Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

À 'nemzetgyűlés 166. ütése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. 339 vényes lehetőség erre az intézkedésre épen a közoktatásügyi minister ur által Emiltett 1893. évi XXYI. te. 8. §-áhan megvan, azonban az 1913. évi törvény akképen rendelkezik, hogy az ezer koronát veszi alapul. Én tehát épen ebből ki-. folyólag helyeslem Cserti t. képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy ő csak az ezer arany­koronán felüli járandóságokra nézve tartja kö­telezőnek a beszámítást, mig az ezer koronán alóli jövedelmekre nézve nem. Ez teljesen meg­felel a törvény követelményeinek, az 1913-iki törvény jogszellemének, épen azért nagyon ké­rem a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi mi­nister urat, hogy ezt az indítványt respektálni és amennyiben csak lehet, elfogadni kegyes­kedjék. Magam részéről külön indítványt nem nyújtok be, hanem csatlakozom Cserti József t. képviselőtársam indítványához. (Helyeslés hal­felöl) Elnök *. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Vala­hányszor tanítók fizetéséről van szó, mindig önkénytelenül is eszembe jut, hogy 1918-ban a forradalmároknak első dolguk volt, hogy a taní­tók és csendőrök fizetését horribilis magasra emelték. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) En ezt elfelejteni nem tudom, én ebből tanultam. (He­lyeslés balfelöl és a szélsőbaloldalon.) Számon­tartom és számon akarom tartatni ezt a kor­mánnyal és a többségi pártokkal is. Lehetetlen dolog a kormány eljárását jóváhagyva, ezeket a ministeri rendeleteket most szankciónkkal ellát­nunk és ezáltal törvényerőre emelnünk. Az a megtakarítás, amelyet a t. pénzügyminister ur ezen a réven elér, oly elenyészően csekély ahhoz a kárhoz, ahhoz az elkeseredéshez képest, amelyet okoz, hogy itt a pénzügyi okok előttem döntő szerepet nem játszanak. Barthos Andor: Csakhogy a nép is el van keseredve ! Szilágyi Lajos: Szerintem feje tetejére állí­tott, tótágas politika az, amely az egyenlőséget ugy akarja tanító és tanitó fizetése között biz­tosítani, helyreállítani, hogy akinek több van, azét elveszi, ahelyett, hogy annak adna többet, akinek kevesebb van. A legutóbbi tárgyalások folyamán is valahányszor a kormánnnyal meg­beszéléseket folytattunk, az egyes kategóriák között összehasonlításokat téve, mindig féltünk attól, hogy ha bizonyítjuk, hogy egyik kategó­ria jobban van javadalmazva, mint a másik, a kormány nem ugy oldja meg a kérdést, hogy akinek kevesebb van, annak többet ad, hanem kihasználva azt áz eljárásunkat, hogy mi emel­tük ki, hogy egyik kategóriának több fizetése van : megfosztja a jobban javadalmazott kate­góriát attól, amit eddig élvezett. Ez a tenden­cia látszik ki abból az eljárásból is, hogy a kormány az államsegélyt a tanitóknál bizonyos esetekben beszüntette. T. Nemzetgyűlés! Az a természetben való javadalmazás, amelyet falvainkban a tanítók élveznek, nagyon különböző. Egyik helyen bizo­nyos föld használata a javadalmazás . . . Nagy Ernő: Milyen rossz földek! (Felkiál­tások jobb felöl és a középen : Nem mindenütt !) Szilágyi Lajos : . . . másik helyen, pl. gabo­nában, vagy tüzelőanyagban kap a tanitó bizo­nyos járandóságokat. Ámde, t. Nemzetgyűlés, ezek a természetbeni járandóságok vidékenként, időnként, időjárásonként és időszakonként any­nyira különbözők, hogy igazságos és egyöntetű értékelés el sem képzelhető. Nem tudom, a t. közoktatási minister ur hogyan képzeli azt 5 hogy csonka Magyarország különböző községei­ben miként fogják igazságosan és egyenlően értékelni ezeket a tanítói természetbeni járan­dóságokat. Véleményem szerint a kormánynak a legnagyobb gondossággal kerülnie kell min­dent, ami az egyenlő elbánás elvét általában, de különösen a végrehajtásnál sértheti. A mi­nisteri rendeletek ugyanis a végrehajtás során nagyon különtéleképen csattantak el az egyes falvakban, ugy hogy mindenről lehet beszélni, csak igazságosságról és egyenlő elbánásról nem. Az idevonatkozó 122.000. számú rendoiet 5. §-a azt mondja, hogy a kántori javadalom csak ott és csak annyiban számitható be, ahol és ameny­nyiben az 1907 : XXVII. te. 11. §-a és az 1913: XVI. te. 25. §-a értelmében eddig is be­számíttatott. Mégis konkrét esetet tudok, anélkül, hogy részletezném, amelyben Bihar megye Ujirász községében beszámítottak olyan járandóságokat is, amelyeket nem lehetett volna beszámítani, szóval ellenkező eset is előfordult, még pedig a rendelet téves magyarázata folytán. A kántor javadalmi és tanitó javadalmi földek haszna nagyon változó, gyakran semmi. Kérdem a t. kultuszminister urat, vájjon olyan esetben, amikor az ilyen földeknek haszna semmi, hogyan egyezteti össze az igazságosság elvével azt, hogy nem létező hasznot beszámítanak és az államsegélyt mégis beszüntetik ? Ezek a taní­tói javadalmazási földek többnyire feles gazdál­kodásra vannak kiadva, és aki falun jár, bír annyi tájékozottsággal, hogy tudja, hogy ezek a a földek többnyire feles gazdálkodásra vannak kiadva ; szóval ezeknek a hasznát felezi maga az időjárás, egyik évben a viz, a másik évben a szárazság, a harmadik évben a jég (Félkiáltások a jobboldalon : Akkor mindenkiét felezi/) és felezi a megmaradó termést a feles mivelő. Hiába hivatkoznak a kisgazdákra, azok nem hasonlít­hatók össze a tanítókkal. (Közbeszólások a jobb­oldalon. Kuna P. András közbeszól.) A t. kép­viselő urnák mint kisgazdának lehet bármilyen kára a gazdaságában, az állam nem von el semmi­féle javadalmazást. Kuna P. András: De nem is ad semmit! Szilágyi Lajos : A tanítók általában saját maguk nem gazdálkodnak, csak a legritkább esetben, egyrészt azért, mert hivatalos elfoglalt-

Next

/
Thumbnails
Contents