Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

À nemzetgyűlés 166. ülése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtöhön. 325 tudjuk a valóságot, a valóságot tudni pedig jogunk van. Itt kérdem az igen t, pénzügyminister urat, mennyi jelenleg az, ami befolyik a felemelt házbérek után állami házadó címén, és mennyi az, ami befolyik kincstári haszonrészesedés címén? Számításaim alapján, melyeket átlagban tettem, ismerve a házbérhozadék összegét 1917-ből, a valószínű átlagos házbéremelés alapján mondhatom, hogy milliárdokra rúghat az az összeg, amelyet házadó és kincstári haszonrészesedés címén az állam bevesz. Fábián Béla : A városi lakosságtól. Vázsonyi Vilmos: Tisztán a városi lakosságtól ! Gaal Gaston : No ! No ! A falutól is ! E szerint a falu nem fizeti ezt az adót?! Vázsonyi Vilmos : Igenis fizeti. A statisztikára épen ezért van szükség. Felemeltetett a vidéki lakosság házadója is, de természetszerű, és azt hiszem, ebben a vidéki t. képviselőtársaim nem mondanak nekem ellen, hogy a házadónak és a kincstári haszonrészesedésnek óriási nagy, aránytalanul nagyobb részét a főváros és a városok viselik, nem maga a főváros, hanem a főváros és a városok. Barthos Andor: Ugy van! Ez természetes! Vázsonyi Vilmos : Az arány az volt pl. a régi időben, hogy 233 millió korona volt 1917ben a házbérhozadék Budapesten és 12 millió korona az ország többi részében. Ez az aránytalanság természetesen megmaradt, sőt az emelések, az üzletek nagy száma folytán nagyobbak. Gaal Gaston : Megszűnt a házosztályadó a vidéken, de ezzel szemben emelkedett a házadó ! Vázsonyi Vilmos : Az előbb mondottam, hogy a vidéken a házosztályadó megszűnte után a házadó emelkedett. Ez az aránytalanság valószínűleg azért maradt meg, mert viszont a házbéremelések nagyobb mértékben hatottak a nagyobb városokban az üzlethelyiségek többsége miatt, mint a kisebb helységekben, mert az üzlethelyiségeknél erősebb szorzószámot engedtek meg, mint a lakásoknál. Ez az aránya a vidéknek és ez az aránya a fővárosnak. Ha most a szorzószámokat alkalmazom mindezekre, körülbelül 45 milliárd az, amely nyers házbérhozadék alapján egész csonka Magyarországon összeg gyanánt felvehető. Méltóztassanak ennek a 25%-os kincstári haszonrészesedését és átlagban 20%-os házbéradóját kiszámítani és akkor fogalmat kapunk arról, hogy ezen a címen mennyi jövedelme van az államnak. Mondom, én várom ezeket a számokat, mert a jövedelemadó kérdését teljesen kapcsolatba kell, hogy hozzam a 25%-os lakásadó kérdésével. Amig a iakásadót, ha már ezt fenn akarják tartani, nem helyezik a progresszivitás alapjára egy létminimum megállapításával, addig a jövedelemadó terén sem vagyunk abban a helyzetben, hogy ott a mechanikus szorzások alapján elfogadjunk egy jövedelemadót, addig a jövedelemadó terén is követelnünk kell, hogy a változott viszonyokhoz képest tessék uj létminimumot és uj skálát megállapítani, mert lehetetlen százalékos számok és mechanikus szorzások alapján a jövedelmet igazságos módon megadóztatni. En azon az elvi alapon állok, hogy a kincstári haszonrészesedós teljesen igazságtalan adónem, a legrosszabb fajtája a jövedelmi adónak, olyan lakásadó, mely létminimumot és fokozatosságot egyáltalában nem ismer. Csak átlagos, hozzávetőleges számokkal próbáltam magamnak kiszámítani, hogy tulajdonképen mennyit hajt az államnak ez az adónem és mennyi pluszjövedelmet szerez az állam belőle. Annakidején pusztán az volt az erkölcsi jogosultsága az u. n. kincstári haszonrészesedésnek, hogy a közhivatalnokok felemelt lakbérének fedezetére szükséges ez az adónem. Nem tudom azonban, hogy miért épen ez az adónem szükséges erre a célra, hiszen a közhivatalnok mindenkinek a közhivatalnoka. Egyszerűen pénzügyi tréfa volt tehát, hogy a kincstári haszonrészesedést jelölték ki erre alapul és minket a hegyaljai szőlőmunkások kényszeregyesülésébe tettek bele, mint lakókat, hogy egy felel valamennyiért. Ha a közhivatalnokok lakbérét felemelik, akkor az enyémet is felemelik, nekem tehát ezért az örömért még több lakásbért is kell fizetnem a 25°/o-os kincstári haszonrészesedés címén. Ezt a logikát sohasem tudtam megérteni. Ha a közhivatalnokok lakásbérét emelik, 'fizesse ezt az egész ország, különbség nélkül, (Helyeslés bal/elől) fizesse mindenki, nemcsak azok, akik a kincstári haszonrészesedés alá esnek. Egyáltalában nem látom be, hogy miért épen ezt az adónemet jelölték ki erre a közcélra. Ha a stájgerolás olyan közérdek, hogy emiatt mindig fel kell emelni a köztisztviselők lakbérét, akkor ezt a közérdeket fizesse meg mindenki, de fentartani egy lakásadót, mely teljesen igazságtalan, nézetem szerint, nem lehet. Én tehát magát a szakaszt nem fogadom el és a szakaszhoz azt a javaslatot vagyok bátor tenni, hogy ez a szakasz töröltessék és utasíttassák a kormány, hogy a kincstári haszonrészesedés helyett fokozatos lakásadőról terjeszszen elő javaslatot, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) ha már ezt az adónemet nem nélkülözheti. Mindenesetre azonban, ha el is fogadja a nemzetgyűlés a 9. §-t, teljesen jogosulatlannak tartom azt, hogy a pénzügyi bizottság módosított az eredeti javaslaton. A kormány eredeti javarlata szerint t. i. a kincstári haszonrészesedést a háztulajdonos viselte. (Ugy ! van a szélsobalóldalon.) A pénzügyi bizottság módosította az eredeti javaslatot, és a pénzügyi bizottság módosítása az, hogy a lakók tartoznak azt fizetni. Az a rendelet, amelyről Dénes t. képviselőtársam kimutatta, hogy teljesen törvénytelen