Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-167

362 A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. jogos sztrájkolni, vagy nem jogos és nem szabad sztrájkolni, azt mégis le kell szegezni, hogy újságcikkekből tudom és ez tehát tényleg kontrollálható, hogy ezek a mozdonyvezetők és fűtők hónapok, s talán több, mint egy esztendő óta ostromolják a kormányt, (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) hogy a helyzetükön javítson, hogy a megélhetésüket lehetővé tegye. Tudom azt is, hogy a mi pártunk részéről 13 hónapon keresztül számtalan esetben történt kezdeményezés és tétettek lépések olyan irányban, hogy megelőztessék az ehhez hasonló kirobbanás. (Ugy van! Ugy van! half elöl.) Ismételten és ismételten tettünk olyan irányú javaslatokat, hogy a kormány kezdeményezze, a kormány tegye lehetővé, hogy a munkabér és a piaci árak és a megélhetési viszonyok közötti óriási ellentét csökkentessék, mert ha ezt nem teszi a kormány, akkor előbb-utóbb szükségszerűen — szabad, vagy nem szabad! — (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) bekövetkeznek az ilyen kirobbanások. Szabó József: Tessék preventív intézkedésekkel megakadályozni és ne paragrafusokkal! Peidl Gyula : Hiszen egyszerű, józan emberi gondolkozásból természetszerűen logikusan folyik, hogy a nyomorúságnak és az éhezésnek is megvan a maga határa, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) amelyen túl aztán az embereknek minden mindegy, és akkor nem törődnek azzal, hogy szabad, vagy nem szabad, hanem azt teszik, amit a végső elkeseredésük nekik diktál. (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ebből következik az az én feltevésem, hogy habár nem lehetetlen, hogy a sztrájkkal kapcsolatosan bizonyos kis politikai levesecskéket is meg kivannak egynémelyek főzni maguknak, azért lényegileg — ez a felfogásom, — ez a sztrájk igenis gazdasági természetű, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és ettől a felfogásomtói nem téríthet el a kereskedelemügyi minister ur által felhozott néhány szám sem, amely számok, elismerem, hogy magasak, nagyon imponálók, mert hiszen százezreket és milliókat tüntetnek fel, de hogy ha figyelembe vesszük, hogy egy kiló zsir 10.000 korona, egy kiló liszt 1500 korona, hogy minden élelmiszer ára ezrekbe és tízezrekbe kerül, . . . (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a személyes kérdés keretében mozogni s a személyes kérdésben felszólalását röviden megtenni. Propper Sándor: Eddig még nem volt korlátozás, mindenki kifejthette az álláspontját! Elnök : Propper Sándor képviselő urat kérem, ne méltóztassék az elnöki jogba beavatkozni. A házszabályokat én ismerem, tudom, hogy a képviselő ur személyes kérdésben kért szót, a többi képviselő urak pedig napirend előtti felszólalásban fejtették ki álláspontjukat. évi augusztus hó 3-án, pénteken. Peidl Gyula : . .. ha tudjuk, hogy egy pár cipő 100.000 koronába kerül, egy öltözet ruha pedig többszázezer koronába, akkor azoknak a számoknak nagyon lecsökken az értéke, amelyekkel a kereskedelemügyi minister ur volt szives ugy feltüntetni a dolgot, mint hogy ha azok a sztrájkolok anyagilag teljesen ki volnának elégítve. De másrészt nem szabad figyelmen kivül hagyni a felsorolt fizetési tételek mellett azt sem, hogy ezek az emberek tényleg kettős életet kénytelenek élni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) A családjukat nem vihetik magukkal a mozdonyon, azoknak otthon kell élniök, ők, a mozdonyvezetők és fűtők pedig úgyszólván külön háztartást kénytelenek vezetni, külön kénytelenek élni. Ez is lényegesen lerontja tehát a százezrek értékét, amelyeket a kereskedelemügyi minister ur itt felsorolt. Mindezen okoknál fogva azzal szemben, hogy nekem vagy pártomnak kivannak szerepet tulajdonítani a sztrájk kérdésében, illetőleg a mi nyakunkba akarják azt varrni, kénytelen vagyok leszögezni, hogy a sztrájkért igenis elsősorban a kormány felelős, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Zaj jobb felöl.) a kormánynak az a politikája, mely a helyzetet idáig juttatta, a kormánynak az a politikája, hogy minden biztatás, minden kezdeményezés és minden javaslattevés mellőzésével csak azután kezdett egyáltalában még a köztisztviselők ügyével is komolyan foglalkozni, amikor azon a bizonyos lovardái gyűlésen a közalkalmazottak egyenesen forradalommal fenyegetőztek. Ha a közalkalmazottaknak ilyen fellépése alkalmas csupán arra, hogy a kormány megfelelő intézkedéseket tegyen, ... Kováts-Nagy Sándor: Mi ez, kortesbeszéd? Propper Sándor: Mindent elutasítottak, amit kértünk! Farkas István: Fontos dolog ez! Peidl Gyula : . . . akkor ez természetszerűleg oda vezet, hogy ilyen bajok és kellemetlenségek történnek. Elnök: Másodszor kell kérnem a képviselő urat, méltóztassék felszólalásában a személyes kérdés keretei közt mozogni. Amennyiben erre a figyelmeztetésemre sem méltóztatik hallgatni, kénytelen leszek a képviselő úrtól a szót megvonni. Peidl Gyula : Csak egészen röviden az elnök ur figyelmeztetésének megfelelően is azt kivánom a magam álláspontjaként leszögezni, hogy sohasoha szociális problémákat még statáriummal, börtönnel megoldani nem lehetett (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és a jövőben sem fog lehetni. Én tehát azt gondolom, hogy a sztrájk megszüntetésének nem az a módja, hogy a kormánynak egyébként is rendelkezésére álló erőhatalmi szervezet mellett azt a bizonyos nemzetvédelmi osztagot állítsa csatasorba és fegyverezze fel . . .