Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

A nemzetgyűlés 166. ülése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. 337 az 1913 : XVI. te. szerint csak 1000 korona számíttatván be, ő 1400 korona állami fizetéskiegészítést kapott, ugy hogy tulajdonképen az ő valódi járandósága azután 3000 korona volt. Akkor ezt teljes joggal meg lehetett tenni. Miért? Azért, mert először az állam akkor elég kedvező anyagi helyzetben volt, másodszor pedig ezek békében nyújtott terményjárandóságok voltak, amelyeknek értéke nem volt rendkívül nagy, ugy hogy ezt a 600 korona többletet méltán lehetett annak a többmunkának jutalmául tekinteni, amely a kántori tennivalókkal egybe van kötve. Hogyan áll azonban a helyzet ma ? A helyzet ma ugy áll, hogy azok a tanítók, akik illetményeiket készpénzben kapják, még a mostani igen tekintélyes illetményjavitás után is meglehetősen nehéz helyzetben vannak, szívesen koncedálom ; mindazok azonban, akik terményjárandóságot kapnak, aránylag jó helyzetben vannak. Például abban az esetben, ha valaki a békének megfelelő 800 koronányi természetbeni járandóságot kap, annak a jövedelme a milliót is meghaladja a legtöbb esetben. Cserti József: Nem elég a létminimumhoz! Tessék megpróbálni ! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Kérdem most már, megfelel-e a szociális igazságnak az, hogy azoknak, akiknek a járandóságai ilyen tetemesek, 11 am még fizetéskiegészitő államsegélyt adjon? Én elismerem, hogy ebben a megvonásban bizonyos jogfosztás van, (Ugy van! jobb felöl.) de kérdem, nincs-e abban sokkal nagyobb jogfosztás, hogy az állam a saját alkalmazottait B. listára kénytelen tenni ? A trianoni béke bennünket olyan helyzetbe szorított, hogy, sajnos, az állami pénzügyek kényszerítenek bennünket bizonyos ilyen természetű intézkedések megtételére. De én azt hiszem, hogy ha ilyen megszorításokat teszünk, ezeket ott kell tennünk, ahol ezekkel komolyan nem sújtunk, és én azt hiszem, hogy mi a jobbik részt választottuk akkor, amikor megnyitottuk a tanítók számára a VII fizetési osztályt, . . . Szilágyi Lajos : Helyes ! Nagy Ernő : Nem sokat jelent ! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : ... és igy különösen azokat az öregebb tanítókat, akik készpénzdletményre vannak utalva, lényegesen jobb helyzetbe hozzuk, mintha továbbra is egy-két százezer koronát adnánk azoknak, akiknek illetménye több százezer koronát tesz ki. Békebeli 1000 korona erejéig eddig is be voltak számítva a kántori illetmények, tehát a kisfizetéses kántorok e szakasznak, amelynek megszüntetését én javaslom, jótéteményben nem részesültek; ennek jótéteményében csak azok részesültek, akiknek nagyobb természetbeni járandóságuk van, akiknek tehát most — és kívánom, hogy legyen — igen tekintélyes illetményekben van részük. Ezeknek tehát további államsegélyt nyújtani, azt hiszem, a szociális igazsággal sem lenne összeegyeztethető. Cserti József : Ez helyes, aláírom ! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Azt hiszem, a jobbik részt választottuk akkor, amikor megnyitottuk a VII. fizetési osztályt a tanítóknak, a IX. fizetési osztályt az óvónőknek és ha sikerül a járási tanfelügyelői intézményt ugy, ahogyan szem előtt tartom, megszervezni, akkor módjukban lesz a tanfelügyelőség révén a tanítóknak a VI. fizetési osztályba belépni. Azt hiszem tehát, hogy a vallás- és közoktatásügyi kormányzatot ebben az ügyben kellő szociális érzék hatja át és kérem e felvilágositás után a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés jobb felöl és a középen.) Elnök.' Van-e valaki szólásra felírva? Bartos János jegyző: Szabó István, sokorópátkai ! Elnök : Szabó István (sokorópátkai) nincs jelen, igy töröltetik. Ki a következő? Bartos János jegyző: Cserti József! Cserti József: T. Nemzetgyűlés! Azon sok antiszociális intézkedés között, amelyet ez a törvény tartalmaz, ez egyike a legigazságtalanabbaknak. Nevezetesen, a helyzet a következő : A kántortanítóknak, akik teljesen külön munkát külön időben végeznek, ezen fizetésüket és ezen jövedelmüket a kormány teljesen betudja az alapfizetésbe és nem részesiti őket abban, amit megszolgáltak és ami őket megilleti. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nevezetesen a helyzet ugy alakul, amint a minister ur mondotta. Legyen szabad nekem is egy békebeli számadattal megvilágítani ezt a dolgot. (Halljuk ! jobbfelöl.) Azokról a tanítókról van szó, akiknek létminimuma 1000 koronában van megállapítva. Most például annál, aki kapott az államtól tanítói fizetés címén 800 koronát és 200 koronát kántori díjazás címén, a jelen helyzetben, amikor a létminimum más számarányokban fejezhető ki, amiért külön helyen és külön időben dolgozik, annak díjazása betudatik a létminimumba- A helyzet ugy alakul, hogy az a kántortanító, aki például abban a három hónapi vakációban külön le van kötve, ugyanazt a fizetést kapja, mint azok, akik nem végeznek kántori teendőket Én beismerem azt, hogy egyes kántortanítók tényleg abban a mondhatni szerencsés helyzetben vannak, hogy jócskán meghaladja a kántori és tanítói fizetésük együttvéve azt a létminimumot, amelyet csak azok a tanítók kapnak, akik nem végeznek kántori funkciót. Ámde ezek kevesen vannak. Sokkal többen vannak azok, akiknél a kántori fizetés betudatik a tanítói alapfizetésbe és e két fizetéssel ugyanazt a fizetést érik el, mint azok, akik nem végeznek kántori teendőket. Még bátor vagyok a minister ur figyelmén felhívni a közetkezőkre : Azok a tanítók, akik földjárandóságot kapnak, hogy meg tudjanak élni, — természetesen az élet az első — mun46*