Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-167
382 A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. évi augusztus hó 3-án, pénteken. ter ur az elmúlt hetekben vagy az elmúlt hónapban egész sorát a hadirokkantaknak és hadiözvegyeknak avval sújtotta, hogy behelyezett melléjük a jogositványba társul idegeneket. Nem tudom, hogy a t. pénzügyminister ur megkérdezte-e előbb a t. népjóléti minister urat, mielőtt ezt a lépést megtette. Egy konkrét példát hozok fel, amelyet minden jelenlévő képviselőtársam rögtön el tud bírálni. Itt van például Budapesten, a Terézköruton egy dohánytőzsde, amelyet Kontiné trafikja néven az egész főváros ismer. Ezt a tőzsdét egy mindkét szemére vak, ötször megsebesült, hat hadi kitüntetéssel diszitett vitéz főhadnagynak utalta ki annakidején a pénzügyminister ur. Igaz ugyan, hogy nyomban betett mellé egy társat, de a társával együtt ketten mégis jól meg tudtak élni, jól ki tudtak jönni ennek a trafiknak jövedelméből, annál inkább, mert a pénzügyminister ur 3% jutalékot tizettetett az ott eladott dohányáruk után. Most jön a pénzügyministeri ceruza ezelőtt két héttel és tönkreteszi ezt a rokkantat. Először felemelte és ellátta, ugy hogy az boldogan élt a maga elhagyatottságában is ; most jön a pénzügy ministeri ceruza, behelyez oda még két részest, ugy hogy most négyen lesznek a tulajdonosai annak a trafiknak, amelyet annakidején Kontiné egymaga vezetett, amelynek jövedelmét egymaga élvezte, most négy rokkant katonatiszt fog ezen osztozni. Ez még mind olyan volna, amiért nem lázadnának fel az érdekeltek, de ugyanakkor, amikor ezt a pénzügyminiszter ur megteszi, kapja magát és egy másik rendeletben a 3%-os jutalékot visszavonja és leszállítja másfél százalékra. A következmény tehát az, hogy amig eddig a rokkant főhadnagy a felét kapta a jövedelemnek, most kapja annak a nyolcadát. Szeretném tudni, hogy hol van itt a szociális segítség, hol van itt a jóindulat, a törekvés ; sőt azt kell mondanom egész gorombán, hogy hol van itt a józan ész. Mert bocsánatot kérek, ha már ellátott az állam bizonyos számú rokkantat, sajnos, kevés rokkantat —ilyen jogosítványokkal, hogyan lehet később őket utóiaga vérig elkeseríteni azzal, hogy egyszerre negyedére csökkentik a jövedelmet, eddig a felét kapták és most csak a nyolcadát. A nyilvánosság elé hoztam a kérdést, mert egy hat kitüntetéssel diszitett vitéz főhadnagyról, Micsey Lászlóról van szó és nem tudtam a lelkiismeretemre venni, hogy amikor ennek az esetét hozzám felvezették, az esetet nyilvánosságra ne hozzam és a nemzetgyűlés figyelmét fel ne hívjam erre, felkérjem itt a nyilvánosság előtt a t. pénzügyminister urat, hogy mindazokat az intézkedéseket, amelyekkel hadirokkantak és hadiözvegyek mellé társakat helyezett be az eddigi jogosítványokba, méltóztassék revízió alá venni. A t. népjóléti minister urat pedig, mint a rokkantak, özvegyek és árvák kötelességszerű legfőbb pártfogóját felkérem arra, hogy méltóztassék a pénzügyminister ur idevonatkozó intézkedéseit áttekinteni és keményen szembeszállni az ilyen intézkedéssel, amely feltétlenül csak elkeseríti, véglegesen elcsüggeszti, mondhatnám majdnem az öngyilkosságba kergeti azokat, akiket pedig ugy kell óvnunk a veszedelemtől, mint a legközelebbi hozzátartozóinkat. Beszédem befejezéséül utalok arra, amit már Szabó Imre t. képviselőtársam is mondott, hogy a hadirokkantak szervezkedését a kormány korlátozza. Ez tényleg ugy van. Mégpedig itten a kormány azzal sem mentheti magát, hogy talán valamiféle forradalmi szervezkedéstől tart, hogy preventív intézkedést tesz valami kommunistairányú készülődés ellen. Én például hetek óta szorgalmazom, már küldöttségeket vezettem a ministerelnök úrhoz, a honvédelmi minister úrhoz, a népjóléti- és belügyminister úrhoz és kértem, hogy a tartalékos és népfelkelő hadirokkant tiszteknek 'méltóztassék megengedni, hogy a hadirokkantak országos szövetségébe tömörülhessenek, illetve hogy beterjesztett alapszabályaikat a belügyminister ur lássa el jóváhagyási záradékkal. Az a csodálatos jelenség történt, hogy a ministerelnök úrtól elkezdve az összes resszort minister urak a legszívesebben fogadták a küldöttséget, a lehető leghatározottabban megígérték kérelmeik teljesítését, s a küldöttség azzal távozott el, hogy a lehető legmélyebb hálával megköszönte a minister urak jóságát. Azután elmúlt u hat vagy nyolc hónap, azonban mai napig sincs az alapszabály jóváhagyási záradékkal ellátva. Szeder Ferenc : A nemzeti multunk ellenben megkapta. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Arra szükség van ! A lajosmizsei vonatnál is kellett volna egy csomó munkavédő, akkor nem támadta volna meg a csőcselék. Szeder Ferenc : Az az ekrazit-társaság ? Schandl Károly : Az nem ekrazit-társaság ! Szeder Ferenc : A nemzeti multunk az ekrazittársaság ! Zeőke Antal : Bizonyítani ! Szeder Ferenc : Hogy az ekrazitot rejtegették ? Elfelejtette ? Olyan régen volt ? Elnök : Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Szilágyi Lajos : Ellenben egy napon meghívást kaptam a belügyministeriumha egy ankétre, ahol azon kellett dönteni, hogy vájjon kivánatos-e a tartalékos és népfölkelő hadirokkant tiszteknek ujabb egyesületbe való tömörülése, igen vagy nem ? Ott legnagyobb meglepetésemre azt láttam, hogy a határozott ministerelnöki ígéret és a határozott ministeri ígéretek ellenére az összes referensek a legmerevebben szembeszállottak ezzel a szervezkedési lehetőséggel és csodálatosképen meg volt hiva oda egy másik egyesület képviselője, a Hadröá-nak, a Hadirokkantak, Özvegyek, Árvák Nemzeti Szövetségének képviselője, Macher alezredes ur. aki kijelentette, hogy nem üdvös az, ha a hadirokkant tisztek külön szervezetbe tömörülnek, mert ezzel a Hadröá-nak konkurrenciát csinálnak, amiből kellemetlenség fog következn
