Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-167
A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. minister ur jóakaratán vagy buzgóságán mnlt. Pénzügyi és főleg pénzügyi adminisztrációs okok voltak azok, amelyek azt az állapotot teremtették, hogy közel egy év multán sincs a rokkantak kezében a járandóság, amelyet nekik akkor megítéltek. Méltóztassanak visszaemlékezni a választási agitációra, amikor keményen szemben állottunk egymással. Mi azokra a mozgalmakra, arra a sok bántódásra, amiben részünk volt, fátyolt vetettünk, azt azonban megjegyeztük, bogy a kormánypárti jelölteknek egyik agitációs eszköze az volt, hogy faluról falura azzal dicsekedtek, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járandóságait épen az elmúlt napokban visszamenőleg, még pedig április 1-től kezdődő érvénnyel felemelték Ha a választópolgárok tudták volna, hogy a t. kormánypárti jelölteknek ez a dicsekvése mennyire üres, hogy ezt a felemelt járandóságot még egy év múlva sem fogják megkapni és akkor is csak mint reményre fognak visszatekinteni ezekre az összegekre, akkor azt hiszem, hogy a t. kormánypárti jelölt uraknak gyűléseit okvetlenül megzavarta volna a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak ellátásával való ez a dicsekvés. Meg kell mondani egészen őszintén és nyersen, hogy az én véleményem szerint képviselőválasztók soha, amióta a világ fennáll, nem voltak ilyen rútul becsapva reménykedő lelkek ilyen szemérmetlenül nem voltak megcsalva, háborgó lelkek ennyire nem voltak megkeserítve, (Ugy van! a szélsobaloldalon. Zajos ellenrnondások jobbfelől. Felkiáltások : Ezek frázisok !) Egy év multán nincsen enyhébb szavam. Es amikor a t. Nemzetgyűlésen ugy beszélnek, mint ahogyan ma délelőtt is beszéltek, a közalkalmazottak fizetéséről, olyan füzetesről, amit még nem kaptak meg, amelyről csak egy komminiké jelent meg a Magyar Távirati Iroda kiadásában, s amelyről még a ministeri rendelet sem jelent meg, utalnom kell arra, hogy erről ugy beszélnek, hogy az már megvan és várják, hogy a közalkalmazottak, már hálálkodjanak is, azért, hogy mi minden történt értük. (Zaj jobbfelöl.) Méltóztassék ily példára visszagondolni. íme az elmúlt esztendei, április 1-én esedékes rokkantsági járulékok sincsenek kézhez kifizetve. Barthos Andor: Ne tessék általánosítani, mert nem mindenki mondta, amit a képviselő ur most állit. Szilágyi Lajos: Én megjelöltem Bihar vármegyét, mint példát. Valakit súlyos bűn és mulasztás terhel. Nekem az alkotmányos jog legelemibb szabályai szerint a kormányt kell számon kórnem ós felelősségre vonnom ; valaki bűnös és valakinek felelnie kell. Végig szoktam venni, valahányszor ilyen kérdést boncolgatok, a mai irányzat vezéreszméit, és mindig eszembe jut a »keresztény« szó, a »nemzeti« szó, mindig eszembejut a »szociális segítség« és ehhez hasonló szavak, mindig eszembejut az... évi augusztus hó 3-án, pénteken. 375 Pikler Emil: Fajvédelem! Szilágyi Lajos:... eszembe jut az »antibolsevista« és eszembe jut az »irredenta« szó, és ha mindezeket végigveszem és arra gondolok, hogy miként kezelte a t. kormány az elmúlt esztendőben a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ügyét, akkor meg kell állapitanom, bármilyen tárgyilagos és mérsékelt is akarok maradni, hogy a kormány súlyosan vétkezett mindezen vezéreszmék ellen. (Ugy van! balfélol.) Az a közöny, amellyel a t. kormány és természetesen a kormány működését támogató többségi pártok ezt a kérdést kezelték, megbocsáthatatlan bűn. Bámulatos valami, sohasem tudom megérteni. Bámultam a pénzügyi bizottság ülésén, hogy az enyémen kivül egyetlenegy szó sem hangzott el ebben a kérdésben ; bámultam azokat az arcokat, amelyek rossz néven vették, hogy én paragrafusonként felszólaltam a pénzügyi bizottság ülésén, holott nem voltam a bizottság tagja; bámultam, hogy a t. előadó ur előadásában a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és hadi árvákról jóformán semmi sem volt; bámultam, hogy a ministerelnök ur nyilatkozatában, a pénzügyminister ur expozéjában erről egyetlen szó sem volt és a részletes vitánál a szociáldemokrata pártból előttem szólott Szabó Imre t. képviselőtársamon kivül egyetlenegy képviselő sem szólalt fel ebben a kérdésben. Szomjas Gusztáv : Nem töltjük az időt vele. Peidl Gyula : Strucc-politika, azt hiszik, hogyha nem beszélnek róla, nem létezik! Szilágyi Lajos : Meg kell egészen őszintén mondanom, hogy a kormány eljárása akkor, amikor bennünket e szakasz megszavazására kényszerit, a legszigorúbb kritikát provokálja. (Ugy van! balfelöl.) Itt a t. kormány számjegyeket vesz be a törvényjavaslatba, iktatószámait bizonyos rendeleteknek, amely rendeleteket, állítom, a nemzetgyűlés legnagyobb része nem ismer. Mert ha a nemzetgyűlés legnagyobb része ezt a kérdést ismerné, mondjuk: annyira beledolgozta volna magát, mint csekélységem, akkor a t. kormány egyetlenegy napig sem tudná élvezni a többség bizalmát a hadirokkant-, hadiÖzvegy- és hadiárva-kérdésben. A kérdéses rendeleteket a kormány egyáltalában be sem mutatja a nemzetgyűlés tagjainak. A régi parlamenti szokás szerint akkor, ha ilyen rendeleteket törvényerőre emeltek, a minimum volt az, hogy azokat sokszorosították és a képviselőház tagjai között szétosztották és a képviselőknek legalább módjukban volt azokat áttekinteni és áttekintés után módjuk volt a kérdéshez érdemben hozzászólani, (Ugy van! balfélol.) Most csak azt tehette az a képviselő, aki vette magának a fáradságot ezzel foglalkozni, hogy visszamenőleg néhány évre a Budapesti Közlönyöket előkerítette, amelyekhez hogy miként lehet hozzájutni, azt Gaai Graston t. képviselőtársam tegnap eléggé kifejtette. 52*
