Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-166
326 À nemzetgyűlés 166. ülése 1923. volt, mert a kormánynak nincsen joga adókat rendeletileg megállapítani,... (Ugy van a szélsőbaloldalon") Dénes István: Ujabb divat! Vázsonyi Vilmos: ... hiszen a rendkivüli felhatalmazásról szóló törvények sem adtak, sem nem adnak a kormánynak ilyen jogot, — az a rendelet, amelyet kibocsátottak, a háztulajdonra rótta a kincstári haszonrészesedés kötelezettségét, miként előzőleg azok az indemnitási törvények, amelyekben ez az adónem megállapittatott, úgymint: az 1921: XXXIII. te. 17, §-a, az 1922:1. te. 4. §-a is a háztulajdonra rótták ezt a kötelezettséget (Ugy van a szélsőbaloldálon.) A pénzügyi bizottság mondom, ezt megváltoztatta és indokolja ezt azzal, hogy a korona időközi romlása következtében már nem kielégitő a háztulajdonos számára a fokozatos emelés. Tette ezt a pénzügyi bizottság akkor, amidőn háromszoros skála lett megállapítva a házbéremelés számára, még pedig nagyon helytelenül, és ez is egyik tényezője volt a drágaságnak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon), sőt ez is egyik tényezője volt annak, hogy a házbéremelés nem nyomban következett be, hanem igen szellemes módon meg lett állapitva az, hogy részletekben kell a házbért emelni mindig magasabbra és magasabbra, különösen rendkívül üdvös hatása van a közgazdasági életre, ha kimondják, hogy az egyik negyedben az üzletek bére ötvenszeresen, a másikban százszorosan, a harmadikban százötvenszeresen emeltetik, tehát szükségképen emelkedik a rezsi és szükségképen emelkednie kell a drágaságnak. Augusztus elseje volt tehát a mostani dátum, ahol bekövetkezik a második emelés. Minő jogon mondta tehát a pénzügyi bizottság, amikor már ez a fokozatosság meg volt, hogy a lakóknak kell viselniök a kincstári haszonrészesedést? Hiszen a korona további romlása escomptálva volt e fokozatos skálával. Azzal, hogy az üzletek bére ötvenszeresen, százszorosan és százötvenszeresen emelkedik időrendben, és hogy a lakások bére 30—40 és ötvenszeresen emelkedik időrendben, azzal egy tartaléka van a háztulajdonnak. Minő alapon mondta ki tehát a pénzügyi bizottság azt, hogy ezt a terhet a lakóknak kell viselniök és minő jogon s minő erős szociális érzéssel rakja reá a városok összes lakosságára, mindenkire kivétel nélkül ezt a terhet, ezt a 25 százalék pótlékot, amelyet a felemelt házbér után kell fizetniök, akkor, amikor a számukra az élet és a megélhetés egyre nehezebb. (Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Hiszen a korona romlása nemcsak a háztulajdonnál, hanem a lakónál is mutatkozik, és talán már súlyosabban mutatkozik annál, akinek nincsen fundált tőkéje. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a jelenséget tehát egy kicsit meg kell osztani és ennek a jelenségnek a terheit is meg kell osztani. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. En a pénzügyi bizottság eljárását teljesen indokolatlannak tartom. Különben is, ha a háztulajdon számára az emelés nem volt elegendő, az olyan kérdés, amelyet alapos számitások és megfontolások után kell elrendezni, nem pedig a most már szokásos módon incidentaliter becsúsztatott szakasszal, ami a háztulajdon terhe volt, egyszerűen most a lakó terhévé tenni. Dénes István: Minden indokolás nélkül! Vázsonyi Vi mos: Az indokolás megvan a pénzügyi bizottság jelentésében, azonban én azt a kérdést, hogy a háztulajdon számára elegendő volt-e az emelés vagy sem, külön kérdésnek tekintem, amelyet ilyen incidentaliter elintézni nem lehet. (Ugy van! a szélsőbaloldálon.) En tehát a pénzügyi bizottság módosítását nem fogadom el, hanem hozzájárulok ahhoz a módosításhoz, amelyet Dénes t. képviselőtársam adott be, hogy maradjon meg az eredeti javaslat és ezentúl is a háztulajdon legyen köteles a kincstári haszonrészesedést fizetni. Ezenkívül hozzájárulok Baticz Gyula t. képviselőtársam javaslatához is, mert teljesen illogikátlan a kincstári haszonrészesedés fizetése alól felmenteni a háztulazdonost, aki egy és két szobájában lakik, ugyanakkor pedig kincstári haszonrészesedést követeim attól, aki pl. mint nagy családu, szegény ember, aki nem szerezhetett magának házat, egy- és kétszobás lakásban lakik. (Ugy van ! a szélsőbaloldálon.) Hogy én azért, mert valakinek sikerült annyit megtakarítania az életben, hogy megtakarított pénzéből egy vagy két szobából álló házat tudott " magának építtetni, annak prémiumot és előnyt adjak azzal szemben, aki súlyosabb és nehezebb viszonyok között van, mert egy- és kétszobás lakásért másnak kell bért fizetnie; bocsánatot kérek v én ezt a logikát megérteni nem tudom. En azt a kis háztulajdonost, aki egy-két szobás, még hozzáteszem háromszobás kis lakást vagy házacskát tudott magának szerezni, igenis szembehelyezem a többi háztulajdonossal, mentesítem vagy kedvezményezem ; ellenben hogy én csak azt sajnáljam, aki háztulajdonos, akinek sikerült háztulajdonossá lenni, viszont azt a proletárt vagy más szegény embert, zsellért, aki egy- és kétszobás lakásban lakik, kínlódik és tengődik, ugy tekintsem, hogy ennek pedig jobb helyzete van, mint annak, aki a saját házában lakik, . . . Barthos Andor: A zsellér is saját házában lakik ! Vázsonyi Vilmos : . . . bocsánatot kérek, a logikának erre a magaslatára felemelkedni nem tudok és aki nekem megmagyarázza azt, hogy miért igazságos az egyik, miért igazságtalan a másik, én annak igazán örökös hódolója leszek. Ezt lehetetlenség megmagyarázni. Tehát vagy törölni kell az egyik kedvezményt, vagy pedig kiterjeszteni a kedvezményt a bérlők osztályára is. Ha a létminimumot jogosultnak tartjuk az i egy- és kétszobás háztulajdonosnál, akkor ez a
