Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

À nem,zeigy\\\ê$ lû6. ülése 1923. éi keket produkálnak. Ezzel szemben teljesen adómentesen állanak és nem rójja meg még kincstári haszonrészesedéssel sem azokat a spekulánsokat, ... (Zaj és mozgás a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni! Dénes István : ... akiknek beltelkeik, építkezésre alkalmas telkeik vannak és azáltal, mert spekulálnak ezekkel az üres és be nem épített telkekkel, mentesülnek a kincstári haszonrészesedés alól. Az igazság az, ha a pénzügyminister ur kincstári haszonrészesedéssel rójja meg nemcsak azokat az állampolgárokat, akik szorgalmat, fáradtságot, pénzt, áldozatot nem kiméivé, házakat emelnek, de megrójja azokat is, akik, mint valami árdrágítók, spekulálnak a lakásépítés ellen azáltal, hogy az üres telkekkel üzérkednek. Ez tökéletesen méltányos, ez az u. n. teiekértékadó, amely ma nincs meg, mert eltörölték. Ismét be kell feltétlenül hozni. Az az előnye lesz ennek, hogy nem fog az igazságügyministeri um épülete mellett csaknem két és fel holdas telket a spekuláns a kezében tartani, nem fog ott egy gyönyörű szép, hatalmas, üres telken ócskavasat árulni, hanem ha meg lesz róva ilyen kincstári haszonrészesedéssel az ilyen beltelek tulajdonosa, aki most spekulál ezzel — hiszen külön részvénytársaságok alakulnak az ilyen beltelekkel való spekuláció céljából — ennek következménye az lesz, hogy nem fog többet spekulálni vele, hanem kénytelen lesz eladni olyan egyéneknek, akik hajlandók lesznek beépíteni. Felhívom a t, pénzügyminister ur és a nemzetgyűlés figyelmét, méltóztassék elmenni a főbb utcákba, vagy ide mindjárt a parlament mellé, óriási telkeket látnak beépítetlenül, mert sem házadót, sem kincstári haszonrészesedést nem fizetnek. Ezért az igen t. pénzügyi kormányzatnak szolgálatot akarok tenni nehéz pénzügyi helyzetében, amidőn olyan adóalapot akarok megjelölni, amely igazságos és amelyet a nemzet osztatlan helyeslése fog kisérni. Indítványozom, hogy (olvassa): »minden be nem épített üres beltelek forgalmi értéke után legalább 2%-os kincstári haszonrészesedést kell fizetni.« (Helyeslés bal felöl.) Még egy indítványom van (olvassa) : »Indítványozom, hogy a kincstári haszonrészesedést az 1921 : XXilI. és az 1922 : XVII. tc.-kek rendelkezésének megfelelőleg a jövőben is a háztulajdonosok, illetve a házbirtokosok fizessék.« Ennek az indítványomnak alapja az, hogy igaz ugyan, hogy a háztulajdonosok nem kapják meg ma azt a házbért, amit a szabadforgalom mellett talán megkapnának, de amit az egyik oldalon elvesztenek, azt megnyerik legalább a másik oldalon a ház értékének óriási emelkedésénél, tehát nagymértékben tudják eszkomptálni a korona esését, viszont a fogyasztók tömegei, a bérlők 90%-a szolgálati illetményből, munkáéi* augusztus hó 2-án, csütörtökön. 323 bérből él, ezek tehát nem tudják ezt az értéket sem megszerezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérem indítványaimnak elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. Nemzetgyűlés! Az úgynevezett kincstári haszonrészesedés nagyon szerény kezdésből igen súlyos adóvá nőtt ki. Annakidején, amidőn először merült fel a kormány szerint a házbéremelés szüksége és fel kellett emelni a közhivatalnokok lakásbérét, egy mdemnitási javaslat igen szerény kincstári haszonrészesedést állapított meg: az 1917. évi bérnek 20%-át. Ma már ez a kincstári haszonrészesedés nem az 1917. évi bérnek, hanem a jelenleg tényleg fizetett és a később tényleg fizetendő béreknek 25°/o-a. Minthogy időközben a lakásoknál 30-szoros, 40-szeres és augusztus 1-én ötvenszeres emelés, az üzleteknél 50-szeres 100-szoros és 150-szeres emelés engedélyeztetett, az 1917. évi bérekkel szemben, ennek következtében a kincstári haszonrészesedés is 30—40— 50-szer és 50—100—150-szer magasabb, mint eredetileg kontemplálva volt, elhanyagolva az egyszerűség kedvéért azt az 5% különbséget, amely a 20 és 25% között van, de a valóságban még sokkal nagyobb az emelés. A kincstári haszonrészesedést annakidején a háztulajdonos fizette, minthogy azonban ez a lakó számára beszámítható volt, már akkor is tulajdonképen lakásadó jellegével birt. Ma a kincstári haszonrészesedés ugy, amint az indemnitási javaslat tervezi, nem egyéb, mint lakásadó. A lakásadó pedig progresszivitás és létminimum nélkül a jövedelmi adónak legcsenevészebb, legtorzabb, legigazságtalanabb alakja. (Ugy van ! Ugy van !) Legigazságtalanabb alakja azért, mert a lakásbér nagyságát veszi alapul és ehhez mechanikusan igazodik a 25%-os pótlék, tehát elhanyagolja mindazokat a körülményeket, amelyek a jövedelmi adónál fontosak. Elhanyagolja a személyes körülményeket, elhanyagolja azt, hogy miért kell valakinek családi állapotánál, vagy foglalkozása minőségénél fogva nagyobb lakást tartani. Hiszen a nagy lakás nem jele mindig a nagyobb vagyonosságnak, amint azt Szabó József t. képviselő ur gondolja, mert például a szabad foglalkozású egyéneknél. vagy akiknek irodája például együtt van a lakással, több szobát talál, de ez a több szoba egyáltalán nem jelenti azt, hogy az a fokozottabb kényelemnek, vagy nagyobb költekezési képességnek volna a kifejezője. Elképzelhetek egy gazdag agglegényt, aki két szobás, jól berendezett lakásban sokkal nagyobb jövedelmeket költ el, mint egy sokgyermekes családapa, akinek 4—5 szobás lakása van. A lakásadó tehát a jövedelmi adónak legrosszabb formája, különösen a legrosszabb formája akkor, amikor ugyanazt a 25%-ot állapítja meg a legnagyobb és a legkisebb lakásra egyaránt. De igen magasnak találom ezt a la-