Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

S42 À nemzetgyűlés 166. ülése 1923. évi augusztus hó 2-an, csütörtökön. nyos intézetek támogatása« című rovatának terhére. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Nagy Ernő ! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Tudom ugyan, hogy felszólalásom kiáltó szó a pusztában, kötelességemnek tartom azonban ennél a szakasznál felszólalni. Kötelességemmé teszi ezt rgy hazafias, mint vallásos érzületem. A szakasz első részéhez nem szólok hozzá, mivel az igen t. minister ur megnyugtatott aziránt, hogy az államsegélyekről majd a tisztviselő-létszámapasztásnál lesz bővebben szó, és igy feleslegesnek tartom ez alkalomból a felszólalást. Azonban ezen szakasz második bekezdéséhez leszek bátor pár szóval hozzászólni. Az igen t. minister ur a tanitóságnál akarja azt a takarékosságot megkezdeni, amelyet az én szerény véleményem szerint nem a legalacsonyabb osztálynál, hanem fentebb kellene megkezdeni. Ha az autók számát csak 50%-kal leszállítanák, mindjárt lehetne nem egy, hanem 100 tanitó fizetését kiegésziteni. Én, aki ott a határon szolgáltam, nagyon nehéz időkben, mondhatom, hogy nekem a legigazibb munkatársaim a papok mellett igenis, a hazafias tanitók voltak, akiket most az igen t. minister ur el akar gáncsolni, és akiknek a szájából a falatot ki akarja venni. Bocsánatot kérek, igen t. minister ur, én, aki ismerem a falut, aki köztük éltem, aki ügyes-bajos dolgaikkal foglalkoztam, nagyon jól tudom, hogy mi az a tanitói állás. Az a szegény tanító, aki egész életét ott a falun tölti el, aki távol minden kultúrától, távol minden emberiességtől . . . Szomjas Gusztáv : Ha a tanító a kultúrától távol van, az már baj ! Nagy Ernő : . . . Lehet, hogy Szomjas igen t. képviselőtársam a tiszalöki kulturforrásból szivta magába a kultúrát, hanem annak a szegény tanítónak a hegyek között a maga erejéből magába szívnia a kultúrát, hogy azonban magából szívhassa, ahhoz anyagi erő kell. Szomjas Gusztáv : Én az úrral nem gorombáskodtam, ön se gorombáskodjék velem ! Nagy Ernő : Az igent, képviselő urnák alkalma van feljönni Budapestre és bemenni Nyíregyházára, és a kultúra emlőin táplálkozni. Azonban annak a szegény tanítónak, akinek éhbérén kell hazafiasán küzdenie és szenvednie a hazájáért, annak nincs pénze arra, hogy Nyíregyházára menjen, hogy ott könyveket vásároljon, vagy pedig feljöjjön Budapestre. Aki a falusi életet ismeri, nagyon jól tudja azt, hogy a tanítónak legfeljebb 15—20 hold földje van. Nagyon jól mondta Szilágyi t. képviselőtársam, hogy ezt a földet a tanitó nem maga műveli, hanem kiadja árendába, felébe vagy harmadába művelni. Méltóztassék elgondolni, hogy annak a szegény tanítónak 5 órakor reggel templomba kell mennie —• faluhelyről beszélek — ... Griger Miklós : Olyankor csak advent idején kell templomba járni ! Nagy Ernő : Bocsánatot kérek, az én apám pap volt, tudom, hogy nyáron félötkor reggel járt a templomba és a tanítónak is vele kellett menni. Griger Miklós : Hétköznap nem járt templomba. Nagy Ernő : Igenis járt, mert a reformátusoknál hétköznap is tartanak istentiszteletet. Az igen t. minister urnák megengedem, jószándékai lehetnek, kétségbe nem vonom, de hogy épen ezen a téren kezdi a takarékosságot, ez ellen tiltakozom hazafiságom és vallásosságom érzületéből folyólag. Mert az a tanitó, aki, mint igen t. Szilágyi barátom mondta, a kántorság mellett tanitó, és a tanítóság mellett kántor is, ha ő mint kántor túlórázik, ezért mitsem kap. A túlórázásért a minister ur ministeriumában is fizetnek. Végtelen igazságtalanság esnék épen ezen a társadalmi osztályon, amelyik nagyobb fizetést érdemel, mint a a főispán, aki legfeljebb a nevét irja alá, semmit sem csinál, urizál és hátrányára van — általánosságban beszélek — annak a magyar állameszmének. Az a tanitó, aki magyar fiukat nevel . . . (Zaj a jobboldalon.) Szomjas Gusztáv : Jeles dolog ezt hallgatni ! Elnök : Ha jól hallottam, a képviselő ur azt mondotta, hogy a főispánok általában hátrányára vannak a magyar állam eszméjének. Nagy Ernő : Fentartom most is. Elnök : A képviselő urnák e kifejezésében a főispáni kar megsértését látom, és ezért a képviselő urat rendreutasítom. Nagy Ernő : . . . a tanítóság, amely magyar ifjúságot nevel, nem érdemli ezt a mostoha elbánást és nagyon kérem az igen t. minister urat, ne keserítse el ezt a tanitói kart, a magyar nemzetnek ezt a munkásosztályát, a magyar nemzetnek ezt a legjobban megvetett és lenézett osztályát, hanem méltóztassék neki megadni az anyagi lehetőséget a megélhetési eszközöket. A magam részéről hozzájárulok Cserti t. barátom indítványához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Bodó János jegyző : Drozdy Győző ! Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! Az én meggyőződésem azt vitatja, hogy azok a kultuszministeri rendeletek, amelyeknek szankcionálását kéri most a törvényhozástól az igen t. kultuszminister ur, azok törvénytelenek maradnak még akkor is, ha mi most azokat véletlenül törvényesiteni is próbáljuk. Mert azok a rendeletek fennálló tételes törvényekbe ütköznek Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy ezek az államsegélyek, amelyekről szó van ebben a szakaszban, hogyan keletkeztek. Ha egy felekezet vagy község vagy társulat iskolát szervezett, vagy pedig ujabb tanitói állást szervezett egy meglévő iskolában, nem akarta megterhelni a felekezet adófizetőit vagy a társulat tagjait, hanem adott egy bizonyos minimális összeget, mondjuk }00 koronát, megirt egy gyönyörű folyamodványt a kultuszkormányzathoz, hogy a kormány járuljon hozzá a többivel. A kormány rendesen kiegészítette e felekezetnek 100 koronáját