Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-167

374 A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. Itt van nálam a rokkantak nagy részének rengeteg panasza. Nem akarom ezzel utatni a t. Nemzetgyűlést, de mindenesetre meg kívánom említeni azt, hogy a rokkantügynek elhanyagolását abban is látom, hogy mig egyfelől a rokkantak, mint gyenge emberek, nem járhatnak el a saját ügyükben, másfelől azok is gátolva vannak ebben a ministerium részéről, akik tudnának valamit tenni a saját ügyükben, vagy az ő közügyükben. A múlt indemnitási beszédemben is elmondtam, hogy nem engedik őket összejönni, nem engedik őket a törvény keretein belül sem szervezkedni. Egy privilegizált szervezet utján próbálják a dolgot elintézni, ami azonban azt jelenti, hogy a bajaiknak, keserveiknek hangot adni nem tudnak, és végeredményben ne tessék majd azon csodálkozni, ha ebben a privilegizált szervezetben is megtörténik ugyanaz, ami a mozdonyvezetőknél történt, hogy hiába van állami felügyelet alá helyezett szervezet, hiába van államilag patentirozottt vezetőség, a végeredmény az, hogy a nyomorúság, a kielégítetlen igények csak oda vezetnek a végső kirobbanáshoz. Én tehát ezt akarom meggátolni a benyújtott javaslatommal, hogy a népjóléti minister urat az utolsó órában az elé a kényszerhelyzet elé állítsuk, hogy őszre, amikorra ez a nemzetgyűlés újra összeül, legyen itt egy törvénytervezet, amelyet a nemzetgyűlés letárgyalhat, hogy a rokkantak ügyét végre elintézhessük. Kérem, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy ez az inditványom az indemitási javaslatba belekerüljön. Azt hiszem, hogy ezzel a rokkantkérdést nagy lépéssel vittük előre. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: Házszabályadta jogomnál fogva kérem a Ház tanácskozási képességének megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Hebelt Ede jegyző (megszámlálja a képviselőket). Elnök: Megállapíthatom, hogy a tanácskozáskópessékhez szükséges számú képviselő nincs jelen. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák sorsáról már kétszer tárgyaltunk ebben az ülésteremben anélkül, hogy abból törvény keletkezett volna. 1918-ban a magyar képviselőház letárgyalta a rokkantakról szóló törvényjavaslatot, de ez törvényerőre sohasem emelkedett, mert az osztrák Reichsrath, amelynek hasonló szövegű törvényt kellett volna hoznia, munkaképtelen volt, sőt ami határozatunk sem nyert királyi szentesítést. évi augusztus hó 3-án

} pénteken. Másodszor 1922-ben a véderőbizottság tárgyalta le a rokkantakról szóló törvényjavaslatot, de a nemzetgyűlést február 16-ikán kormányzói kézirattal feloszlatottnak nyilvánították, ugy, hogy megint nem emelkedhetett törvényerőre az, amit akkor elhatároztunk. Pedig az érdekelteknek nagy tömege már várja, hogy mikor hozunk törvényt az 'ő sorsukra vonatkozólag. Meg kell állapítani, hogy ez a tömeg, mindazok közül, akik fixfizetésben vagy fixjárandóságokban részesülnek az állam részéről, a legelkeseredettebb és legelszántabb, és meg kell egészen őszintén mondani, hogy a forradalmak alatt ez a tömeg volt a legvörösebb, ki is használták őket a forradalmárok teljes mértékben. Mi mégsem tanultunk ebből, és ők mégis jogos panasszal illethetnek bennünket, hogy nem voltunk elég gondosak az ő sorsukat illetően. Én magam már ismételten felszólaltam itt a nemzetgyűlésen és ismételten követeltem, hogy likvidáljuk már egyszer a háborút, ismételten követeltem, hogy teremtsünk olyan atmoszférát, hogy átmenjen a köztudatba az, hogy érdemes volt a fronton harcolni, és aki a háború következtében kárt szenvedett, annak kártérítést juttat az állam. Sajnos, minden egyes felszólalásom ezideig eredménytelen maradt. Kormányok mentek, kormányok jöttek, de ez a kérdés változatlan maradt, végre azután tavaly a választások idején úgynevezett szükségrendeletet adott ki a t. kormány. Ez a rendelet alapja annak a szakasznak, amelyet most tárgyalunk, és amellyel tulajdonképen törvényerőre kellene emelni olyan ministeri rendeleteket, amelyek törvényt sértettek, mert törvényt módosítottak. A legelemibb közjogi ismeretekből is mindenki tudja, hogy kormányrendelettel törvényt módosítani nem lehet, a kormány pedig ezt ismételten megcselekedte, és most egy esztendő múlva jön elénk, és kér utólag ehhez jóváhagyást, kéri ennek a rendeletnek törvényerőre való emelését és kéri a felmentését az ő törvénysértő eljárásával szemben. Azt kell mondanom, világraszóló botrány az, hogy a kormány az elmúlt esztendőben oly rendeletet adott ki, amely szerint a hadirokhantak, hadiözvegyek és hadiárvák járandóságait visszamenően 1922 április 1-ei érvénnyel felemelte és ennek ellenére Biharvármegyében ma is vannak olyan községek... Szabó Imre: Pesten is! Szilágyi Lajos :... ahol a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák nem kapták meg azokat járandóságokat, amelyeket a múlt esztendei április l-jével folyósítottak a számukra. Én nem tudom, hogy a kormány mivel tudja menteni ezt az eljárását. Nem tudom, hogy a t. népjóléti minister ur mivel tudja menteni a nemzetgyűlés előtt ezt a helyzetet... Vass József népjóléti- és munkaügyi minister : Semmivel ! Pallósjog nincs a kezemben ! Szilágyi Lajos : Az én értesülésem szerint pénzügyi okok idézték elő, és nem a népjóléti