviselő urakat megnyugtatta, és amely az egyes fizetési osztályokba sorozott közalkalmazottak legnagyobb részét is megnyugtatta, de ugyanakkor a ministerelnök ur gyűlöletessé tette a közalkalmazottak táborát azzal, hogy kapcsolatba hozta ezt a fizetésemelést a most megszavazandó súlyos adókkal. Én június 7-én azt mondtam, hogy hibáztatom a kormányt azért, hogy sok esetben gyűlöletessé tette a tisztviselői kart. Elhibázott nyilatkozatok hangzottak el több ízben, így a forgalmi adót vagy a kincstári haszonrészesedést azzal okolták meg, hogy mindez a tisztviselők miatt kell. Az egyszerű, műveletlen emberekben ez olyan nagy gyűlöletet támaszt a tisztviselői kar és a középosztály iránt, hogy ezt a gyűlöletet, különösen a falun alig lehet ellensúlyozni. Azt kérjük tehát a kormánytól, hogy csendben, titokban, ne nagy zajjal segítsen, ha segít, és ha egy állami bevételi forrást megnyit, sohase indokolja annak szükségességét azzal, hogy kényszerhelyzetben van, mert ez a tisztviselők fizetésének emelésére kell. Ezelőtt ilyenről szó sem volt, pedig ezelőtt is megszavaztunk uj bevételi forrásokat, de sohasem kellett azt hallanunk, hogy ez a tisztviselőknek kell; hiszen ezzel a kormány önkénytelenül is a gyűlöletet szitja ez iránt az osztály iránt. Hiába hangzott el június 7-én ez a kérő szavam a kormányhoz, a t. kormányelnök ur tegnap nagyon meggondolatlanul abba a hibába esett, hogy a jövedelemadó megszavazásának kérdését a nyilvánosság előtt szoros kapcsolatba hozta a tisztviselők fizetósrendezésével. Jónak látnám, ha ez minél előbb felelős helyről és hivatalosan helyrehozatnék annál is inkább, mert egyszerűen nem áll az, hogy abból a pénzből, amely a jövedelmi adó megszavazása esetén majd ősszel befolyik, fizetnék a tisztviselőket, hiszen a tisztviselők és egyéb alkalmazottak fizetésrendezése már augusztus 1-ével öltött nagyobb mérveket, tehát teljesen ki van zárva, hogy a jövedelmi adók alapján majd befolyó pénzekből fogja a t. pénzügyminister ur ezeket a felemelt fizetéseket folyósítani. így te-