Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-167

À nemzetgyűlés 167. ülése 1923. évi augusztus hó 3-án, pénteken. 383 amiatt, bogy a legénység magára marad és nem lesz összekeverve a tisztekkel. Ha a kormány csakugyan szivén viseli a rokkantak sorsát és ha csakugyan az a helyzet, hogy a t. pénzügyminister ur nagyon szűkkeblű a rokkantellátás terén, akkor méltóztassék legalább azt lehetővé tenni, hogy ezek az urak társadalmi utón próbáljanak segiteni magukon, úgy, ahogy tudnak. Én például garantálom a t. ministerelnök urnák, hogyha megengedik a hadirokkant tisztek szervezkedését, akkor a kormány ellenőrizheti ezt a szervezetet úgy, ahogy akarja, küldhet oda kormánybiztost, nevezhet ki oda elnököt, nem félnek semmiféle betekintéstől az ő ügyeikbe. Egyebet nem akarnak, mint azt a jótékonyságot, amely bezárja kapuit bizonyos okok miatt a Hadröá tagjai előtt, a saját maguk számára akarják megnyittatni és érvényesíttetni. Ha a t. kormány elzárkózik az ilyen lehetőség elől. akkor a t. kormány maga akadályozza meg azt, hogy vállairól súlyos anyagi terhek lehulljanak. Mikor maguk az érdekeltek akarják levenni az anyagi terhet a kcrmány vállairól, ennek megtagadásához megítélésem : zerint semminemű komoly indok nem járulhat hozzá. Mindezekből kifolyólag, amiket elmondottam, abból az okból folyólag, hogy azok a rendeletek, amelyeket a kormány törvényerőre akar itt velünk emeltetni, már megjelenésük napján is igazságtalanok és szükkeblüek voltak, és szerintem a kormány már akkor súlyos bűnt és mulasztást követett el, amikor ezeket a rendeleteket kiadta, nem vagyok abban a helyzetben, hogy most utólag, egy esztendő múlva, felmentsem a kormányt ama felelősség alól, amely őt a rokkantellátás terén elkövetett mulasztásokért terheli, ennélfogva ezt a szakaszt nem szavazom meg, hanem indítványt nyújtok be, amely szerint a 14. § törlendő. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : A népjóléti- és munkaügyi, minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Egészen röviden a hadirokkantügy elmúlt 14 hónapjáról mintegy a szituációt és törekvéseimet szeretném fővonásokban előtárni annak a kritikának kapcsán, amelyet most Szilágyi igen t. képviselőtársam részéről hallottam. Átvettem a hadirokkant-ügyet a népjóléti tárca átvételekor, és Emiltettem akkor egészen nyiltan, hogy körülbelül 80—'90.000 darabból álló restancia-halmaz jelezte a rokkantügy akkor volt állapotát. Akkor mindenekelőtt Ígéretet tettem a nemzetgyűlés előtt arra, hogy ezt a roppant hátralék-tömeget fel fogom dolgoztatni. Konstatálom, hogy ez az első feladat elvégeztetett, a hátralék feldolgoztatott, ugy hogy annak az igen t. szélsőbaloldali képviselő urnák, — a nevét nem tudom már — aki ezelőtt egy-két héttel szememre vetette, hogy ez az igéret nem teljesíttetett, itt a nyilvánosság előtt felelem, hogy téved. Méltóztassék elmenni és meggyőződni arról, hogy az, amit akkor mondtam, végrehajtatott. Nagyon természetes, hogy ez semmi egyebet nem jelent, mint csak annyit, hogy mikor az ember szabadabban akar menni egy olyan utón, amelyen torlasz van, a torlaszt elhordja onnan, de nem jelenti azt, hogy az útnak a torlasz után következő része már biztositva is van. Ennek következtében a második lépés, a második intézkedés, amelyet kivántam tenni, az volt, hogy elrendeltem az egész országban a rokkantak összeirását, a rokkantak, özvegyek, árvák, valamint a rokkantság révén sújtott felmenőágbeli egyéb hozzátartozók összeirását. Ez a működés természetesen a rokkantak revíziójával is járt. Ez most be van fejezve, talán Budapest egyik-másik kerületét és az egész ország talán 180 járása közül ötöt kivéve, ahol nagyobb részben, mondjuk, háromnegyed részben a revíziós eljárás szintén be van fejezve, de mégsem teljes még a kép, amelyet onnan nyertünk. Elrendeltem, hogy ezeken a helyeken is megtörténjék záros határidőn belül ez a revízió, tehát a kataszterizálás. Azt gondolom, hogy objektive gondolkozó embernek be kell látnia, hogy ez a második lépés elengedhetetlenül szükséges volt arra, hogy ebben a madjnem áttekinthetetlen matériában végrevalahára adminisztrative is, átfogó pillantást lehessen szerezni. De szükséges volt ez különösen azért is, amit Szilágyi igen t. képviselő ur, ezt a körülményt nem ismervén, erősen kifogásolt, hogy t. i. most már ne kelljen a legújabb rendelet szerint felemelt járadékok kifizetésénél figyelembevenni az u. n. jövedelmi értékhatárt általában, mert hiszen a rokkant-revízió egyéni elbírálását jelenti minden egyes rokkant vagyoni és kereseti körülményeinek, és az a véghatározat, — amely végső, ha meg nem fellebbezik — amelyet a rokkantrevíziót elbíráló bizottsághoz, kimondja az illető rokkant igényjogosultságát rokkantsági százaléka szerint, valamint vagyoni viszonyai szerint arra a járadékra, amelyet azután a rendelet megszab. Ez a második lépés lehetővé teszi a harmadik lépés megtételét, t. i. azt, hogy az immár teljesen tisztán átrostálva kezünkben levő rokkantanyag ismerete alapján a rokkant-törvényt idehozhassam a Ház elé. Megvallom őszintén, nagyon sok szemrehányást kaptam kívülről, azoktól a képviselő uraktól és másoktól is, akik érdeklődnek a dolog iránt, de belülről a saját lelkiismeretemtől is, hogy még mindig nem vagyok készen a rokkant-törvényjavaslattal, mert meg vagyok győződve arról, hogy ez a kérdés eladdig nem vihető el .tökéletesen nyugvópontjára, sem itt a nemzetgyűlésben, — értem a képviselő urakat, — sem pedig künn az országban, — értem a rokkantakat és a sorsuk iránt érdeklődőket — amíg itt a nemzetgyűlés előtt nem fekszik egy törvényjavaslat, az le nem tárgyaltatik, és a nemzet akarata nem nyilvánul meg törvény formájában a rokkantakra vonatkozóan. Ez a rendeletekkel való pepecselés nekem nem tetszik. Amilyen őszintén beszélek azonban ebben az értelemben, olyan őszintén meg kell azt is mon53*