Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-166
r À nemzetgyűlés 166. ülése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. 327 létminimum jogosult az egy- és kétszobás bérletnél is. En tehát elfogadom a Szabó József képviselőtársam által helytelen formában beadott, de Baticz képviselő ur által helyesebben formulázott módosítást és abban az esetben, ha a nemzetgyűlés ezen igazságtalan adónemtől el nem térne és határozati javaslatomat el nem fogadná, kérem, fogadja el legalább ezeket a módosításokat, amelyek ennek a súlyos lakáskérdésnek legkirívóbb szociális igazságtalanságait vannak hivatva orvosolni. (Elénk helyeslés a szélsobalőldalon.) Elnök : Az idő előrehaladván, az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Csik József jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szólott t. képviselő urak már kifejtették, hogy ez a 9. § miért nem helytálló, sőt igazságtalan szociális szempontból különösen azért, mert nem törődik a létminimummal és nem érvényesiti az igazságos adóztatás legfőbb alapelvét, a fokozatosságot. Sajnos, már hozzászoktunk ahhoz, hogy az adóztatás abc-jenek ezeket az elemeit a kormány nem tartja szem előtt, amikor adóval sújtja az országot. A kormány évek óta úgyszólván minden javaslatában arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem törődik az exisztenciaval. A kormány adóztatási rendszere valóságos nyúzó rendszer, amely a nagytömegeket, a szegény tömegeket sújtja adóval, mert hiszen ennek az országnak majdnem egész terhét azok fizetik, mig a nagy vagyont lehetőleg kiméli. Ez a szakasz is ennek az elvnek a kifolyása. A kormány itt sem viszi keresztül a fokozatosságot, itt is ugyanúgy adóztatja meg a luxuslakásokat, a 7, 8, 9, 10, 20 szobás lakásokat, mint az egyvagy kétszobás kis lyukakat. Ez az adóztatási rendszer nem vezethet jóra. Teljes becsüléssel a pénzügyminister ur személye iránt, ki kell jelentenem, hogy ezzel az adóztatással tönkreteszi az országot. Én nem okolom a pénzügyminister urat, a pénzügyminister urat mint ember és mint hivatalnokot is, korrektnek tartom, hanem ugy látszik, az a hiba, hogy vele szemben felállítanak egy elvet : teremtsen pénzt a föld alól is. A pénzügyminister ur pedig abban az állásban kénytelen ennek a feladatnak, ennek a kívánságnak megfelelni. Hogy pedig ugy felel meg, ahogy ebben a szakaszban is le van téve, hogy nekimegy az adóztatással, az adócsavarral a legszegényebb elemeknek, annak ugy látszik oka, hogy a háta mögött olyan többség áll, amely mellett NAPLÓ xv. másféle adóztatási politikát törvényben lefektetni nem lehet. (Mozgás a jobboldalon.) Erdélyi Aladár . Ugyan ! Ugyan ! Ki mondta ezt magának ! Rupert Rezső : Mégsem járja az, ami ebben a javaslatban is meg van irva, hogy a legszegényebb osztálybeliek kis vackát is olyan súlyosan megadóztassák, amilyen súlyos megadóztatásra példa alig van. Hiszen jó akarattal, a szociális szempontokat, a nyomorúságot figyelembe véve, azt a legeslegfőbb elvet, hogy a létminimumot érinteni nem szabad, mert akkor a nemzet létérdekét sértjük —• hiszen ezt nem kellene megsértenünk akkor, ha valóban az igazságos adóztatás alapjára akarnánk helyezkedni — a pénzügyi kormányzatnak elég módja és lehetősége van arra, hogy a nagyobb lakásokat, nagyobb mértékben megadóztatva, ezeket a kislakásokat mentesíthesse. Én is csatlakozom az előttem szólott képviselő uraknak ahhoz a felfogásához, hogy nem lehet különbséget tenni ugy, amint ennek a 9. §-nak a harmadik bekezdésében van, hogy azok, akik háztulajdonosok, nem fizetnek házbérrészesedést, ha az ő épületükben csak egy vagy két lakásrész van, és azt maguk használják. Igaza van Vázsonyi t. képviselőtársamnak abban, hogy azok is, akiknek ilyen házuk van és abban laknak, még mindig szerencsésebbek azoknál, akik idegen házban laknak, és azért az az intézkedés, hogy oly háztulajdonosok, akik egy vagy két szobát laknak, mentesittetnek az adórészesedés alul, kegyetlen igazságtalanság azokkal szemben, akik még odáig sem jutottak el, hogy kis házuk lenne. Sokkal igazságosabb lenne az, ha egyáltalában az egy-kétszobás lakrészeket mind mentesítené a pénzügyminister ur, mert különben ebből igen súlyos szociális nyomorúság származik. Ennélfogva e bekezdés helyébe bátor leszek egy másik, az igazságnak jobban megfelelő szövegezést ajánlani, amely egyezik Baticz t. képviselőtársam szövegezésével s csupán annyiban tér el, attól, hogy nem elégszem meg a kétszobás lakások mentesítésével, hanem a háromszobás lakások mentesítését is kérem. T. i. a háromszobás lakás szerintem még mindig a kislakások közé tartozik és körülbelül az a tipus, amelyben a szegény, nyomorult, tönkrement intelligencia lakik. Ha mi mentesítjük a lakás-haszonrészesedés alul a háztulajdonost, különösen ebbe a kategóriába fognak esni a földmives háztulajdonosok, a falvak lakosai, a falvak háztulajdonosai, akik rendesen egy-két szobában laknak, akármilyen gazdagok is. Ha ezt nézem és ezt én helyesnek fogadom el, hogy ez igy legyen, akkor a legkevesebb, amit követelhetünk, hogy ezeknél a falusi embereknél, falusi háztulajdonosoknál összehasonlíthatatlanul mostohább sorsban lévő városi kiscsaládok, a kisintelligencia embereinek lakásai is ugyanilyen szempont alá vétessenek és mente sittessenek. E háromszobás lakások legnagyobb részében ma köztisztviselők laknak. Most az a furcsaság történik meg, hogy haszonrészesedést követelünk a köztisztviselő csa| ládoktól, viszont az állam kénytelen felemelni a 45
