Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

A nemzetgyűlés 166. ülése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. 331 nem kaphatják meg a házaikért azt, amit különben a kereset és kinálat viszonyai szerint és az illető lakásnak értéke szerint követelhetnének. Amikor tehát ebből a korlátozott rendből átmegyünk a szabadság felé és azt akarjuk biztosítani, hogy normális állapotok álljanak helyre a lakásés házviszonyok tekintetében is, ezen a fokozatos utón az állam kiadásainak növekedésével szemben ugy segítünk magunkon, hogy csak bizonyos mérvig juttatjuk azt az egyszer már elhatározott többletet, amely lakbér fejében fizetendő, a háztulajdonosnak, a másikat pedig visszatartjuk kincstári haszonrészesedés címén azért, mert ebben az átmeneti időben a lakásoknak fokozatos felszabadításával az állam terhei is a tisztviselői lakbérek s egyéb államilag bérelt épületek fejében fizetendő összegek címén jelentékenyen növekedtek. Itt tehát egy átmeneti intézkedésről van szó, amely bizonyára nem tartható fenn, legalább is ebben a formájában nem tartható fenn állandóan a jövőre nézve, hanem nézetem szerint mindenesetre fentartandó addig, amíg lakások tekintetében és a bérletek tekintetében a teljesen normális állapotokat elérjük. Ha ezt elértük, akkor lesz megfontolás tárgyává teendő egy lakásadónak kérdése és mindazon szociális és egyéb szempontoknak figyelembevétele, amely szempontok egy ilyen adónak megállapítása alkalmával figyelembe veendők. Azzal tehát, hogy az egy- két- és háromszobás lakásokat mentesíteném a házhaszonrészesedés alól, tulaj donképen nem használnék az illető lakónak semmit, mert ugyanakkor meg kellene engednem legalább is olyan mérvű lakbér megállapítását, házbéremelést, mint amilyen szükséges most ahhoz, hogy evvel törlesztessék egyrészt a háziúr részére járó tartozás, másrészt pedig a kincstár részére megállapított tartozás. Ez az a gondolat, amelyből kiindulunk, megjegyezvén, hogy azt az összeget, amelyet a háztulajdonos részére fizetendő összeg és a házhaszonrészesedés együtt kitesz, együttvéve állapítjuk meg fokozatosan, ugy, hogy annak tempója megfeleljen annak, amit a lakások felszabadítása tekintetében követni óhajtunk. Mondom tehát, ebből a kiindulási pontból kifolyólognézetem szerint most nem aktuális az, hogy mindazokkal az adóügyi problémákkal foglalkozzunk, amelyeket közben felvetettek. A magam részéről tehát épen ebből az elvi alapból kifolyólag kérném mindazon határozati javaslatoknak ez elutasítását, amelyek ezzel a szakasszal szemben felmerültek és amelyek ilyen természetű módosításokat céloznak.Megjegyzem, hogy épen a házhaszonrészesedésnek ebből a természetéből folyik azután az, hogy azokon a helyeken, illetve azokban a viszonylatokban, ahol már tulaj donképen elértük a normális békebeli állapotot, vagyis azoknál a bizonyos kis házaknál, a falusi kisházaknál, amelyekben a tulajdonos maga lakik, nem állapítunk meg házhaszonrészesedést azért, mert hiszen ott a teljes értéket fizeti meg azon ház után a tulajdonosa ; nála nincs szó arról, hogy ő valami többlethez jusson azon a réven, hogy a kormány bizonyos intézkedéseket tett a házak felszabadítása tekintetében. Sándor Pál : De ez igazságtalanság ! Propper Sándor : Mínusza sincs ! Kállay Tibor pénzügyminister : Nem igazságságtalanság, mert annak a kormányintézkedésnek arra az emberre semmiféle kihatása sincs, annak viszonyai abszolúte nem változtak. Ellenben a másik embernél arról van szó, . . . Sándor Pál : Annak kevesebb jövedelme van ! Kállay Tibor pénzügyminister :... hogyannak kellene fizetni házbér címén azt az összeget feltétlenül. Ha el akarunk jutni egyszer már a normális állapotokhoz, nem állhatunk meg ennél a maximális bérnél, amelyet ezidőszerint fizetnek, tehát átmenetileg, időlegesen, addig, amig elérünk a normális állapotokhoz, nem juttatjuk mind oda a háztulajdonosoknak, hanem egy részt visszatartunk, ametyet, ha vissza nem tartanánk, akkor sem nyerne vele a kisember semmit, mert akkor a háztulajdonos részére lenne köteles megfizetni. Ennélfogva — mondom —tisztán látom szükségét annak, hogy épen itt ezeknél a kis falusi házaknál kivételt tegyünk a jól megindokolt elvi alapból kifolyólag és nem látnám az indokoltságát annak, hogy itt más változtatásokat eszközöljünk azért, mert ezek nem eshetnének az illető kisemberek javára. Vázsonyi t. képviselőtársamnak megjegyzem, hogy a házhaszonrészesedés szóhoz a magam részéről egyáltalában nem ragaszkodom, ragaszkodom ellenben ahoz a bevételhez, amelyre nézetem szerint ma átmenetileg feltétlenül szüksége van az államnak addig, amíg ezek a normális viszonyok előállanak, amig abba a helyzetbe jutunk, hogy stabilizálódik a helyzetemért nem emelkedő állami kiadásokkal fogunk szemben állani, hanem egy már stabilizált állami kiadásokkal mindazokban a viszonylatokban, ahol most* tisztviselői lakbérekről, üzleti helyiségekről s más, az állam által fizetett bérösszegekről von szó. Már most tisztelettel megjegyzem, hogy én nem tehetem ezidőszerint magamévá azt az indítványt sem, amelyet Farkas Tibor t. képviselőtársam terjesztett elő, s amely arra vonatkozik, hogy ezek a bevételek a községek részére engedtessenek át. Mondom, épen annál a kapcsolatnál fogva, amely az állami kiadások emelkedése és ezen fokozatos lakbérfelszabaditási intézkedések között fennáll, szükségesnek tartom, hogy ezek a bevételek az állam részére biztosíttassanak. Akkor, hogyha majd átmentünk a normális állapotba, szóval, hogyha ez az egész házhaszonrészesedés egy teljesen uj alapon lesz megszervezendő, akkor lesz ideje megfontolás tárgyává tenni, hogy egy ilyen természetű adó nem-e inkább a községeknek jusson, megjegyezvén, hogy ezidőszerint már fényűzési lakásadó a törvényhatóságok, vármegyék részére meg van állapítva. Nem fogadhatnám el a magam részéről Dénes t. képviselőtársamnak indit-