Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

34Ô À nemzetgyűlés 166. ülése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. ságuk gátolja őket ebben, másrészt azért, mert élő és holt felszerelésük nincsen. Akinek volt, attól elvitte a háború. A közoktatási minister urnák arra is kell gondolnia, hogy a tanítók legnagyobb része a világháborúban katonai szolgálatot teljesített, mialatt élő és holt felszerelése megsemmisült, vagy legalább is értékében csökkent és ezideig pótolni nem tudta. A t. közoktatásügyi minister urnák arra is kell gondolnia, hogy a tanítónak sok olyan járandósága van, amely egyáltalán nem, vagy csak nehezen hajtható be, jóllehet a kötlevélben mint járandóság szerepel. Ezek a tanítók egytől-egyig az intelligenciának ahhoz az osztályához tartoznak már, akik gyermekeiknek magasabb iskolai nevelést akarnak adni. Ha pedig a minister ur ilyen mostohán bánik velük, hogyan képzeli el, hogy a tanitó serdülő gyermekét városba tudja küldeni és további taníttatását fizetni tudja? Ha takarékoskodni akar a pénzügyminister ur mintájára a t. közoktatásügyi minister ur is, miért méltóztatik épen a tanítóknál kezdeni? Cserti József: Tessék fent kezdeni! Szilágyi Lajos : És ha a takarékoskodást a tanítóknál kezdi, miért méltóztatik különbséget tenni az állami ós nem állami államsegélyes kántortanítók között? Ezt nekem sem a pénzügyminister ur, sem a közoktatásügyi minister ur semmivel, de semmivel nem tudja megmagyarázni, nem tud olyan érveket felhozni, amelyek előtt kénytelen volnék meghajolni. Az államsegély beszüntetése végeredményében abszurdumokra vezet. Én például személyesen ismerek olyan tanítót, aki tizenhárom évi szolgálat után most kevesebb fizetéssel bir, mint tizenhárom évvel ezelőtt, mert az államsegély beszüntetése oda jutatta, ahonnan elindult, amidőn mint kezdő tanitó vette fel a küzdelmet az élettel De abszurdum az is, amit más t. képviselőtársaim is szóvá tettek, hogy a kántortanító ezentúl tulajdonképen a kántori fizetésért tanítson, szóval a mellékjárandóságaiból éljen, ez legyen a fő jövedelmi forrása. A kántorság, mint helyesen jegyezték meg t. képviselőtársaim, külön képesítéshez van kötve, külön munkát igényel, egy hétköznapi kifejezéssel élve a kántortanító tulajdonképen túlórázik, amikor kántori teendőit végzi, tehát a túlórázás honorálását teszi lehetetlenné ez az intézkedés ugyanakkor, amikor a tanitó azt olv Budapesti Közlönyben, hogy a magasrangu ministeri tisztviselők minő magas összegeket kapnak a túlórákért. A rendelet nem világos, helyenkint máskép magyarázzák, máskép és máskép érinti tehát a tani tói kart. Némely helyen a tanitó a szó szoros értelmében két szék között a pad alá esik, mert például tűzifát nem kap, annak ellenére, hogy fizetési levelében ez ki van kötve, viszont az államtól sem kap, mert javadalmi levelében benne van, hogy neki tűzifa jár. A rendelet véleményem szerint antiszociális, helytelen, a végrehajtás során pedig még jobban visszafelé sült el. Épen ebből kifolyólag nem adom jóváhagyásomat a t. kormány eljárásához, egyrészt, mert igazságtalan, másrészt, mert szem előtt tartom ennek a kategóriának elkeseredését, amelyet a kormánynak különös figyelmébe ajánlok most, midőn a kormány ezekben az órákban olyan helyzetben van, hogy részleges vasúti sztrájk tört ki, csupán azért, mert elkésett a segítséggel, vagy segítsége olyan mértékű volt, hogy csak a felsőbb fizetési osztályokat elégítette ki, az alsó fizetési osztályokban lévő közalkalmazottakat pedig határozottan a végletekig elkeserítette. A rendeletet nem lehet jóváhagyni, hanem épen ellenkezőleg sürgősen hatályon kivül kell helyezni. Épen azért módosító indítványt adok be, mely szemben áll az eredeti szöveggel s amely röviden annyit mond, hogy a 13. § törlendő. Számítva azonban arra, hogy ezt a javaslatomat többségi szavazattal esetleg elütik, még két módosító indítványt adok be szemben az eredeti szöveggel és pedig javaslom, hogy a 13. § első bekezdésének utolső részéből ezek a szavak törlendők (olvassa): »akként, hogy a felülvizsgálás eredményéhez képest történő államsegély beszüntettessék, illetőleg leszállítások változatlanul 1922. évi december hó 31-ével történik« — s helyettük a következő szöveget javaslom (olvassa) : »a már kifizetett államsegélyek azonban senkitől vissza nem követelhetők.« (Helyeslés a baloldalon.) Ez az indítványom azt jelenti, hogy abban az esetben, ha méltóztatnak jóváhagyni a közoktatásügyi minister ur idevonatkozó rendelkezéseit, legalább annyira méltóztassanak enyhíteni ezek hátrányos kihatásait, hogy azok az államsegélyek, amelyeket az illető tanítók már felvettek, legalább visszafizetendők ne legyenek, mert ugy sem tudják visszafizetni, legfeljebb azt érheti el a t. közoktatásügyi minister ur, hogy foglalást kell elrendelni vagy egyáltalában nem is tudom hogyan gondolja a közoktatásügyi minister ur, hogy egy szegény tanitó abban a helyzetben van ma, hogy a már felvett fizetésből csak egyetlenegy koronát is képes visszafizetni. Kétségtelen, hogy azt a pénzt már elköltötte, már fölélte s azt visszafizetni semmi körülmények között sem tudja. Nagyon kérem tehát a t. közoktatásügyi minister urat, hogy legalább enyhítse rendeletének káros kihatását ós legalább a már felvett államsegélyek visszafizetésétől eltekinteni méltóztassék. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző : Haller István ! Haller István: T. Nemzetgyűlés ! Az indemnitás általános vitájában nem vettem részt, mert tényleg azon az állásponton voltam, hogy amit a részleteknél esetleg érvényesíteni lehet, azt ott mondjuk el, az általános vitát pedig lehetőleg