Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-166
322 A nemzetgyűlés 166. ülése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. részvényekhez és nagytőkékhez vezető utat. Ha a pénzügyminister ur kincstári haszonrészesedést akar szerezni, akkor vegyen azoktól a földbirtokosoktól, akik nem maguk használják és nem maguk birtokolják földbirtokaikat, hanem kiadják haszonbérbe másfél, két vagy két és fél métermázsáért holdanként. Ezektől vegyen kincstári haszonrészesedést, de ameddig a nagytőke és a földbirtokosok ezen kategóriáitól nem vesz kincstári haszonrészesedést, általában igazságtalan és meg nem engedhető, hogy a házbérek után fogyasztók millióitól vegyen kincstári haszonrészesedést. Azt mondta a pénzügyminister ur tegnap, hogy a haszonrészesedés az adónak egyik neme. Mutasson az igen t. pénzügyminister ur még egy olyan adót, ahol az adóalap 50%-át elveszi, mint például a cukornál teszi a pénzügyminister ur. Itt pedig elveszi a 25%-át a házbéreknek. Propper Sándor : Nem 25 %-át veszi el, ez a vicc ! Dénes István : Ez nem 25, ez 75 100—150%-ot jelent, (Egy hang jobb felöl ; Már 150?) még pedig azért, mert a pénzügyminister ur eddigi eljárását is törvénytelennek tartom, amelyet a kincstári házhaszonrészesedés terén követett. Az 1921: XXIII. te, majd az ezt kiegészítő 1922: XVII. tcikkek rendelkeznek törvényesen a kincstári haszonrészesedésre nézve. A pénzügyminister ur és a magyar kormány, a ministerelnök urnák 2222. sz. rendelete, valamint a pénzügyminister urnák ezt kiegészítő 59.500 sz. rendelete törvénytelenül jelent meg, a törvényt felrúgva, figyelembe nem véve. Rendelettel szabályozták a kincstári haszonrészesedés mérvét és azt a kérdést, hogy ki tartozik fizetni a kincstári haszonrészesedést, a bérlő-e vagy a bérbeadó? Ez törvénytelenség, és ezért az igen t. pénzügymmister urnák itt a nemzetgyűlés előtt feltétlenül számot kell adnia, mert ezért felelősséggel tartozik. Ugyanis az 1921: XXIII. te, valamint az 1922. évi XVII. te. kifejezetten előírja azt, hogy a kincstári haszonrészesedést a bérbeadók tartoznak fizetni, másodsorban pedig az 1921. évi XXIII. te. megmondja, hogy a kincstári haszonrészesedés az 1918. évi adó alapjául vett haszonérték 20°/o-át teszi ki, az 1922. évi XVII. te. felemeli ezt és az 1918. évi állami házadó alapjául vett értéknek 60%-át vette el. Most mit csinált az igen t. pénzügyminister ur ? Nem törődve ezekkel a törvényekkel, rendeletileg szabályozta mindazt a 2222. sz. rendelettel. Igaz ugyan, hogy ezt a rendeletet a ministerelnök ur szignálta és ellenjegyezte, egyszerűen felrúgva a törvényt, azt mondja, hogy ezentúl a bérlők tartoznak fizetni haszonrészesedést, másodsorban felemeli a kincstári haszonrészesedés mérvét 25%-ra a 60%-kal szemben. A 25% természetesen kisebbnek látszik, csakhogy ugyanabban a rendeletben az igen t. kormány gondoskodik arról is, hogy felemelje a haszonbéreket, megengedvén azt, hogy 1923. május 1-től 30-szorosra emelje fel a haszonbért, 1923 augusztusától 40-szeresre, és 1923. novemberétől pedig az 50-szeresre. Az üzleteknél természetesen sokkal fokozotabb az emelés mérve. Ilyenformán burkoltan már most sokkal hatványozotabb és sokkal magasabb kincstári haszonrészesedést vesz a kormány. Tehát törvénytelen mindenekelőtt a pénzügyminister urnák az 59.500-as rendelete. Nem értem, miként merészelte a pénzügyminister ur ezt a törvénnyel ellentétben, a nemzetgyűlés elkerülésével kibocsátani. Amennyiben a pénzügyminister urnák megengedjük az ilyen ténykedéseket, s megengedjük, hogy a törvényt negligálva, törvény ellenére rendeleteket bocsásson ki, akkor holnapután ki vagyunk téve annak, hogy ide sem fogja hozni a nemzetgyűlés elé ezeket a kérdéseket, hanem hagyja évrőlévre, mint ahogy ez a kérdés eddig is sző nélkül maradt a nemzetgyűlésen. Tökéletesen tarthatatlan az a része ennek a kincstári haszonrészesedési szakasznak, amelyet már az igen t. előttem szólók szóvátettek. En azonban ezt a kérdést nem tartom ugy megoldhatónak, ahogy igen t. Szabó és Baticz képviselőtársaim megoldhatónak találják. Itt nem az egy- és kétszobás lakásu egyének teherviselő képességében van a baj, hanem azoknál, akik szolgálati illetményeik után kénytelenek élni s akik munkabérviszonyból álló illetményeikből kénytelenek élni, s akik munkabérviszonyból álló illetményeikből kénytelenek magukat fentartani. Ezek érzik a drágaság összes terheit, ennek következtében velük szemben én ugy tartom megoldhatónak ezt a kérdést, ha az igen t. pénzügyminister ur elfogadja ama javaslatomat, hogy azok mentesittessenek kincstári haszonrészesedés fizetése alól, akik szolgálati viszonyból származó illetményekből, valamint munkabérviszonyból származó illetmények után élnek. Méltóztatnak látni, hogy már itt a kereseti adónál is az igen t. pénzügyminister ur megtalálta a módját annak, hogy segítsen ezeken a kategórián. Ha ott megtalálta és helyes, hogy megtalálta, remélem, hogy helyesen fogja megoldani ezt a kérdést, remélem, hogy a pénzügyminister ur meg fogja találni a módot ezeknél is és segíteni fog ezeken a szolgálati és munkabérviszonyból élőkön is a mentesítés által. Ezért bátorkodom a következő indítványt beterjeszteni (olvassa) : »Indítványozom, hogy a kincstári haszonrészesedés fizetése alól mentesittessenek mindazok, akik kizárólag szolgálati viszonyból és munkabéri viszonyból származó járandóságokból élnek.« Tökéletesen logikátlan és értelmetlen a kincstári, részesedésnek az alapja. Az igen t. pénzügyi kormányzat kincstári haszonrészesedéssel rója meg azokat az állampolgárokat, akik gyarapítják az állam vagyonát, tehát akik érté-