Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

336 A nemzetgyűlés 166. ülése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. A megállapítás ellen 15 nap alatt a közélelmezési ügyek irányításával megbízott m. kir. ministerhez fellebbezésnek van helye. Aki a jek-n paragrafusban foglaltak alapján kibocsátott rendelkezéseket megszegi, — amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással, valamint hatezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, a m. kir. államrendőrség működési területén az állami rendőrségnek hatáskörébe tartozik. Fenti rendelkezés csak az 1923/24. költségvetési évre érvényes.« Tisztelettel térem ennek a szakasznak a pénzügyi bizottsághoz való utasítását. Esztergályos János: Kihág a kormány és az előadó ! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Ez ellen az ujabb házszabálysértés ellen is ünnepélyesen tiltakozunk. Elnök: Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e hozzájárulni az előadó urnák ahhoz az indítványához, hogy az általa beterjesztett szakaszok előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassanak, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a javaslatot elfogadta. Szeder Ferenc : Nincs ebben, uraim, semmi komolyság! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Szeder Ferenc : Ma már más időket élünk ! Rupert Rezső : Egyszer szükségük lehet még maguknak is arra, hogy ne lehessen igy törvényt hozni. (Zaj.) Szilágyi Lajos: Visszavonják önök ezt még a mai napon ! Elnök: Kérem Szilágyi képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Folytonos Baj.) Csendet kérek! Következik a 13. § tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Szeder Ferenc: Gyorstalpaló törvényhozás ! Csik József jegyző (olvassa a 13. §4). Elnök: A kultuszminister ur kíván szólani. Gr. Klebeisberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Talán nem méltóztatik óhajtani, hogy megismételjem korábbi fejtegetéseimet, azért a beszéd fonalát ott veszem fel, ahol az imént elhagytam. Jelzem azt, hogy az ilyen nagy munkálatnál, mint aminő az államsegélynek az egész országban való revideálása, bizonyos tévedések természetesen becsúszhatnak. A létszámapasztásról szóló törvényjavaslat 19. §-ában tervbe is vettem ezeknek a dolgoknak decentralizálását azért, mert hiszen a helyszínen lévő közegek sokkal jobban ismerhetik a helyi körülményeket, mint itt a központban, ahol annyi ezer ügy folyik össze. A helyi határozat ellen azután még felebbvitelnek lesz helye a kuluszministerhez. Most tehát okvetlenül szükséges, hogy a revíziós eljárás az eddigi elvek szerint fejeztessék, de készséggel kilátásba helyezem azt, hogy a revíziós munkálatokat minden törvényhatóságban közszemlére kiteszem, hogy mindenkinek, aki érdekeiben sértve érzi magát, módjában legyen felszólalni. Akkor ott lent uj határozat fog hozatni és amennyiben ez még felebbvitellel támadtatnék meg, végérvényesen a kultuszminister fog dönteni. Azt hiszem, ily módon kiküszöbölhetünk minden nehézséget, ami a dolog természetéből kifolyólag ezen a téren támadhat. Ennyit óhajtok megjegyezni a régi 13. §. első bekezdésére nézve. Ami most már ennek a szakasznak második bekezdését, a kántorok dolgát illeti, (Halljuk ! balfelöl.) itt is bizonyos félreértések merültek fel és épen azért, hogy a t. Ház könynyebben áttekinthesse ezt a kérdést, felolvasnám azt a két szakaszt, amely ebben a tekintetben irányadó volt, illetőleg irányadó. Amint méltóztatnak tudni, az 1893. évig a felekezetek maguk fizették a saját tanítóikat. Az 1893. évi XXVI. te. jött azután az állami fizetéskiegészitések rendszerével és a - 8. §. itt kimondja, hogy (olvassa): »Ha a hitfelekezeti iskolai tanító a kántori teendőket is végzi, a tanítói fizetés megállapításakor a tanítói és kántori járandóságok együttesen tanítói fizetésnek veendők. « Cserti József : Elég helytelen és igazságtalan volt! (Zaj bal felől.) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Méltóztassanak kérem, megvárni ! Elnök: Csendet kérek! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Tehát ez a szakasz nem tett semmi különbséget tanítói és kántori fizetések között. A jelenleg érvényben lévő 1913: XVI. te. 25. §-a tartalmazza azt a rendelkezést, amelyet most a javaslat ismét megváltoztat. Az Emiltett 25. § következőképen rendelkezik (olvassa) : »Ha a hitfelekezeti elemi népiskolai tanító kántori teendőket is végez és ha az iskolafentartó által részére biztosított tanítói fizetés 1000 koronánál kevesebb, a tanítói és kántori járandóságok 1000 korona erejéig együttvéve tanítói fizetésnek számitandók.« Hogy ezt könnyebben át lehessen tekinteni, legyen szabad itt egy példát előadnom. Induljunk ki abból, hogy valaki — most a békebeli járandóságokról beszélek — a korpótlékokkal együtt 2400 koronára igényt tartó szolgálattal rendelkezett ; az egyházközség adott neki tanítói fizetést 800 koronát, kántori illetménye volt 800 korona: akkor volt neki 1600 korona alapfizetése az egyházközség részéről. Ebből azonban