Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-167

380 A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. évi augusztus hó 3-án, pénteken. a járandóságokat a kormány, ott a köszönetet és elismerést tolmácsolhatjuk az érdekeltek nevében. Az az ujságközlemény, mely az egész országot bejárta, hogy százszorosára emelték a rokkantjárulókot, vétket követett el, mert nem irt a hadiözvegyekről és a hadiárvákról ugyanolyan feltűnő nagy betűkkel és nem publikálta azt a súlyos bűnt és mulasztást, melyet a pénzügyi kormány és a népjóléti minister ur követett el a hadiözvegyekkel és árvákkal szemben. Amikor ugyanis a 100%-os rokkantak járandóságát százszorosra emelték, ugyanakkor a hadiözvegyek járulékát csak húszszorosra emelték. Ha az özvegyi járulék a közelmúltban lett volna szabályozva, ha ez eddig legalább valamennyire magas összeg lett volna és ezt szorozták volna meg huszszal, még akkor is lehetetlen alacsony volna ez a szorzószám. Közlöm azonban, hogy voltak hadiözvegyek, akiknek évi járuléka 2400 korona volt, ezek a közkatonák özvegyei ; 3600 korona az altisztek és 4800 korona a tartalékos tisztek özvegyeié. Méltóztassék ezeket az összegeket huszszal megszorozni, operáljunk ezekkel a számokkal, tételezzük fel, hogy már a kezükben is van ez az összeg, higyjük el, hogy a kormány sarkára áll s még e hónapban kifizetteti ezeket az összegeket : akkor is milyen összegek jönnek ki ? Egy közkatona özvegye 48.000 koronát kap egész évre, tehát 4000 koronát egy hónapra. Peidl Gyula: Hetenként egy kg. kenyér! Szilágyi Lajos : Szeretném látni azt a nemzetgyűlési képviselőt, aki, ha felveszi a szerintem is alacsonyra szabott 5000 koronás jelenléti díjat, nem érez-e magában lelkiismeretfurdalást, amikor egy katona özvegyének egész havi illetménye 4000 korona? Nemes Bertalan : Az özvegység nem megélhetési jogcím ! Szilágyi Lajos: Ezt nem lehet menteni semmivel. A helyzet itt is az, hogy ahelyett, hogy a kormány gyökeresen intézkedett volna s minden agitációt, mindennemű izgatási lehetőség alól kirántotta volna a gyékényt, csupán egy helyen segített, egyéb helyeken pedig meghagyta számukra az agitálás kötelezettségét, ismét nem fog a kormány mást hallani, mint azt, hogy folyton-folyvást követelni fogjuk, hogy a hadiözvegyekről és hadiárvákről is ugyanolyan mértékben gondoskodjék, mint a 100%-os hadirokkantakról, kikről igen elismerésreméltó módon gondoskodott. Ezalatt nem értem ugyanazt a százalék-kulcsot, de megfelelő nagyobb méretről gondoskodni szükséges. Hasonló a helyzet az atyátlan árváknál. Nézzük, hogy áll a helyzet a katona özvegyének életbenlévő gyermekénél. Itt megint egész esztendőre a segéllyel együtt 1200 K volt a nevelési pótlék a közkatona gyermekénél, 1440 K az altiszt gyermekénél és 1920 K a tiszt gyermekénél, most pedig, amikor a minister ur kiadta a rendeletet, ebben gondosan megállapították, hogy nem az eddig élvezett összjárandóságokat szorozzák meg 20-szal, hanem az eddigi özvegyi járadékot. Amikor tehát szoroznak, a szorzandó nem az eddigi járandóság, hanem az alapjáradék, az özvegyi járadék. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja él.) Amikor tehát a minister ur az újságban kitéteti, hogy húszszorosára emelték az özvegyi járadékot, akkor könnyen megtéved a publikum, mert nem az összes járandóságot szorozzák meg 20-szal, hanem az alap járadékot, a régi özvegyi járadékot. Innen ered, hogy egy ilyen özvegyasszony gyermeke, ha férje közkatona volt, most, a felemelt nevelési járulék mellett 12.000 K-át kap egész esztendőre; ettől a szükkeblüségtől, ettől a rosszul vett szorzószámtól ered az, hogy egy altiszt özvegyének gyermeke 14.400 K-át kap egy egész esztendőre, egy tartalékos vagy népfölkelő tiszt gyermeke pedig 19.200 K-át,... Pikler Emil: Egy fél kalapot vehet rajta! Haller István : Egy negyedet ! Szilágyi Lajos:., de ismételten hangsúlyozom, kap majd akkor, ha ez a ma délelőtt a Budapesti Közlöny-ben nyomtatásban megjelent rendelet végre-valahára a megvalósulás stádiumába jut. Szabó Imre : Egy év múlva talán ! Szilágyi Lajos : Itt térek ki arra, amit a hadirokkantaknál is Emiltettem : a temetési segélyre. A hadirokkantak botrányosan csekély temetési segélyét már Emiltettem; hasonlóképen áll a helyzet a hadiözvegyeknél is. Most is, amikor húszszoros szorzószámmal szorozza a t. kormány az eddigi összegeket, csak 12.000 korona temetési segély jön ki a közkatona özvegyénél, 18.000 korona az altiszt özvegyénél, és 24.000 korona a tartalékos vagy népfölkelő tiszt özvegyénél. Nem térek most ki arra az elvi álláspontra, hogy a fél rendfokozatát nem kutatnám (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és a tiszt nejének temetési segélyét ilyen éles különbségekkel el nem választanám. Hasonló a helyzet a szülőtlen árvák árvajáradékánál. Itt már nagyobb szorzószámmal jött a t. kormány. Az újságokban beharangzzták a 40-es szorzószámot. Ha a 40-es szorzószámmal megint nem az eddigi összjárandóságokat, hanem csak az alap nevelési járadékot megszorzom, akkor kijön 38.400 vagy 72.000 korona egy teljesen apátlan-anyátlan árvánál, a szerint, hogy az illető tisztnek, altisztnek, vagy közkatonának a gyermeke. Hasonlóképen áll a helyzet a rokonok segélyezésénél, a felmenő ágbeli rokonok és szülőtlen testvérek részére kijáró illetményeknél. Megjegyzem, hogy csodálatos hiánya a rendelkezéseknek, hogy például a gyermekeknek, az apátlan árváknak, a szülőtlen árváknak, a felmenő ágbeli rokonnak és a szülőtlen testvérnek