Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

A nemzetgyűlés 166. ülése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. 32§ használatának ellenértékét, mert hiszen százszorosára vagy százötvenszeresre emelhet, vagy ahol a háztulajdonost szabad rendelkezési jog illeti meg, s igy korlátlanul emelhet, ezekben az esetekben tegyünk különbséget és ne engedjük meg, hogy a bérlőre háritsák át ezt a terhet. Az elmondott indokok alapján bátor vagyok indítványozni, hogy a 9. § harmadik bekezdése helyébe a következő uj bekezdés iktattassék (olvassa) : »Kern kell kincstári haszonrészesedést fizetni olyan lakás után, amely legfeljebb három szobából és mellékhelyiségekből áll.« Az ötödik bekezdés helyébe a következő uj bekezdés iktattassék (olvassa) : »A kincstári haszonrészesedés kulcsát a megelőző bekezdés szerint megállapított alap után a ministerium külön rendelettel állapítja meg, azzal a korlátozással azonban, hogy az fokozatosan csak 10-től 50%-ig emelkedhetik.« A hatodik bekezdés a következő mondattal egészíttessék ki (olvassa) : »Ha olyan épület vagy épületrész bérletéről van szó, amelynek bére a rendes lakások bérénél fokozottabban vagy szabadon emelhető, a bérbeadó megtérítést nem követelhet.« Elnök : Szólásra következik ? Csik JÓZSef jegyző : Szabó József ! Szabó JÓZSef : Én már beszéltem. Csik József jegyző : Személyes kérdésben ! Szabó József : Elállók a szótól ! Csik JÓZSef jegyzet : Barthos Andor ! Barthos Andor : T. Nemzetgyűlés ! Ugyanazoknak az indokoknak alapján, amelyekre a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 6. és 7. §-ainál előterjesztett módosításaimat alapítottam, tisztelettel javaslatba hozom, hogy a 9. § utolsó bekezdésében előforduló »érvényben lévő« szavak »hatályban lévő« szavakkal helyettesittessenek. Elnök : Szólásra következik ? Csik JÓZSef jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Mivel előttem szóló képviselőtársaim már meglehetősen kifejtették álláspontjukat, amely nagyrészben egyezik az enyémmel, csak igen röviden kívánok hozzászólni ehhez a szakaszhoz. Ezt is csak azért teszem, mert még messzebb szeretnék menni ebben a kérdésben. En ugyanis ezt az egész adónemet — mert hiába nevezzük kincstári haszonrészesedésnek, ez adónem — igazságtalannak tartom és olyannak, amelyet a mi adórendszerünkből is ki kell irtani. Ha azt mondom erre az adónemre, hogy antiszociális és amorális, akkor még nem is voltam túlságosan szigorú ezzel szemben, mert ezt az adónemet én egyszerűen frivolnak tartom, amit a törvényjavaslat indokolásával leszek bátor alátámasztani. Az indokolás azt mondja, hogy (olvassa) : »Ennek a közszolgáltatásnak az a rendeltetése, hogy fedezze az államnak azt a kiadási többletét, amely egyrészt az állam által bérelt epületek lakbérének és a közszolgálati alkalmazottak lakbérilletményének a lakásbérek felemelésével kapcsolatosan szükségessé váló felemeléséből, másrészt a lakásépítési akciók céljaira felvett kölcsönök szolgálatából származik.« Ez meglehetősen zavaros körmondat, de annyit ki lehet belőle venni, hogy ennek az adónak a bevétele arra szolgál, hogy egyrészt az állam házbérszükségletét, másrészt a közszolgálati alkalmazottak felemelt lakbérilletményét és harmadrészt az építési akciónak az amortizációs költségeit is fedezze. Ezt veszem ki az indokolásból. Ha ezt törvénybe lehet iktatni, ha ezt igy meg lehet indokolni és el lehet fogadni, akkor maholnap odajutunk, hogy a gyalogjárókat külön meg fogják majd adóztatni azon a címen, hogy az állam autókat tart és ezeknek az autóknak fentartására a gyalogjárók fizessenek adót. Ez teljesen ugyanaz, mert kevesebbet egy állam sem nyújthat hozzátartozóinak, mint azt, hogy este fáradságos munkájuk után hajlékot kapjanak. Ha ezt megadóztatjuk, mégpedig azon a címen, hogy ebből az állam fizeti a maga házbérszükségletét és ebből emeli fel a közszolgálati alkalmazottak házbérilletményét, azonkívül ebből akarja amortizálni a lakásépítési akciót, ez — amint mondottam — teljesen immorális és frivol, nem megfelelő s azonkívül veszedelmes is szociális szempontból. Méltóztassék elképzelni annak a külvárosban lakó szegény embernek lelkiállapotát, aki este az ő nagyon szerény, minimális igényű vackában nyugalomra hajtja a fejét és arra gondol, hogy ő lakbérének 25%-át még külön megfizeti azért, hogy magasrangu állami tisztviselők több lakbért kaphassanak és nagyobb lakásban lakhassanak, vagy pedig, hogy az állam ebből csináljon lakásépitési akciót és hivatalnokainak a bérét fizesse. Méltóztassék elhinni, hogy ez semmiesetre sem járul hozzá ahhoz a konszolidációhoz, amelyről itt a kormány részéről olyan sokszor hallottunk. Ez az adónem azonos akármilyen más közvetett adónemmel, és mivel én elvi ellensége vagyok minden közvetett adónemnek, de különösen ennek, amely mindegyiknél antiszociálisabb, ezt az adónemet egészen törlendőnek tartom. Méltóztassék elképzelni a kisembernek lelki állapotát — s kisember alatt nem kell feltétlenül munkást, napszámost érteni, mert idetartozik a tisztviselők egy igen széles rétege is — aki fizet kereseti adót, forgalmi adót, más közvetett adókat és végül még a maga kis vacka után is adóznia kell, amikor házbérnegyedkor beliferálja a házbértartozását, mert annak egy negyedrészét még hozzá kell tennie olyasmihez, amit ő nem tart igazságosnak s amire nincs meg a fedezete a keresetéből. En ezt nem tudom elfogadni igazságosnak és szociálisnak és nem tudom elhinni, hogy akik ezt az adónemet kontemplálták, ezt alaposan megfontolták és átgondolták volna. Ha átgondolták, gondolkozhattak volna rajta, mert az indokolás egy későbbi passzusa, amely bizonyos kategóriák számára felmentést ad, azt mondja (olvassa) : »A bérbe nem adott és egy vagy legfeljebb két lakószobából álló épületek (családi házak) szociális szempontból — itt van a »szociális« szó, meg kell tehát lenni Valószínűleg a szociális gondolatnak is, mentesitendők a kincs- tári házhaszonrészesedés alul, mert ezek a kis 45*