Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-167
À nemzetgyűlés 167. ütése 1923. évi augusztus hó 3-án, pénteken. 38l nincs temetési segélye. Ezekről egyáltalában semminemű intézkedés nem volt azokban a rendele ékben, amelyeket most nekünk törvényerőre kell emelnünk, s az azóta megjelent ujabb módosító rendelkezésekben sincs ennek semmi nyoma. T. Nemzetgyűlés! Számjegyeket soroltam fel. Bár az indemnitási vita már bosszú ideje húzódik, ugy éreztem, hogy súlyos mulasztást köpettünk volna el, ha innen az ellenzéki oldalról legalább egy képviselő rá nem mutat ezekre a lehetetlen számjegyekre, ezekre a vétkes mulasztásokra, amelyek itt a kormányt terhelik. Véleményem szerint a katonai ellátási összegeknek, a kártérítés jellegével keli birniok, véleményem szerint az államnak meg kell téríteni azt a kárt, amelyet a háború okozott a családban. Ha elveszett a keresetképesség, vagy ha elveszett a családfő, azt a kárt, amely a családban ezáltal történt, az államnak meg kell térítenie. Természetesen én is azon az állásponton vagyok, amelyre különben minden modern katonai ellátási törvény fektetve van, hogy azt az áldozatot, amelyet a rokkant hozott, nemcsak a közért hozta, hanem önmagáért is. Nem tagadom, én is ezen az állásponton vagyok: önmagáért is ment, amikor hadba szólították, nemcsak a közért. Mindazonáltal az a véleményem, hogy annak, aki teljes keresetképességét elvesztette, teljes kártérítés jár és ebből a szempontból a t. népjóléti minister urnák azt az újítását, hogy a legsúlyosabb rokkantaknak összehasonlíthatatlanul jobban nyúlt a hóna alá, igenis, a legnagyobb elismeréssel említem meg. Yéleményem szerint a rokkantjárandóságoknál nem lehet más mérték mint az, hogy a dolgozni nem tudó 100°/ 0-os hadirokkantaknak meg kell kapniok a létminimumot, azt a létminimumot, amelyet olyan nagyon nem akarnak meghatározni, amelytől annyira vonakodik a pénzügyi kormány a fixfizetésesek fizetésének rendezésénél is. Itt is a létminimumot keresem és kutatom és ezt a létminimumot tartom a 100%-os rokkant ellátásának alapjául, az olyan rokkantnál pedig, aki teljesen tehetetlen, aki állandó ápolásra szorul, aki nem tud mozogni, nem tud járni anélkül, hogy valaki karonfogva ne vezetné, szóval akinek még egy állandó ápolóra van szüksége, a dupla létminimumot tartom szükségesnek, mert ott két embert köt le az a kár, amelyet a háború okozott abban a családban. Természetesen abban az esetben, ha valakinek keresetképessége csak felére csökkent, magam is azon az állásponton vagyok, hogy a létminimum fele bir a tökéletes kártérítés jellegével, ott pedig, ahol háromnegyedrésze veszett el a keresetképességnek, ahol 75°/o-os rokkant áll előttem, azon a véleményen vagyok, hogy az állam a létminimumnak háromnegyedrészét kell, hogy megfizesse. Egy másik megoldás lenne az, hogy a rokNAPLÓ XV. kantellátást a tényleges állományú katonák mindenkori járandóságához szabnák. Az a csodálatos bizakodás, amellyel nézi mindenki, hogy a legfelsőbb hadúr hogyan gondoskodik az ő katonáiról fizetés tekintetében, bizalmat jelent ; abba belenyugodnék minden rokkant, ha az ő járandósága is a tényleges állományú katonák járandóságának emelésével magától emelkednék fokról-fokra. De mondom, a t. kormány egészen más alapokra fektette a magyar katonai ellátást. Beszédem végéhez jutottam. Bátor vagyok még megemliteni azt a kötelezettséget, amely fenáll az államra, hogy a hadirokkantakat igyekezzék más olyan pályákon elhelyezni, amelyeken eredményesen dolgozni tudnak. A t. népjóléti minister ur, ha jól tudom, Propper Sándor t. képviselőtársamnak egyik interpellációjára már egész programmot adott nekünk abban a tekintetben, hogy milyen alapokra kívánja fektetni a jövőben a rokkantellátást és én őszinte sajnálattal látom, hogy ezzel a törvényjavaslattal a t. minister ur egyre késik. Egyik hónap a másik után múlik el, itt van mindjárt a nyári szünet, amely előtt nem akar a t. kormány már bennünket dolgoztatni és marad őszre ez a kérdés is és csak nem kerül tető alá az uj rokkant ellátási törvény. Nagy figyelemmel kisértem a népjóléti minister urnák ide vonatkozó fejtegetéseit és telí jesen tökéletesen egyetértek abbeli törekvésével, hogy a könnyebb rokkantakat bizonyos pályákon alkalmaztatásokban elhelyezni készül ugy, "hogy a német mintára bizonyos munkaadókat, vállalatokat kötelezni óhajt arra, hogy rokkantakat foglalkoztassanak. "Várva várom ezt a törvényjavaslatot, mert szeretném, ha legalább a háború befejezése után öt esztendővel már elmondhatnék azt, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvákkal szemben leróttuk azokat a kötelezettségeket, amelyeket talán az első héten, vagy az első hónapban az alkotmányozó nemzetgyűlésen, mindjárt az alkotmányozó törvények meghozatala után leróni kötelességünk lett volna. Megemlítem még befejezésül, sajnálom, hogy az igen t. pénzügyminister ur eltávozott, — hogy az igen t. pénzügyminister ur igen helyesen bizonyos jogosítványokat, mint a dohányárus jogosítványokat hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák számára tart fenn. Legalább is mondják, hogy azok számára tartják fenn, bár nagyon sok a panasz, hogy igen kevés rokkant, özvegy és árva részesült ebben, ellenben annál több más, aki nem hadirokkant, nem hadiözvegy és nem hadiárva. Létay Ernő: Hanem protekciója van! Szilágyi Lajos: A t. pénzügyminister ur az elmúlt napokban revízió alá vette azokat a trafikokat, amelyeknek jövedelmét valami éber finánc túlnagyra értékelte és jelentéseket küldött be, hogy X. J. hadirokkantnak horribilis jövedelme van, egy-egy trafikból, ugy hogy a pénzügyminis53
